2016.09.25. 11:46

„Az emberek szívesen nézik a saját filmjeiket és látják saját sztárjaikat”

Miskolc - A magyar filmtörténet egyik legjelentősebb alakja, Makk Károly kapta meg az idei Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját. Interjú: Makk Károly filmrendezővel, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjasával.

A 91 éves, nemzetközileg is elismert filmrendező életpályáját egyfajta keretbe foglalja a Liliomfi 1955-ös cannes-i premierje és a felújított Szerelem 2016-os Cannes Classics bemutatója. A Szerelem 1971-ben megkapta a zsűri díját (Prix du Jury) Cannes-ban, a Macskajátékot 1972-ben Oscar-díjra jelölték.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról kiemelkedő magyar filmeket tartalmazó ünnepi DVD-kiadásával emlékezik meg. A „Terror és forradalom 1949–1956” című sorozatban Makk Károly két klasszikusa, a Szerelem és az Egymásra nézve is helyet kapott. A teljes körűen restaurált filmeket a hazai közönség először a CineFesten tekinthette meg. A Szerelem vetítésén itt volt maga Makk Károly is, aki a film után beszélgetett a közönséggel. Erről, az életműdíjról és a magyar filmről is kérdeztük a Nemzet Művészét.

Milyen volt a közönség? Mi iránt érdeklődtek igazán?

Makk Károly: Az a tapasztalatom, hogy a közönség nagyon éhes arra, hogy megismerkedjen a filmek készítésének hátterével. A felmerülő kérdések is lényegében általánosak voltak, hiszen sok-sok évtizeddel ezelőtt történtekről van szó, amelynek kevés személyes átélője akad. Én azonban minden ilyen alkalommal szívesen idézem föl az akkori történeteket. Különösen azért, mert például a Szerelem megszületése és a mostani vetítés között akkora társadalmi változások mentek végbe, hogy ez eleve ad egy pikantériát a helyzetnek.

Az ön nevével a legtöbbeknek a már említett Szerelem című film jut eszébe. Hol a helye ennek a filmnek az életművében?

Makk Károly: Azt, hogy hol a helye, eldöntötte helyettem a filmnéző közönség, mert – ahogy ön is említette – ha valahol megjelenik a nevem, akkor legtöbbször mellette van, hogy Szerelem. Én erre nem is tudok semmilyen ellenkezést megfogalmazni, mert nagyon is az enyém az a film. De azért a Szerelem mellett ott van a Ház a sziklák alatt vagy az Egymásra nézve, Az utolsó előtti ember, az Egy erkölcsös éjszaka, a Megszállottak és a Macskajáték is, amelyet Oscar-díjra is jelöltek. Mind együtt van a lelkemben.

Ha ma kellene forgatni, ma is ilyen lenne a Szerelem?

Makk Károly: Ma már nem biztos, hogy meg tudnám így csinálni. Negyvenöt évvel ezelőtt mást éreztem, mást gondoltam, más volt az energiám. De a Szerelem akkor készült, az akkori gondokról, világról szólt, akkori környezetben. Ma más a világ, de a Szerelem már így marad, olyannak, amilyennek akkor készült.

Hogyan illeszkedik díjainak a sorába a CineFest életműdíja?

Makk Károly: A CineFest Magyarország, Miskolc filmfesztiválja, amely egyre jobban növi ki önmagát. A kitalálóinak, gazdáinak láthatóan megvan az a törekvése, hogy esztendőről esztendőre jobb, még színvonalasabb legyen ez a seregszemle. Egy ilyen fesztivál életműdíjasának lenni rang, és hiába van seregnyi elismerésem a vitrinben, mindig jólesik a díj. Különösen azért, mert a CineFest igyekszik a fiatal közönség felé irányulni…

Ön hogyan látja a CineFest jövőjét?

Makk Károly: Az függ az ambíciótól, hogy a gazdái hogyan, milyen irányba szeretnék fejleszteni a fesztivált. Előbb-utóbb egyre inkább társadalmi jelenséggé válik, hogy az emberek jobban foglalkoznak a filmmel mint termékkel, annak háttér dolgaival. Előkerülhetnek anyagi dolgok, hogy a film sokba kerül, túllépik a költségek az úgynevezett társadalmi tűréshatárt. Lesz a fejlődéstörténetben jó pár ilyen probléma, amely az én tapasztalatom szerint – és amióta én magam is benne vagyok ebben a szakmában – folyamatosan fennáll, megkerülhetetlen. Ezzel meg is kell majd küszködni.

A szocializmus időszakában – erről ön tudna sokat beszélni – központi politikai döntés is volt sokszor, hogy melyik film készülhet el. Ma mi mentén születnek az ilyen döntések?

Makk Károly: Ma egyszerűbb a dolog, hiszen a pénz beszél. Nem szükséges elmondani, hogy mi nem szeretnénk, hogy megszülessen ez a film, csak közölni, hogy egyszerűen nincs rá pénz. Vagy a forgalmazás módját úgy alakítani, hogy a kutya se nézi meg az alkotást. Tudom, hogy furán hangzik a számból, de a korábbi megoldás valamelyest egyértelműbb helyzet volt.

Milyenek a mai magyar filmek, a mai magyar filmkészítők?

Makk Károly: Nagyon tehetségesek. Olyan fiatal filmkészítők vannak, hogy megtalálják a maguk útját. A tehetséget ugyanis bizonyos elhatározottság, elszántság nélkül nem lehet kamatoztatni. Nem akarok neveket mondani, hogy ne felejtsek ki egyetlenegyet sem. Tanítottam is őket, látom, hogy mikre képesek. Nagyon erős filmes generáció van porondon ma Magyarországon.

