Egy este Miskolcon a Bandy-lányokkal, Icára várva

Miskolc - Egy előadás, két színésznő és tizenkét dal a Játékszínben.

December 3-án, szombaton este 7 órára a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínébe hívják a zenés darabot kedvelőket a Bandy-lányok. De hogy kik is ők? Eperjesi Erika és Seres Ildikó előadásából kiderül majdnem minden, a zongoránál közreműködő Regős Zsolt segédletével. Hogy a Bandy-lányok hárman voltak? És hol van a harmadik, Ica? A Harangi Mária rendezte zenés játékban erre is kapunk némi választ.

Remélem, ez az örömjáték kisugárzik majd a közönség felé is." Eperjesi Erika

Ha ketten, hát ketten

Parti Nagy Lajos mondatait hívjuk segítségül, hogy képet alkothassunk a Bandy-lányokról. A zenés darab írója ezt árulja el: „Angéla és Sophie a történet szerint külföldön élő, valódi karriert csinált barátnőjükre, Icára várnak a Choo-Choo nevű bárban 2011 nyarán, Budapesten. Különös dologra készülődnek: arra, hogy több mint harminc év után felelevenítik egykori triójukat, ismét fellépnek, mint a „Bandy-lányok”, s Ica holland férjének születésnapi buliján eléneklik az általuk hajdan újraírt-fordított-hangszerelt dalokat, melyek akkor a képtelenül távoli nagyvilágot, most a képtelenül távoli múltat jelentik. Ica egyre késik, ők pedig némi hezitálás után próbálni kezdenek, ha ketten, hát ketten, és elementáris erővel, elragadó rezignációval végigéneklik a hajdanvolt repertoárt. Hogy mi lesz az esti fellépéssel, megérkezik-e Ica? Ezek után, azt hiszem, mindegy, de azért legyen meglepetés”.

Elementáris erővel, elragadó rezignációval éneklik végig." Parti Nagy Lajos

„Remek dalokat éneklünk”

Az egyik főszereplő, az Angelát alakító Seres Ildikó segített továbbfűzni az ismertetőt. Az Andrew Sisters a negyvenes évek híres amerikai ének­triója volt. Az ő nevüket, slágereiket fordította, költötte át Parti Nagy Lajos és írt hozzá egy minden ízében magyar sztorit.

„Mindig is szerettem Parti Nagy Lajos írásait. Nagyon bántott, hogy az Ács János rendezte Ibusár annak idején nem találta meg az értő közönségét Miskolcon – emlékezett vissza a művésznő. – Sárbogárdi Jolán tragikomikus figurája igazán közel állt a lelkemhez. Ahogy most Angéla sorsában is bőven akad olyan momentum, amikor kicsit magamról is vallhatok, miközben remek dalokat énekelünk. Igaz, nem könnyű fe­ladat úgy előadni ezeket az ízig-vérig amerikai számokat, hogy Parti Nagy Lajos magyar nyelvi poénjai se vesszenek el. Regős Zsolt a beígért zenekart helyettesítő zongoristaként kísér minket, zseniálisan. Ő a harmadik szereplője az előadásnak. A swingtől a blueson át a rock and rollig lesz minden! Fejes Kitty koreográfiái egyszerre szellemesek és nőiesek. Ez volt az első közös munkánk, de hamar egymásra hangolódtunk. Ahogy az előadást vendégként rendező Harangi Máriával is nagyon egy rugóra jár az agyunk – bár a vérmérsékletünk meglehetősen különböző. Bízom az ízlésében és imponál a zenei műveltsége”.

Seres Ildikó tágabb környezetbe is elhelyezte a Bandy-lányokat. Mint mondta: „amikor elkezdtük a próbákat, két dolog is aggasztott. Egyrészt féltem, nem lesz-e egymásnak konkurencia a Bandy-lányok és a decemberben felújítandó Édeskettes hármasban. Utóbbit áprilisban rendeztem és szívből remélem, hogy még sok előadást megél! Másrészt, hogy a Bandy-lányok nem fog-e nagyon emlékeztetni a pár éve Szirbik Bernadettel játszott, szintén nagyon sikeres C’est la vie-ra. Az is kétszereplős darab volt, rendeztem is, játszottam is benne és szintén a Játékszínben ment. Most már azonban úgy érzem, azt remélem, hogy ebben az előadásban sikerül egészen mást nyújtani. Napról napra bátrabban és boldogabban lubickolok benne. Erikával partnerek még sosem voltunk, csak a Csárdáskirálynőben játszottunk együtt, ő Silviát, én pedig Cecíliát. Nagyon élvezem, hogy dacára az operett primadonna múltunknak, mennyire más karakterek vagyunk. Ez jót tesz az előadásnak… És végül, mivel ez a 25. miskolci évadom,

„Minden szónak a maga helye”

„Ez az első nagy prózai szerepem – mondta el Eperjesi Erika. – Eddig inkább operákban, operettekben játszottam, amelyekben a zenének jut a főszerep. Nagy, de megtisztelő kihívásnak tekintem, hogy eljátszhatom Sophie szerepét. Lesz lehetőségem azért bőven énekelni, hiszen tizenkét dal van a darabban, tizenkét duett, amit Ildikóval végigéneklünk. Ráadásul az előadás első percétől az utolsóig végig bent vagyunk a színpadon. A dalokra is rá kell hangolódnom, hiszen én szoprán vagyok és ezek azért mélyebben szólalnak meg. Csodálatos műfaji sokszínűséget képviselnek. Minden dalhoz társul koreográfia is, ami még egy kis pikantériát kölcsönöz az előadásunknak. A prózai részek sem hétköznapiak, hiszen Parti Nagy Lajos a nyelvi bravúrjairól is ismert és a librettóban minden szónak, mondatnak megvan a helye. Az is ad egy csavart, hogy – még nem számoltam meg – nyolc vagy kilenc alkalommal át is kell öltöznünk pár másodperc alatt úgy, hogy közben a jelenet megy tovább. Már több alkalommal elmondtam, hogy én Seres Ildikó hatására lettem színésznő, nagyon sokat is tanultam tőle és a lehető legnagyszerűbb dolog, hogy most együtt játszhatom vele. És remélem, hogy ez az örömjáték kisugárzik majd a közönség felé is”.

Szaniszló Bálint

Színlap