Helyi közélet

2017.01.01. 16:28

"A zseniálisat keresem" - Az év mondatai 2016-ban I.

Miskolc - "A zseniálisat keresem, hogy már holnap adjanak érte Kossuth-díjat. Unom, de közben érdekel ez az egész. Betegesen érdekelnek az emberek. Jó nézni a kisstílűséget, a hazugságot. A pitiánerséget." - Az év mondataiból szemezgettünk színművészektől, színházi rendezőtől, zeneszerzőtől, szociológustól.

Miskolc - "A zseniálisat keresem, hogy már holnap adjanak érte Kossuth-díjat. Unom, de közben érdekel ez az egész. Betegesen érdekelnek az emberek. Jó nézni a kisstílűséget, a hazugságot. A pitiánerséget." - Az év mondataiból szemezgettünk színművészektől, színházi rendezőtől, zeneszerzőtől, szociológustól.

Bár a halál tényét a minket körülvevő világ sem tagadja – nem is tehetné –, de az öregség, a betegség nincs annyira jelen. Miközben felnövünk, az elmúlással való szembenézésre, az ebből fakadó helyzetekre való felkészülésre nem sok minden késztet. Nem készít fel az iskola vagy más intézmény, hogy mit kell és mit lehet tenni ezekben a helyzetekben. …Valóban, mindenki tudja, mi történik majd, de mégis felfoghatatlan. Elképzelhetetlen, hogy mi az, amikor nincs tudat.

Szilágyi Bálint – színházi rendező


Nem rajtunk múlik

A változtatás része életünk rendjének. A színész számára, ha nincs arra leszűkítve az élete, hogy csak ott és csak abban a helyzetben létezhet, a változtatás egészséges. …Annyi év után, ugyanazon a pályán sokszor végiggondolod, hogy lehetett és kellett volna-e hamarább mozdulni. És nyilván az is egyértelmű, hogy elsősorban nem rajtunk múlik, mi történik – nem szeretek a színészlét esetlegességéről beszélni, hogy mennyire kiszolgáltatott, mennyire a csillagok állásától függ, milyen csapatban és milyen poszton játszik. Mindig azt éreztem: a véletlenek nem véletlenül törnek be életünkbe. Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Persze jó, ha van egy minimális rálátásod arra, hogy most éppen mi is történik.

Salat Lehel – színművész


Ha beüt valami

A Központi Statisztikai Hivatal évről évre készít felvételeket a magyar társadalom állapotáról, anyagi helyzetről, kielégítetlen szükségletekről. Felteszik a kérdést: rendelkezik-e az adott család olyan tartalékkal, amiből szükség esetén nagyobb – 50–60 ezer forintos – kiadást képes lenne kifizetni. Az emberek 75 százaléka azt válaszolja, nincs ilyen tartaléka. Nagyon sokan élnek hónapról hónapra ebben az országban. Olyanok is, akik egyáltalán nem tartják magukat szegényeknek, akiknek van munkájuk, van ebből származó jövedelmük. Bizony-bizony ők sem tudnak félretenni a nehezebb napokra. Ez komoly probléma. Hiába van valakinek rendes, bejelentett állása, egy családban akár több embernek is, mégis a szegénység peremén élnek. Ha beüt a betegség, csak a táppénzt kapják, vagy oda lesz a munka, egy pillanat alatt bajba kerülhet az egész család. A játékunkkal és a színdarabbal arra is megpróbáljuk felhívni a figyelmet, hogy a háztartási költségvetés egyensúlyban tartásánál a családok többségének van valamilyen stratégiája. Megpróbálunk spórolni, nem költünk drága dolgokra. (…) Ezt a legtöbb ember a családjában tanulja, aszerint dönt, amikor erre szükség van, hogy mit tart jónak, helyesnek, észszerűnek.

Bass László – szociológus


Hajszálrepedések

Ha csak tiltakozunk, azzal ugyan hangot adtunk a saját véleményünknek, de meg sem próbáltuk a másik oldal véleményét formálni. Ha az utcára vonulok, hogy szerintem ez így nincs jól, könnyen rám süti a másik oldal a számos címke valamelyikét, hogy milyen alak vagyok. Ez lehetetlenné teszi a párbeszédet. Márpedig én a változtatás igényével szeretnék szóba állni azokkal, akiknek a gondolkodását előítéletek terhelik. Nem értek egyet velük, de azt mondom: gyertek, üljünk le és játsszunk. Szórakoztató akarok lenni, hogy legyen értelme velem játszaniuk. És miközben játszunk, szeretném, ha átgondolnának jelenségeket, összefüggéseket. És ennek esetleg az lehet a végeredménye, hogy felülbírálják az álláspontjukat. Kritikusabbak lesznek a saját véleményükkel kapcsolatban is. Nem gondolom, hogy át tudnám fordítani azt, aki kirekesztő, aki előítéletes. De a Pirézek megtekintése után, a Szociopolyban való részvétellel legalább kérdőjelek kerülhetnek az olyan mondataik mögé, amelyeket eddig evidenciának gondoltak. Legalább tudnak róla, hogy ezt mások másként gondolják. És lehet belátják, hogy bizonyos kérdésekben másoknak van igazuk, nem nekik. Lehet, hogy hajszálrepedések keletkeznek az előítéletes gondolkodás betonfalán.

