„2023? 200 éves lesz a miskolci kőszínház, a rockfesztivál pedig 50”

Miskolc - Több mint tíz éve már pályázott egyszer Miskolc az Európa Kulturális Fővárosa címre. Mik a tanulságai?

A miskolci önkormányzat tervezi, hogy indul az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címért. További részleteket még nem tudni, így azt sem, hogy miért gondolják, hogy alkalmasak vagyunk a címre, hogy „összedolgoznak-e” majd a szintén induló Tokajjal, és hogy tervezik-e felhasználni Miskolc korábbi pályázatának egyes elemeit. Mert Miskolc már pályázott egyszer – a 2010-es évre – és akkor a második helyen végzett a 11 város megmérettetésén. Fedor Vilmossal, a város akkori alpolgármesterével (MSZP), a pályázat koordinátorával beszélgettünk.

Tudomásul vettem a döntést, de nem értek vele egyet. -Fedor Vilmos

2004-et írtunk. Miért döntött úgy a város, hogy pályázik?

Fedor Vilmos: Országgyűlési képviselőként a kulturális bizottságban dolgoztam, így tudtam, hogy 2010-ben magyar városé lesz a cím, és azt is, hogy pályázatot ír rá ki a kormány. Amikor kiírták, sokáig bizonytalan voltam, hogy induljunk-e. Aztán egyik nap hazafelé a kocsiban feltettem a kérdést magamnak: én, aki nagyon szeretem Miskolcot, és most olyan helyzetben vagyok, hogy dönthetek valamiről, megtehetem-e, hogy eleve azt mondom, nem, s ezzel kizárom Miskolcot a lehetőségből. Akkor én mondom ki, hogy ez a város alkalmatlan a címre. Az a város, ahonnan elindult a magyar nyelvű színjátszás, ahol Ferenczi Sándor született, ahol Herman Ottó alkotott. Döntöttem. Előbb az intézményvezetőket hívtam össze. Valószínű, átfutott az agyukon, hogy meghibbantam. Azt mondtam, adjanak egy fél órát, mielőtt megszólalnak. Fél óra múlva nem volt kétsége senkinek.

Mivel győzte meg őket?

Fedor Vilmos: Akkor már létezett a kiadványunk, a Miért Miskolc? című, amely összefoglalja, hogy milyen értékek vannak Miskolcon. Elsőként abból idéztem fel azok véleményét, akik a Vendégségben Miskolcon programsorozatban itt jártak. (Ismert embereket hívtak Miskolcra, hogy megmutassák a város értékeit azzal a nem titkolt céllal, hogy hírét vigyék a városnak – a szerk.) Aztán feltettem a kérdéseket: megteheti-e az a város, hogy nem indul, ahol az ország legnagyobb képtára van? Amely városnak a legtöbb kulturális centruma van – Lillafüred, Tapolca, belváros, Diósgyőr, –, ahol Szabó Lőrinc született? Addigra már utánanéztem annak is, hogy kik kapták korábban a címeket. Mondtam, hogy nemcsak annak adják oda, akiről tudják, hogy ősrég óta a kultúra központja. Sokkal inkább azoknak, ahol jelentős kulturális örökség és teljesítmény van, de ugyanakkor önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, mint például Liverpool, Cardiff. Később a politikát is sikerült megnyerni, igaz, az nehezebb falat volt. Végül rám hagyták, csak annyit kértek, sokba ne kerüljön. A pályázó 11 város közül utolsó előttiként jelentkeztünk.

Sokan támadták, sőt kinevették a pályázat miatt. Minden más eszébe jutott az embereknek Miskolcról, mint az, hogy a kultúra fellegvára lenne…

Fedor Vilmos: Akkor azt mondtam, ne azt nézzük, hogy megnyerjük-e, hanem azt, hogy mi van, ha nem indulunk el. A többség azt mondta, az első körben kiesünk, semmi esélyünk. Aztán elkezdődött a munka, és egyre többen kezdtek hinni benne. Összehívtuk a civileket a városházára, majd mentek a levelek különböző szervezetekhez, hogy várjuk a javaslatokat. Óriási mennyiség jött. Ahogy kezdtem rendszerezni, engem is meglepett, hogy mennyi értékünk van. És még a szerencse is hozzánk szegődött. Azt tudtuk, hogy ott a régészeti lelet az Avason, de épp abban az időben derült ki, hogy a régészek találtak még valamit. Az kevés lett volna, hogy önmagában bejelentjük a sajtónak, de jött az ötlet: csináljunk nemzetközi régészeti konferenciát. Jöttek a híres, európai régészek, s megnézték a leletanyagot. Az egyikük a nemzetközi sajtó előtt jelentette ki, hogy Európa legrégebbi leletanyaga ez, 70 ezer éves. Erre tudtuk aztán építeni a pályázatot.

