A forrói trió lett a legjobb

Forró - A 11 éves fiúkból álló csapat első helyezést ért el az országos tehetségkutatón.

A 11 éves Horváth Roland egyszer arra gondolt, mi lenne, ha barátaival alakítanának egy együttest és közösen zenélnének. Az ötlet persze nem volt légből kapott, hiszen a fiúk akkor már jól ismerték a roma zenét játszó Parno Graszt együttes muzsikáját. A gondolatot tett követte, a három fiú összeült, és kiderült, az együtt zenélésnek van jövője. Roli lett az énekes, Horváth Csaba kannán adta a ritmust amellett, hogy ő is énekelt, Aranyosi Szilárd pedig a szájbőgő mestere lett, amit csörgővel egészített ki. Mindannyian a Forrói Gárdonyi Géza Általános Iskola 5. osztályos diákjai.

A szorgalmas gyakorlást hamar siker koronázta. December közepén első helyezéssel tértek haza az Országos Roma Tehetségkutatóról, amit az Amenca – Velünk Európa Szervezet hívott életre.

„Ez nagyon jó”

Kezdetben persze álmodni sem mertek ekkora dicsőségről. Amikor énektanárnőjük, Pletenyik Dóra meghallotta őket játszani, rögtön azt mondta, hogy „ez nagyon jó, ebben van lehetőség”. Azonban sokat kellett ahhoz gyakorolniuk, hogy a tehetségkutató megyei válogatóján elinduljanak. Tanárnőjük különórákon foglalkozott velük. Forró művelődési házában még a fellépést, a színpadi mozgást is gyakorolták. A kezdeti hibákat hamar kijavították, és kiváló trió vált belőlük, a nevük Forrói Trió lett.

– Nagyon köszönjük a tanárnőnek a sok-sok segítséget, mert nélküle nem fejlődtünk volna. És köszönjük az önkormányzatnak is, hogy vásárolt az iskolának egy ülődobot (cajónt), amivel még érdekesebbé tudtuk tenni az előadásunkat – ragadja meg az alkalmat Roland, hogy háláját kifejezze.

A nagy találkozás

Megtudjuk, az már alakulásuk első percében eldőlt, hogy Csaba lesz a dobos. Ő ugyanis az iskolában is mindenen dobol. Az asztalom, a széken, bármin, amiből ritmust lehet kihozni.

– Nem tanultam senkitől a dobolást. Láttam a Youtube-on, hogyan kell. Próbálgattam, és egyre jobban ment – mondja szerényen.

Szilárdot viszont egy nagy találkozás indította el a zenei pályán. (Ő egyébként Roland unokatestvére). Édesapjával egyszer a Szabolcs megyei Paszabon járt, egy születésnapi mulatságon, ahol a Parno Graszt is játszott. Muzsikájuk Szilárd számára feledhetetlen élményt jelentett.

– Ez épp akkor történt, amikor hárman összeálltunk. Ők persze sokkal jobban csinálták, mint mi, de hát ők már profik – jegyzi meg Szilárd mosolyogva.

No, de a forrói fiúknak sem kell szégyenkezniük, mert a trió első megméretése rögtön győzelemmel végződött. Miskolcon tartották a tehetségkutató megyei döntőjét, amin szintén elsők lettek.

– Nem hittem volna, hogy a megyei versenyt megnyerjük. Azt gondoltam csak, hogy jó, elmegyünk, aztán majd meglátjuk, mi lesz – meséli Roland.

Ez azonban még több munkára sarkallta őket, hiszen készültek az országos döntőre.

– Nem akartunk ugyanazzal a műsorral fellépni. Tanultunk egy új dalt is, és kiegészítettük az előadást az ülődobbal. Így díszesebb lett a produkció – fogalmaz az együttes énekese.

A szülők is

Aztán eljött a nagy nap. Tankerületi busszal utaztak a gyerekek és tanáraik Budapestre, külön élmény volt a fiúk számára, hogy a szüleik is velük mehettek. A versenyt egy gyönyörű épületben rendezték, az Országos Idegennyel­vű Könyvtárban.

Nagy volt az izgalom, de az eredményhirdetés alatt már reménykedtek, hogy valamilyen helyezést ők is kapnak. És kaptak is, nem is akármilyet. Rögtön az első helyezést. Nagy volt az öröm persze, hazafelé végigénekelték az utat.

Hegyi Erika

„A zene volt az életük”

Kérdezzük a fiúktól, mit ad nekik a zene és az együttes. Csaba úgy fogalmaz, neki a ritmus az élete. Örül, hogy vannak jó barátai, akik ugyanazt szeretik csinálni, mint ő.

Szilárdot öröm tölti el, hogy valami értékeset hoznak létre együtt. Elmeséli, a siker után az osztálytársaik is nagyon örültek, és mindenki gratulált nekik. A szülők pedig nagyon büszkék rájuk.

Roland kicsit elgondolkodik: Nekem a zenélésben az a legszebb, hogy az ükapáink, nagyapáink is ezeket a dalokat énekelték, játszották, mi pedig továbbvihetjük az örökségüket. A roma dalok tanulságosak, szívhez szólóak. A roma embereknek a zene az életük volt. A dalszövegekből megtudhatjuk, hogy szegények voltak, de zenével vigasztalódtak.