Fábián Gábor – színművész, rendező


Zseniális

A zseniálisat keresem, hogy már holnap adjanak érte Kossuth-díjat. Unom, de közben érdekel ez az egész. Betegesen érdekelnek az emberek. Jó nézni a kisstílűséget, a hazugságot. A pitiánerséget. Valahogyan ezt kellene megcsinálni a színpadon. Úgy, hogy ne legyen színpadias. Amikor nem az, olykor-olykor, az az igazi. Akkor nagyon elememben vagyok. Rabokkal dolgozom a börtönben, Szilágyi Domokos Öregek könyvét mondatom el velük. Ott vagyok velük bezárva. És kész, passz. Ez nagyon jó. Megpróbálom meg­győzni a miskolci közlekedési vállalatot, hogy az utolsó villamoson csinálhassak havonta egyszer egy előadást. Bármit. Csak mozdítson ki a komfortzónából.

Harsányi Attila – színművész


Megújulás

Egész életemben azt csinálhatom, amit szeretek. Soha nem voltam fő színésznő – nem tudok harcolni. De mindig igyekeztem. Mindig jobban érdekelt ennél, hogy valódi partnerem legyen, hogy társulat legyen körülöttem. Ha nem érzem jól magam a helyzetemben, nem eléggé örülök a színháznak, találok valami mást, mert a világ is érdekel. Egész életemben meg akartam újulni. Ezért volt, hogy elmentem dolgozni Londonba, hogy elvégeztem a drámapedagógia szakot a színművészetin, hogy gyerekekkel foglalkozom, hogy nyelvvizsgákat teszek. De sokra tényleg nem sikerült vinni.

Máhr Ági – színművész


Tempó

Felgyorsult a világ. Amikor én kezdtem, mindig azt hallottam: türelem! Eljön a te időd is. És mire eljött az ember ideje, azt mondták, öreg vagy, húzódj arrébb. Szépnek kell lenni, fiatalnak, harsogónak. Hogy aztán pár év múlva jöjjön a másik harsogó fiatal szépség. Lehet, hogy ma már csak főszerepekkel lehet fiatalokat vidékre csábítani. És ha a huszon­éves pályakezdő játszik asszonyszerepet, akkor a harmincasokra kell osztani a középkorú, érett nőket. Az érett színésznő pedig már maximum nagymama lehet, de akkor meg a nagymamakorú marad hoppon. Shakes­peare korában még férfiak játszották a női szerepeket is. Talán ezért írtak kevesebb női szerepet a drámaírók. A világ azóta sokat változott, de a lehetőségek még mindig a férfiaknak kedveznek

Seres Ildikó – színművész


Siker

Nagyon konyhafilozófus megközelítés az enyém, de talán az elvárások miatt van így. Az egyes embernek óriási az elvárása a világ felé, talán mert a világnak is óriási az elvárása az egyén felé. Általában messze többet várunk el az életünktől, a társadalomtól és a többiektől, mint a valódi lehetőségeink. Vannak emberek, akik eléggé erőszakosak hozzá, hogy kisajtolják, amit csak akarnak. De az ilyenek nagyon kevesen vannak, és életükben általában az anyagiakról szól minden. Hogy a művészetből mit lehet kisajtolni, nem tudom. Nem hiszem, hogyha nagyon sok pénzt tolnak bele, akkor garantált a siker.

Beischer-Matyó Tamás – Erkel Ferenc-díjas zeneszerző


Itt a helyem

Amikor megérkeztem, nem ismertem senkit. Egymást érték az ezzel összefüggő helyzetek, amelyekben megszeppentem: például próba után bemegyek a büfébe, látom, beszélgetnek egymással, oda kellene menni hozzájuk. De azt meg hogyan? Az első másfél hónap nehéz volt. Aztán egyszer csak elkezdtek velem is beszélgetni, én is egyre oldottabb lettem. Akkor ellazultam. Tudtam, hogy megszokták a látványomat. Elfogadták, hogy ide jöttem, és akkor most velem is dolgoznak majd. Ez nekem is lendületet adott. A munkában is. Az elején tele voltam megfelelési kényszerrel, meg kellett mutatnom, hogy igenis itt a helyem. Aztán, három-négy hónapja lehettem itt, Szőcs Artur rendezővel volt egy beszélgetésünk mindenféléről. Azt mondta: „hogy tehetséges vagy, már akkor kiderült, amikor idehívtunk. Ezért hívtunk ide. Már nem kell azon gondolkodnod, hogy ezt bebizonyítsd. Most már arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tehetséged milyenféleképpen mutatkozik meg.” Ez levett egy terhet a vállamról: elegendő volt „csak” dolgoznom.

Farkas Sándor – színművész


Színészek vagyunk

Színészek vagyunk – jó, én még nem vagyok az, de tervezek az lenni –, mindannyian hiú emberek. Ha tagadnánk is, de szeretjük magunkat mutogatni. És ha már így van, ne magát szeresse mutogatni a színész, hanem a szerepét. Az már onnantól az ő dolga, nem kell feltétlenül látnia a nézőnek, hogy mennyire fedi a színész saját élete a szerepét. A lelkiismeretes, jó színész minden szerepében megpróbál találni valamit, amivel a szerepéhez tud kapcsolódni, és amivel saját magáról is tud valamit mondani – akár csak saját magának is. Mert attól lesz valami élő, több mint szövegmondás.

Bodoky Márk – színművész


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában