Köszönik a miskolci „oroszlánoknak”

Miskolc - Az Első Miskolci Lions Club elsődleges cél­csoportja kezdetektől a vakok és látássérültek segítése volt.

Az akkor 27 éves Lakatos Norbert tíz évvel ezelőtt egyik napról a másikra veszítette el a látását.

– Mondhatni egy banális sérülés volt a fő ok: beleléptem egy rozsdás szögbe. Az ennek nyomán kialakult csonthártyagyulladáshoz társuló cukorbetegség számlájára írhatóan hirtelen megvakultam. Egy párkapcsolat miatt költöztem Miskolcra, ahol a kocsonyafesztiválon találkoztam először a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kutyáival. A találkozás nyomán én is megpályáztam egy vakvezető kutyát, amelyet idővel meg is kaptam, neki köszönhetően tudok önállóan is biztonsággal közlekedni. Ráadásul ugyanott munkát is kaptam. Még látóként elvégeztem ugyanis egy ECDL tanfolyamot, így értettem annyira a számítógépekhez, hogy vakokat és látássérülteket oktassak a használatukra, méghozzá saját tapasztalataim alapján eredményesebben, mint bármely ép látású. – meséli Norbert, aki négy év után visszaköltözött Baranyába, a családjához. Norbit a Facebookon Vaklufis néven is meg lehet találni, ugyanis az azóta elsajátított lufihajtogatás jelenti számára a hobbit, a társasági élményt és a jövedelemkiegészítést.

Lakatos Norbert és a lufik

Párja nincs a világban

– Egy kutya volt az első, amit egy barátom tanácsára hajtogattam, jól sikerült. Ma már közel hetvenféle figurát tudok, megszereztem belőle a nemzetközi vizsgát is, vakon a világon egyedüliként! – büszkélkedik el Norbi. Elmeséli, szerette volna megméretni a tudását, így tavaly benevezett egy szlovéniai nemzetközi versenyre. Nem sikerült az első három közé bejutnia, de sokan elcsodálkoztak, amikor az oklevél átadásakor kiderült, hogy nem lát: a tizenkét perces produkciója alapján nem gondolták volna.

– Norbi még a baráthegyiek és az őket támogató Lions Klub egyik közös akciója során ismerkedett meg Koleszár Péterrel mint önkéntessel. A kapcsolatuk azóta is tart, az ő anyagi támogatásának köszönhetően jutott ki Norbi a versenyre…

Az életét jelenti

A miskolci Lipusz László (60) is hálás a baráthegyieknek, a Lionsnak, egyik tagjának pedig különösen.

– Látássérültként születtem, s nem segített rajtam a szemműtét sem. A színeket még csak-csak láttam, de az arcokat már közelről sem tudtam felismerni. Fehér bottal azért viszonylag jól közlekedtem, egészen 2010-ig, amikor egy orvosi beavatkozás következtében teljesen elveszítettem a látásomat. Igényeltem egy vakvezető kutyát. S bár nem vagyok egy magamba omló alkat, akkortól, hogy megkaptam, színesebbé vált az életem. Többen szóba állnak velem, mert a kutya aranyos, felkelti a figyelmet, és hát mégiscsak én állok a hám végén. Két-három hónap elegendő volt az összeszokáshoz, ami annak is köszönhető, hogy jó páros vagyunk, hasonlít a természetünk.

László egy, a Lions által a vakok és csökkentlátók számára szervezett közös szüret alkalmával elegyedett beszédbe dr. Barkóczi Istvánnal.

– Kiderült, hogy mindketten Szikszón születtünk. Mikor megtudta, hogy nekem az életem a zenélés (billentyűs hangszereken játszom), egy meghallgatás után mint étterem- és szállodatulajdonos fellépési lehetőséget és rendszeres munkát ajánlott. Az, hogy másoknak zenélhetek, a legtöbbet jelenti számomra!

A Tüskevári óvodások sokszor örülhettek már a Lions-adományoknak

Közös célcsoport, közös élmények

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kuratóriumának elnöke, Mezősi Tamás:

– Jó pár éve szoros a kapcsolatunk a Lions Klubbal, hiszen közös a célunk: a látássérültek segítése. Az általuk szervezett közös akciókon mi bemutatókat tartunk, ők pedig a munkánkat segítő ajándékokat gyűjtenek. Elkél a segítség, hiszen évi tíz-tizenöt vakvezető kutya kiképzéséhez ötven-száz kutya is megfordul nálunk. A kapcsolatunk a Lionsszal személyes ismeretségen alapult: Koleszár Péter ötlete volt az együttműködés, ő ajánlotta, mi lenne, ha kipróbálnánk a közös akciókat. Idővel színesedett a paletta, például vendégül látták a készségfejlesztő táborunk lakóit, s mi is részt vettünk a látássérültekkel közös élményszüreten.

Az említett élményszüreten részt vettek a Vakok és Gyengénlátók B.-A.-Z. Megyei Egyesületének tagjai is. Barnóczki Gábor 2008 óta tölti be az elnöki posztot, de tudja, hogy a Lions Klubbal való kapcsolatuk korábbról datálódik.

– Nemcsak régi, de folyamatos is a kapcsolatunk. Az első számítástechnikai eszközeinket, hardvereket és szoftvereket is nekik köszönhettük, több száz ezer, sőt talán milliós értékben. Pénzben nem kifejezhető segítséget jelentett, hogy éveken át ők biztosították az ingyenes egészségügyi szűréseket helyben, tagjaink és családtagjaik részére. A később megalakult Első Lady Lions Club Miskolc nevet viselő „oroszlánhölgyek” jellemzően gyermektagjaink részére szerveznek családi napokat, illetve biztosítanak lehetőséget szabadidős tevékenységekre különféle klubnapokon. Változatos a támogatások formája, jó példa rá, hogy az egyesület énekkara is fellépett tavaly az országos Lions-találkozón az Avasi templomban. A jótékonysági est teljes bevételét mi kaptuk meg az énekkar működésére – még el sem költöttük a teljes összeget…

- Szalóczi Katalin -