Téma

Napok óta foglalkoztatja a helyi hatalom miskolci képviselőit, hogy ellenzéki társuk vajon miből fizeti a törlesztőrészleteit, ha egyébként nincs is neki munkája. Az egymást követő sajtótájékoztatók bizonyos értelemben okafogyottak, hiszen a megszólított már válaszolt: az önkormányzati képviselői munkáért járó pénzt és a felesége fizetését osztják be, hogy jusson, amire kell. Bujdos Attila jegyzete.Ha ennyire nyilvánvaló a számukra a diagnózis, és nem segítenek, mire számítson, aki ennyire nincs is szem előtt.

A kormányoldal sem a választ, sem az ő jövedelmi helyzetüket szóba hozó viszontkérdéseket nem látszik meghallani, a megszólalók ugyanazt ismételgetik, más-más mondatokkal. Felteszem, a helyi hatalom magukat ez ügyben exponáló képviselőinek tetszik a stílus, amit használnak, hiszen szemmel láthatóan nem kényszer hatása alatt állnak vele a nyilvánosság elé. Nekem nem tetszik: nyilván nem szükségszerű, hogy csak lekezelően lehessen erről a témáról beszélni.

Egyébként belátom, erre lehet akár azt is mondani, hogy ízlés dolga. És tényleg az is, és talán pusztán az ízlésbeli különbözőség okán szóba sem kellene hozni. Megjegyzem, ha ezt a stílust a közbeszédnek témát adva használják, nem megúszható, hogy a sajtót tájékoztató emberek is megítéltessenek.

Például úgy, hogy ha nem pusztán az ujjal mutogatás lenne a céljuk, a helyi hatalom dolgos többségével szemben ingyenélőként leírni az ellenzéküket, megláthatnák a valódi problémát: miközben dolgos többségként nem kényszerülnek nélkülözni, vannak esetleg kenyérgondokkal is küzdő társaik. Hihető-e, hogy a dolgos többség a közjó megteremtésén fáradozik – miként ezt a feladatot a jogszabály a számukra is előírja –, ha elmulasztanak tanúságot tenni emberségből.

Miközben a probléma számukra is nyilvánvaló, hiszen erről beszélnek: ennek az embernek, akinek a közért kell munkálkodni, pont, mint nekik, nincs munkája. Mint ahogyan nekik meg van. Ha ennyire nyilvánvaló a számukra a diagnózis, és nem segítenek, mire számítson az, aki ennyire nincs is szem előtt.

Tudnának-e segíteni képviselőtársukon, ha akarnának? Megtették-e máskor, ahogy az ellenzék válaszaiból sejlik, hogy talán igen. Akkor miért igen, most miért nem? Ha már ez a téma.

Annyi mindenről lehetne egyébként beszélniük, csupa olyasmiről, amiről első ránézésre is inkább látszik, hogy sokkal jobban érinti a Mi Városunkat. Érdekes, hogy nem olyasmiről beszélnek.

Vagy nem is olyan érdekes.

- Bujdos Attila -