2016.04.19. 20:58
Stempli
<em>Itt-ott meseszerű elemekkel átszőtt a történet, melynek kezdetét némiképp homály fedi, de tegyük mondjuk az emlékezetes hétvégi boltbezárás elrendelésének időpontjára. Az ellenzék több-kevesebb vehemenciával támadta az elképzelést, eredménytelenül. Különböző felmérések születtek, volt még olyan is, amely helyeselte a némely összefüggésében láthatóan a zsigerekig ható korlátozást. Aztán jöttek szép számmal az egyre erősebb jelzések, a társadalom nagyobb része visszakozót kíván.</em> <strong>Pap Gyula jegyzete.</strong>
Itt-ott meseszerű elemekkel átszőtt a történet, melynek kezdetét némiképp homály fedi, de tegyük mondjuk az emlékezetes hétvégi boltbezárás elrendelésének időpontjára. Az ellenzék több-kevesebb vehemenciával támadta az elképzelést, eredménytelenül. Különböző felmérések születtek, volt még olyan is, amely helyeselte a némely összefüggésében láthatóan a zsigerekig ható korlátozást. Aztán jöttek szép számmal az egyre erősebb jelzések, a társadalom nagyobb része visszakozót kíván. Pap Gyula jegyzete.
A népszavazási kezdeményezés kálváriáját plasztikusan ábrázolta az internetes kommunikáció, az időbélyegző megszerzéséért aggódó arcú Nyakó képviselő képe, háttérben „a kopaszokkal” örökre beleégett a retinákba.
A választási bizottság rommá alázta magát a védhetetlen szituációban, mert még akkor is a „zárvatartás” volt az irányvonal.
A megvilágosodás pillanata felemelően hatott, egyelőre kisebb mértékben az ellenzék népszerűségnyerésére, de az „okos” következtetés, a kapcsolt ötlet a kormánypárt kvóta-népszavazási kísérletének meghiúsítására még hozhat a konyhára.
És az sem elképzelhetetlen ezek után, hogy változik az embléma, a megszokott piros szegfűt felváltja a dátumbélyegző.