Szokott velük beszélgetni? Szoktak tanácsot kérni öntől?

Makk Károly: Ma már nem tanítok a Filmművészeti Egyetemen. De bárki elér telefonon, és szoktunk is sokat beszélgetni a film dolgairól a fiatalabb alkotókkal.

Van még a tarsolyában filmes ötlet? Készítene még filmet? Van rá még energiája?

Makk Károly: Ez egy komplikált kérdés, mert energia akkor van, ha igény van. Olyan film, amit nem várnak vagy nem időszerű, nincs hozama, azt nincs értelme megcsinálni. Csinálnék filmet, ha látnám, hogy a mai viszonyok között számomra van értelme.

Sokan vallják, hogy túl sok a művészfilm, a jó magyar szórakoztató filmeket hiányolják.

Makk Károly: A szórakoztatás és a színvonal egyáltalán nem biztos, hogy ellentétes dolog. A világ filmgyártásában van egy nagyon jelentős rész, amely olyan szórakoztatófilmeket készít, amelyek a legszigorúbb szűrőn is keresztülmennek és érdemes őket megnézni. A színvonal, a tehetség, az ízlés, a problémaérzékenység a lényeg a szórakoztatás mentén is.

Mégis, mintha nem mennének annyira a magyar filmek. Miért?

Makk Károly: Ebben a jelenlegi filmgyártási státuszban, amelynek megvannak persze az erős és gyenge pontjai is, nekem van egy hiányérzetem. Ezek a filmek nem nagyon mondják meg a közönségnek, hogy ők hol élnek, mi a problémájuk. És ebbe a vígjátéktól kezdve a legrémesebb katasztrófáig mindenféle műfaj belefér. Korábban a magyar filmeknek volt egy szellemi aurája, egy törzsközönsége. Százezrek mentek el megnézni egy-egy jó magyar filmet. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy nem jutottak el ide az amerikai filmek, nem volt ez a nagy cirkusz. De azért működhetne az a bizonyos európai norma, hogy 50 százalék amerikai film, a többi mindenképpen hazai vagy európai. Az emberek szívesen nézik a saját filmjeiket, szívesen látják saját sztárjaikat. De nincsenek igazán sztárjaink, mert nincs igazi televíziózás, ahol volna módjuk normálisan bemutatkozni, végig jelen lenni. Nincsenek színvonalas sorozatok, csak celebműsorok. Az nem megfelelő megjelenési lehetőség.

Európában hol van ma igazi filmes műhelymunka ön szerint?

Makk Károly: Spanyolországban látom ezt. Nagyon sokféle filmet csinálnak. Sorban jönnek a tehetségek Almodovar nyomában. És van élet a filmekben és van élete a filmeknek is. Úgy érzem, hogy a spanyol filmek kezdik átvenni azt a vezető szerepet, amelyet a hatvanas években az olaszok uraltak a kontinensen.

Szaniszló Bálint

Névjegy

Makk Károly filmrendező, forgatókönyvíró, színész

1925-ben született Berettyóújfaluban. Édesapja, Makk Kálmán mozigépész révén nemcsak a mozi szó szerinti közelsége adatott meg neki gyermekkorában, hanem érettségi után egy gyakornoki állás is a budapesti Hunnia Filmgyárban.

Budapesten iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet–filozófia–esztétika szakára, majd tanulmányait a debreceni egyetemen folytatta. Innen hívta őt a filmszakmába Ranódy László a Sarló Filmvállalathoz.

1946-ban már a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója.

1954-ben, 10 éves szakmai gyakorlat után elkészíthette első játékfilmjét Szigligeti Ede vígjátéka alapján. A Liliomfi a kor egyik legnézettebb filmje lett, főként bájos és humoros biedermeier történetének, a szakmailag felszabadult és érett feldolgozásnak és a kiemelkedő színészi játéknak köszönhetően. Az 1955-ben készült A 9-es kórterem – sematikus vonásai ellenére – magán hordta a neorealizmus és Antonioni hatását.

Ettől kezdve Makk Károly évente forgatott filmet, a sikeres közönségfilmek sorában mindig 1-1 kiemelkedő alkotást. A Mese a 12 találatról, A 39-es dandár és a Fűre lépni szabad közül így emelkedik ki az 1958-ban készített Ház a sziklák alatt. A Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, ill. a magyar–román koprodukcióban készült Bolondos vakáció után készült el 1970-ben a Szerelem Déry Tibor novellái alapján, Darvas Lili és Törőcsik Mari felejthetetlen alakításával, máig a legnagyobb Makk-film.

Az ezt követő Macskajáték az Örkény-mű nyomán, a Szkalla nővérek tragikomikus története formanyelvi bravúr, az Egy erkölcsös éjszaka pedig hangulatos, megkapó kor- és lélekrajz Hunyady Sándor novellájából, a Vöröslámpás házból. Az 1970-es évekre vált egyértelművé a filmszakmában Makk profizmusa, atmoszféra- és miliőteremtési készsége, valamint különleges érzéke a lírai tragikumhoz.

Az 1980-as évek elején Makk ismét remekművel jelentkezett. Galgóczi Erzsébet kisregénye nyomán az Egymásra nézve nemcsak megrázó erejű korrajz, hanem a torz viszonyok között az önmegvalósításhoz és a különbözőséghez való emberi jog tragikus ellehetetlenülésének ábrázolása is.