Helyi közélet

2017.01.20. 08:30

Tartás

<em>A mostani kormányzás lényege a kultúra. A szakminiszter A kultúra mint megtartó erő című konferencián mondta ezt, egyben ki is bontva a gondolatot: kormányzásuk célja, hogy „a kultúra lelki, szellemi tartássá álljon össze – ezt segítik a materiális eredmények, amelyek aztán szemléletváltáshoz is vezetnek”.</em> Bujdos Attila írása.

A mostani kormányzás lényege a kultúra. A szakminiszter A kultúra mint megtartó erő című konferencián mondta ezt, egyben ki is bontva a gondolatot: kormányzásuk célja, hogy „a kultúra lelki, szellemi tartássá álljon össze – ezt segítik a materiális eredmények, amelyek aztán szemléletváltáshoz is vezetnek”. Bujdos Attila írása.

Úgy még csak-csak, hogy milyen a kormányzás kultúrája, például, hogy a teljes közösség érdekét szolgálja-e.

A magyar kultúra napjára készül az ország. Annak az évfordulójára, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én véglegesítette a Himnusz kéziratát. Az ünnep alkalom évezredes hagyományaink tükrében vizsgálni a jelent, gondolni a jövőre.

A szakminiszter mondataiban a kultúra hasznossága ölt alakot olyasmiként, ami egyszerre alapja és értelme is a kormányzásnak. És valóban, ez nem az a magasztos és elvont, való élettől távolibb szemlélet, amellyel a kultúráról beszélni szokás. A megközelítés mondhatni úgy is újszerű, hogy a kormányzás általában nem az a fogalmi és tevékenységi kör, amelyet a kultúrával azonosítanánk. Egy ilyen kijelentés tehát további kérdéseket is felvethet. Akkor ezt így, pontosan hogy? Úgy még csak-csak, hogy milyen a kormányzás kultúrája, például, hogy a teljes közösség érdekét szolgálja-e, fáradozásai kiterjednek-e azoknak a szempontjaira is, akik más nézeteken vannak, mint az éppen hangsúlyos irányzatok, akik más pártot támogatnak, vagy egyenesen másként látnak problémákat, másnak képzelnek megoldásokat és így tovább. Vagy nem. Ez további vizekre is elvisz: milyen a közélet, a politikai mező kultúrája – a mindennapi tapasztalatunk szerint elbírja-e még az életünket sokféle értelemben meghatározó közéleti viselkedésformákat ezzel a névvel illetni. Ha valaki kész ezen gondolkodni, és éppen most, a magyar kultúra napja alkalmából, talán nem érdemtelen figyelmet fordítania rá, az általa ismert mindenkori jelen a magyar múlt mely korszakából tanult. És vajon mit. És mi következik ebből, ha következik.

A kultúra persze önmagában is eléggé bonyolult valami, évszázadok megannyi értéke és megannyi hozzáfűzött magyarázat – ugyanaz a tudás is elvezethet más- és másféle utakra, összeköthet és szétválaszthat, adhat örömöt, bánatot, ráébreszthet az ember kicsinységére és nagyságára. Érzékeny, folyamatosan változó valamiről beszélünk, ami ráadásul magán viseli a politikai szándék és akarat lenyomatát. Ami volt, nem ugyanaz, mint ami van. Van, akinek jutott. Van, akinek meg nem, mert nem adtak. Van, ami emiatt hiányzik a magyar kultúrából. És ezt a hiányt mi is pótolhatná? Amivel csak azt akarom mondani, hogy a kultúrával is élő ember nem feltétlenül olyan messzire tekintő, mint a lelki és szellemi tartás épülésére figyelő kormányzás. Jó vagy sem, de így van.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában