„Nem is tudom, mi fogott meg minket. Talán az energia, ami kiáramlik innen”

Bekecs, Miskolc, Szentistvánbaksa - Egy városi embernek romantikus, hogy a kályhát be kell gyújtani és a hamut is ki kell vinni.

Janasócz­ki Dávid Bekecsen él és a Miskolci Egyetem elsőéves szociológus hallgatója. Szülei 7 éve döntöttek úgy, hogy megvesznek Szentistvánbaksán egy parasztházat, ami nagyon rossz állapotban volt akkoriban.

Üzennek nekünk, levelezünk, hiányzunk nekik” Janasócz­ki Dávid

– 11-12 éves lehettem akkor és azt sajnálom, hogy akkor nem fényképeztük le, hogy miként nézett ki, hiszen rá sem lehetne ismerni, ha a mostanit és a régi képet egymás mellé tennénk – meséli Dávid a csodálatosan felújított és barátságossá tett hely, a Cimboratanya konyhájában. – Olyan állapotban volt akkoriban, hogy azt hittük, le kell bontani. Szerencsére nem így történt. A családomat és engem is vonzottak a magyar hagyományok, a népi kultúra. Amikor rátaláltunk erre a házra, akkor még nem volt meg bennünk az a kép, hogy mit is szeretnénk. Ez az évek folyamán fokozatosan alakult.

A Janasóczki családot leginkább „az a kis fehér ház fogta meg a Hernád partján”.

– A gát sem volt még meg és innen ráláttunk a Hernádra – mondja Dávid, akitől megtudom, hogy a házban egy 90 éves néni lakott korábban.

Őket viszont már embermagasságú gaz és romok fogadták, és egy kis rés, amin betudtak látni.

– Nem is tudom, mi fogott meg minket… Apa szerint talán az az energia, ami kiáramlik innen – mereng el.

Az idő illata

Az első év azzal telt el, hogy egyáltalán kiszabadítsák a házat a „dzsungelből”. „Ez egy világháború előtti ház. Benézel és szinte érezni lehet az időnek az illatát, amikor belépsz.” Összehúzták a cserepeket a tetőn, elbontották a már menthetetlen istállót, aminek helyére tulajdonképpen a konyha és a fürdőszoba is került és egy úgynevezett ivó is. Az, hogy ebből falusi vendéglátás is lehet, az ebben az évben kristályosodott ki.

– Szerencsére eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk a vendégektől – árulja el Dávid. – Elég távoli helyekről is jöttek hozzánk.

Kiderül, hogy Lengyelországból is érkezett hozzájuk három család, akik a Face­bookon találtak rájuk.

– Ha a vendégek itt alszanak, akkor egyelőre nyolc embert tudunk kényelmesen elszállásolni – mondja Dávid. – Vannak további terveink is, amiben a kézművespálinka-főzés csakúgy benne van, mint a házi lekvárok és házi szörpök készítése.

A Janasóczki család egyébként nagyon szereti Szentistvánbaksát, mert mint mondják, nagyon befogadó a hely és úgy vélik, pozitív a fogadtatása annak a faluban, amit csinálnak. Úgy számolnak, hogy ez egy kísérleti tél lesz, hiszen novembertől márciusig még nem üzemeltek. Vendégek azonban már bizonyosan lesznek szilveszterkor és karácsonykor is.

– Általában nagy városból jönnek és a falusi romantikát keresik vendégeink – válaszolja kérdésemre Dávid. – Akik itt voltak, érzésem szerint meg is találták és talán boldogan is távoztak.

Hogy mi miatt? A Janasócz­ki család Cimboratanyája mellett közvetlenül a kert alatt folyik a Hernád. Állítják: nyáron olyan sekély a víz, hogy térdig ér a víz és át lehet menni a másik oldalra. Ott kis kavicsszigetek vannak, ahol a szünidőben gyerekek játszanak. De biztos az is romantikus egy városi embernek, hogy a kályhát be kell gyújtani és a hamut is ki kell vinni.

– Azt hittük, hogy ez többeket elbizonytalanít, de nem! – szögezi le Dávid. – Azt mondják, hogy ez milyen különleges dolog és hogy ilyen kikapcsolódásra vágynak. Ráadásul barátokra is szert tettünk, hiszen ez nem olyan hely, ahol a vendég megszáll, fizet és hazamegy. Üzennek nekünk, levelezünk, hiányzunk nekik.

Itt is lehet

Felvetem: a Cimboratanya körüli dolgok akár a jövőbeni életét is meghatározhatják majd?

– Nagyon sok fiatallal beszélek arról, hogy mégis hogy képzelik el a jövőjüket? – válaszolja. – Sokan mennek ki Angliába, Németországba, merthogy itthon nem lehet boldogulni. Ezzel nem értek egyet! Itt képzelem el a jövőmet! Eszembe sem jutott, hogy esetleg külföldre menjek, mert sokkal jobban érzem itthon magam magyar emberek között. Ami külföldön a leginkább pótolhatatlan lenne, az a családom, a barátaim, ami pénzben nem mérhető. Szeretném megmutatni a kétkedőknek, hogy itt is lehet boldogulni!

- Juhász-Léhi István -

Kerekasztal a tanyán

Első alkalommal rendeznek a szentistvánbaksai Cimboratanyán úgynevezett kerekasztalt. A rendezvény az ivóban lesz megtartva, ahová a volt vendégek, barátok, cimborák hivatalosak. A meghívottaknak a vendéglátók elmondása szerint tetszik az ötlet.

Az október 22-én, szombaton 17.30-kor kezdődő beszélgetés és előadás témája: A magyar ősvallás régen és ma. Utána baráti beszélgetésre és falatozásra maradhatnak a résztvevők.