A telep remetéje

Ismerkedésünk nem a szokványos bemutatkozással kezdődik. Harmadszor lopják el a kukánkat, amikor botcsinálta nyomozóként bejárom a művésztelepet. Hamar felismerem a megjelölt edényt a Derkovits utca legutolsó lakásának az udvarán. Mindenre elszántan rontok be a portára, ahol egy magas, erőtől duzzadó fiatalemberrel találom magam szembe. Már mondanám is, kedves szomszéd, lehet lakkozni. Fata György szerényen, jámboran megelőz, s fél kézzel kapja fel az üres kukát, hogy visszaadja. Szántó István jegyzete.

Mondja, hogy a körzet csavargója kínálta neki egy százasért. Megvette, azzal a kikötéssel, hogy vigye vissza oda, ahonnan ellopta. A békésre sikerült első találkozónk csaknem három évtizedes, kellemes kapcsolattá alakul.

Fata Gyuri is elment. Örökre. Kreativitását és hatalmas, ügyes keze nyomát megőrzik a belvárosban megvalósított művei.

Mindenről tudok, hogy mikor mit csinál. Felkapott iparművész, tervező és zseniális tehetségű mesterkovács. A megrendelők elképzelései még készen sincsenek, amikor a kerítések motívumai, a lámpaoszlopok cizellált hajlatai Gyuri fejében már úgy formálódnak, mint a mestercukrászok keze alatt a marcipán. Született őstehetség. A belváros közterein, a neves szállodák belsejében szinte minden vasas remekmű az ő nevéhez fűződik.

Kora reggelenként az utcában találkozunk. A Columbo felügyelő kocsijára emlékeztető viharvert autójával a mi oldalunkon parkol. Hátul a lakatosmesterek szerszámait zsúfolta be. Senki nem gondolná, hogy ez egy kitüntetésekkel is elismert művészember járműve.

Fata Gyuri is elment. Örökre. Kreativitását és hatalmas, ügyes keze nyomát megőrzik a belvárosban megvalósított művei.

A háza kapujától majdnem a Csabai kapui sarokig tervezi meg a kerítést. A pompás rajzolatú, egyedi mintákkal tűzdelt sorból még vagy ötven méter hiányzik. Legalább hetente egyszer közösen megnézzük, megcsodáljuk. Látom, amikor a Kandia közi beálló sorát beemelik. A villanyrendőrnél felállított míves buszmegállóját tapintatosan, de megkritizálom. Ennyit talán elbír a barátságunk.

Annyit mondok, hogy mindkét művénél engem nyomaszt a súlyos vasak tömege. Fata Györgyből hiányzik a művészi (túl)érzékenység – vagy férfiasan leplezi? Megszokja, hogy megrendelésre dolgozik, nem mindenki műértő, ő viszont szerény és hajlamos az ésszerű kompromisszumra.

Elárulja, a Kandia közbe lepkekönnyű védőszárnyakat álmodott a sétálóutca fölé. Ám a házak tulajdonosai nem engedték a falakba rögzíteni a szerkezetet. Kényszerűségből kellett tartóoszlopokat kovácsolni. A lakatokkal teli szerelmesek hídja viszont mára Miskolc egyik kultikus pontja.

Százszor megbeszéljük, hogy kimegyünk a kurityáni műtermébe. Hajtana a kíváncsiság, hogy milyen lehet az alkotóműhelye. Sajnos a kirándulás sorra elmarad. Mészáros László, a barátja meséli, hogy Fata György szerencsétlen sorsú, magányos lakatosokat, hegesztőket vesz magához.

Hajlékot, munkát ad nekik. Elnézi a botladozásukat, ám amikor a tüzes vas nem úgy hajlik, ahogy kellene, maga veszi a kezébe a kalapácsot. Úgy bánik a nehéz pöröllyel, mint a halasi csipkeverők a vékony horgolótűvel. Kezén, csuklóján állandósulnak a kipattanó szikrák, égések nyomai. A folyó hideg víz és a száraz steril géz sosem képes eltüntetni a mesterkovács sebeit. A tervező tollforgató vastag ujjai agyagként varázsolják élővé a hideg fémet.

Mészáros László, a Lévai Hotel tulajdonosa napi kapcsolatban van Gyurival. Tőle tudom, hogy emberként sorsa kevésbé szerencsés, mint az iparművészi pályája. Barátainak is keveset árul el magából, túlságosan szemérmes, gondjával, bajával senkit nem terhel.

A távoli Marcaliban született, édesapját korán elvesztette. Mostohaapja nagy szeretettel nevelte, és megérte fia sikereit, de családi életének kisiklását is. Ő a telep remetéje, elfojtott szomorúságát a munkájába öli.

Mára Fata Gyuri is elment. Örökre. Kreativitását és hatalmas, ügyes keze nyomát megőrzik a belvárosban megvalósított művei. Csak reménykedhetünk, hogy mint a Gábor Áron művészeti iskola tanára hagyott maga után méltó követőket…

- Szántó István -