Az első fordulón a 11 városból 7 jutott túl, köztük Miskolc is…

Fedor Vilmos: Hárman egyhangúlag: Miskolc, Pécs és Eger. A minősítésben pedig az szerepelt, hogy „Miskolc pályázata az, amely a legjobban megfogalmazta az EU elgondolásait, célkitűzéseit”. Ezek után soha nem tapasztalt összefogás jellemezte a várost, a pályázaton dolgozó 200 ember között ott voltak civilek és ellenzékiek egy­aránt. Nagy munka volt. Több száz oldal csak az alapmunka. Be kellett mutatni a város költségvetését öt évre visszamenőleg. És hogy milyen a civil társadalom és a politika kapcsolata. Ehhez jött minden egyes projektnek a leírása. Be kellett mutatni a város oktatási rendszerét, a kulturális intézményhálózatát, a média jelenlétét a városban, a felsőoktatási intézményét. A projektek esetében minden mellé oda kellett tenni nagyon konkrét számítást: bekerülést, megtérülést. Ennek is külön csapata volt, az irányítására Pelczné dr. Gáll Ildikót kértem fel (ma az Európa Parlament fideszes képviselője – a szerk.), aki el is vállalta. A Science Múzeum megtérülését ő számolta ki.

Aztán Pécs nyert. Sok-sok év telt el azóta. Kiderült, hogy pontosan mi volt az oka?

Fedor Vilmos: Azt tudtam, hogy a pécsi polgármester, Toller László erős lobbista. Arról is lehetett hallani, hogy már előre eldöntött, hogy Pécs nyer, de muszáj kiírni a pályázatot. De én mégis végig bíztam. Egyre több helyről lehetett hallani, hogy a miskolci pályázat nagyon erős. Néhány nappal az eredményhirdetés előtt az Index közölt egy közvélemény-kutatást, ott Miskolc toronymagasan vezetett. De tény, hogy voltak jelek. A zsűriben alig volt olyan, akinek miskolci kötődése volt, pécsi viszont igen.

Hogyan élte meg, amikor megtudta, nem Miskolcé lett a cím?

Fedor Vilmos: Mi lettünk a másodikak. Annyit mondtam, tudomásul veszem, de nem értek vele egyet. Azóta is így gondolom. Egészen biztos vagyok benne, hogy Miskolc jobban teljesített volna, én soha ilyen összefogást nem tapasztaltam a városban, mint akkor. Ezzel szemben Pécsen az értelmiség levált a pályázatról. És nem kívántam volna ezt sosem, de Toller László halála is közrejátszott abban, hogy nem sikerült Pécsnek megvalósítania a pályázatát. Az egyik legrosszabb kulturális év volt a pécsi. Nem hozott nekik eredményt, Miskolcnak hihetetlen, mit hozott volna.

Mit hozhatott volna? Mit hozhat egy ilyen pályázat?

Fedor Vilmos: A főbb beruházások megvalósulhattak volna. Három részből áll a támogatás: az önrészből – ez az, amit megépít a nyertes város –, a kormánytámogatásból és az eu-s forrásból. Ez 2010 óta egyébként sokat változott, ma már a kormányoknak jobban zsebbe kell nyúlnia. A nyertes felkerül a térképre. Abban az évben, amikor kulturális főváros lesz, fellendül a kulturális turizmus. Aki jól csinálja, jól profitál belőle.

Sok év telt el. Hogy látja: nyert a történtekből valamit Miskolc?

Fedor Vilmos: Azt gondolom, hogy sokat. Azzal, hogy a figyelem ráirányult: adott valami reményt, hogy lehet a kultúra segítségével várost építeni. Emellett beleivódott a miskolciakba, hogy volt egy olyan eset a város történetében, amikor megmérettetett, és legyőzte az örök riválisait, főként Debrecent.

A pályázat után ígéretet kaptunk a kormánytól, hogy néhány beruházást megvalósít annak ellenére, hogy nem nyertünk. Nem lett belőle semmi. Miért nem?

Fedor Vilmos: Ezeknek a pályázatoknak a lényege, hogy a nyertes mindent visz. Ennek ellenére még az eredményhirdetés előtt részt vettünk egy tanácskozáson Veszprémben, ahol a pályázó városok megállapodást kötöttek a miniszterrel, miszerint a kormány garanciát ad, hogy minden pályázó város megvalósíthat egy-egy projektet. Szegeden is – ők Péccsel közösen indultak –, Győrben és nálunk is egy Scien­ce Múzeum mellett döntöttek. Az eredményhirdetés után fél évig kilincseltem a miniszternél, hogy tartsák be az ígéretet. Végül kezdődhetett volna az építkezés, a többit viszont már tudjuk. Győr, Szeged megépítette, mi nem.

Ez egy külön történet… Térjünk vissza a mába! 2023-ban újra magyar város birtokolja majd a címet, Miskolc is pályázik. Ön szerint a korábbi pályázat mely elemeit volna érdemes felhasználni?

Fedor Vilmos: Én úgy látom, a Science Múzeumnak még lenne létjogosultsága… Hogy mit lehetne? Szívesen segítenék, ha keresnének, de nincsenek illúzióim. Akkor volt összefogás Miskolcon, ma nincs. Nincs párbeszéd a politikában és a civilekkel sem. Hogyan is lehetne sikeres a pályázat, amikor ezeknek meglétét is számon kérik a pályázatban. A korábbi anyagban egyébként sok minden használható lenne, szakemberek tárták fel, elemezték a helyzetet, készítették el terveiket.

Rengeteg korrekciót lehetne végrehajtani a város építészetében, megtörni a monotóniát a belvárosban. Emellett az új dátum épp 2023. Akkor lesz 200 éves a miskolci kőszínház, és 1973-hoz képest 50 éves a hajdani miskolci rockfesztivál.

Hajdu Mariann