Helyi közélet

2016.11.26. 20:43

Szalagavató a 130 éves Berzében

<strong><em>Pénteken este kapták meg szalagjaikat a Miskolci Szakképzési Centrum Berzeviczy Gergely Szakgimnáziumának érettségi előtt álló diákjai. Az ünnepségnek külön jelentőséget adott, hogy az iskola ebben a tanévben ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. </em></strong><strong><em>Mi ebben az iskolában mindig a csöndes munkában és az igényesség erejében hittünk. Dr. Burkáné Szolnoki Ágnes írása.</em></strong>

Pénteken este kapták meg szalagjaikat a Miskolci Szakképzési Centrum Berzeviczy Gergely Szakgimnáziumának érettségi előtt álló diákjai. Az ünnepségnek külön jelentőséget adott, hogy az iskola ebben a tanévben ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. Mi ebben az iskolában mindig a csöndes munkában és az igényesség erejében hittünk. Dr. Burkáné Szolnoki Ágnes írása.

Egy ilyen évforduló egy kívülálló számára is tiszteletreméltó és elgondolkodtató. Vajon hogy élhettek azok, akik a régi naplókban, tablókon szerepelnek? Milyen lehetett akkoriban egy óra, hogy feleltek, érettségiztek, milyen ruhában jártak, mit gondolhattak a körülöttük zajló, ma már történelminek számító eseményekről? Ez juthat eszébe annak, aki végigsétál iskolánk patinás épületében. Ezt gondolhatja egy kívülálló. De mit mond nekünk, akik ennek az iskolának a diákjai vagy tanárai voltunk, vagyunk, akik éveken át minden reggel kinyitjuk a hatalmas bejárati ajtót, akik az iskolát egyszerűen csak úgy hívjuk, hogy Berze?

Nekünk, volt és jelenlegi tanároknak, diákoknak egy évforduló vagy egy hagyományos szalagavató ünnepség felidézi a közösen eltöltött tanévek lüktetését, ritmusát, az órák, szünetek, folyosók hangulatát, mindazt, aminek részesei voltunk és vagyunk. Mert egy intézmény a kívülállók számára állhat dokumentumokból, indikátorokból, módszerekből, eseményekből, nyelvvizsgák számából, országos rangsorok dobogós helyezéseiből, verseny­eredményekből, projektekből, fejlesztésekből, mérésekből. Ezek nekünk is nagyon fontosak.

De ami a külső szemlélő számára egy jól működő, neves iskola, ahová nem könnyű bekerülni, arról mi azt is tudjuk, hogy mennyi változás, újítás, munka és tanulás van a folyamatos fejlődés, építkezés mögött. Az évek számának növekedésével növekvő tekintély és hírnév a mi szemünkkel nézve olyan, mint egy szép, de szokatlan festmény, amelyet sokan festettek, különböző technikákkal, más-más ecsettartással, de közösen mégis sikerült a színek és formák harmóniáját eltalálni. Egy ilyen festmény motívumai között természetesen ott van mindaz, amit a külső szemlélő is láthat. A meghatározó elem azonban mi magunk vagyunk: a diákok, dolgozók, tanárok munkája, elképzeléseik, stílusuk, igényességük. Meghatározó iskolaalapítókból, igazgatókból, tanárokból és főleg diákokból áll az a hosszú sor, amely egy 130 éves iskola arculatát kialakította.

Mindezekkel együtt hiszem azt, hogy van egy olyan összetevő, amelyben a Berzeviczy egyedülálló. Ez pedig az összetartozás érzése. Ez tesz különlegessé bennünket. Az összetartozás az elmúlt 130 év során alapértékünkké vált. Tantestületünkben mindig több olyan kolléga tanított és tanít jelenleg is, aki ebben az iskolában érettségizett, számos olyan diákunk van, akinek testvére, szülei, nagyszülei is hozzánk jártak, akik a folyosói tablókon rokonaik képére találhatnak. A szalagavatón most jubileumi szalaggal köszöntöttük azokat a szülőket, rokonokat, akik szintén nálunk érettségiztek.

Jól mutatja mindez az iskola megtartó erejét, azt a különleges színt, amely egyedivé tesz bennünket. Ettől vagyunk mások, ebben rejlik az erőnk, amiből az elmúlt 130 év alatt mindig tudtunk erőt meríteni, akár háborús helyzethez, akár a tantervek, tankönyvek változásaihoz kellett alkalmazkodni.

Mi ebben az iskolában mindig a csöndes munkában és az igényesség erejében hittünk. Hiszünk az értékek továbbvitelében és abban, hogy hagyományainkat a modern keretek között is meg tudjuk őrizni. Az eredményeink, az elismertségünk, a tekintélyünk igazolnak bennünket. Mi hisszük azt, hogy ha tesszük a dolgunkat, akkor előbbre jutunk.

Azok, akik a pénteki ünnepségen megkapták szalagjaikat, jelenleg is egy különleges közösség tagjai és ennek a közösségnek továbbra is a tagjai maradnak. Mert az, hogy valaki ebbe az iskolába járt, egy összekötő kapocs. A közös iskola, a barátok sora, a közös emlékek összekötnek bennünket. Ez az, ami változatlan, még akkor is, ha a világ folyamatosan változik körülöttünk.

- Szerzőnk tagintézmény-vezető (IV. B osztályos tanuló 1973–77., tanár 1982-től, igazgató 2005-től) -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában