Azért

Tulajdonképpen amire számítani lehetett, be is következett, de ahogy lenni szokott gyors egymásutánban, csőstül jött. A láncfűrészem – bevallom nem a legdrágább modell – már másodszor esett ugyanabba a hibába, nem volt mese, csak az ezermestere, aki megoldotta a problémát. Pásztor Attila írása.

Aztán azzal még kiegyeztem, hogy a gázbojlerem egyszer csak megmaradt az őrláng szintjén és másfél hónapig hideg vizes zuhannyal indult a reggel, amíg a szakember helyre nem pofozta. Nem esett rosszul ez az ébresztő, rögtön magamhoz tértem és amúgy abban az időszakban még kellemes volt a kinti hőmérséklet is.

Ezzel majdnem egy időben a mosógépem is elkezdett rakoncátlankodni, a művelete elvégzése után jöhet a felmosás, mert engedi a vizet. A szakember mondta, mi a gondja, én annyit tudok, megérett a cserére. Most nem kalkulált kiadás. A víz kísért, csütörtökön este szétment egy cső, ugyancsak úszott a fürdőszoba, Mekk mesterként nekiláttam, viszont eredményesebben dolgoztam mint ő, tudom, mi a gond, félig elhárítottam, de az biztos, megérett a cserére.

Most nem kalkulált kiadás. Az már mellékes, hogy a porszívónak letört az emelőkéje, ez az előzőekhez képest csak esztétikai hiba, mert szív, mint az ipari gép. A többieket, tv, hűtők, kazán, gáztűzhely meg szépem megsimogatom, bízva az együttérzésükben. Utóbbi kifejezetten fontos, mert a főzésben nyugszom meg, főleg a húslevesben.

Azért van minden héten.

Pásztor Attila