„Ez itt egy újszülött, akit folyamatosan etetni-itatni kell”

Miskolc – Mindig van az osztályon a kismamák között fiatalkorú – jelenti ki dr. Nagy Gábor főorvos, a B.-A.-Z. Megyei Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályának vezetője. A főnővér pár pillanat múlva már mutatja is, melyik kórteremben helyeztek el egy tizenöt éves anyukát.

Jóllehet a tágulási szak nála is elhúzódott, de gyönyörű és egészséges kisbabája spontán szüléssel jött világra. A család mindkettőjüket szeretettel várja haza.

– A fiatalkorú várandósoknál a vetélés kockázata nagyobb, gyakoribb az első és a második harmadbeli vérezgetés, valamint a magas vérnyomás, a vérszegénység, a fejlődési rendellenességek előfordulása, a koraszülések, a magzati retardáció (terhességi korukhoz képest alacsonyabb születési súly), az életveszélyes görcsállapot. Újszülöttjeik is általában esendőbbek, kortársaiknál betegesebbek. A szülés körüli időszakban a tágulási szak elhúzódik, a medence fejletlensége miatt magasabb a császármetszéssel történő szülések aránya – sorolja a főorvos. Vele és az osztály két főállású védőnőjének egyikével, Tóth Ritával, valamint az osztály klinikai szakpszichológusával, Lakatos Csillával beszélgetünk a tizenéves anyákról, illetve az abortuszt választó fiatalkorúakról.

Beszűkülve

– A fiatalkorúak esetén, akár a kihordást és szülést, akár az abortuszt választják, mindig a szülő, illetve a gyám hozzájárulásával történik – tájékoztat a főorvos.

– Én azokkal az anyákkal találkozom, akik nem akarják ellátni az újszülöttjüket, akiknél beszűkült tudatállapotot észlelnek. Gyakran kiderül, hogy eltitkolt terhesség előzte meg a szülést, amit igazi sokként éltek meg. Ilyenkor alaposan átbeszéljük a helyzetet. Gyakran ott kell kezdeni: ez itt egy gyermek, nem pedig játékszer. Akiről gondoskodni kell, aki nem úgy működik, mint azt elképzelték, hogy éjjel alszik, nappal játszunk vele. Igyekszünk közösen feltárni, lehet-e ebben számítani családi vagy egyéb támogatásra. Többnyire az a megoldás, hogy a szülők vállalják az unoka felnevelését. Ahol családi minta a koránszülés, gyakran együtt nevelkedik fel a gyermek és az unoka. Ám ilyenkor is sérül a családon belül betöltött szerep, sérül a személyiség fejlődésének íve, ami előbb-utóbb visszaüt – mondja a pszichológus. – A helyzet még sokkal nehezebb, ha az anya is gyámság alatt áll – teszi hozzá.

– Mint az osztály védőnőjének, a feladatom annak kiderítése, hogy egyáltalán létezik-e segítő háttér. Ehhez elsősorban a körzeti védőnőkkel veszem fel a kapcsolatot – ők a szociális jelző­rendszer részei –, jobbára már a terhesgondozás során – mondja Tóth Rita. – Extrém esetekben közvetlenül értesítem a gyámügyeseket is. Olyan azért ritkán fordul elő, hogy egy anya megszökjön, s hátrahagyja az újszülöttjét. Az is ritka, hogy önszántából lemondjon róla. Általában az anyai ösztön az erősebb. Olyan kiskorú anyával is volt dolgom, aki még a terhessége alatt eldöntötte, s hivatalosan nyilatkozott is róla, hogy lemond az újszülöttjéről, mivel a körülményei miatt valóban kilátástalan volt, hogy felnevelje. Ilyen esetben az aláíró anya egyúttal azt is vállalja, hogy meg sem mutatják neki az újszülöttet, s a későbbiekben sem láthatja. Engem kért meg, hogy nézzem meg a picit, legalább azt tudja, hogy jól van-e – meséli.

Hiánypótlóként

– A legszomorúbb, amikor a segítő beszélgetések során kiderül, hogy a terhesség szexu­ális bántalmazás folyománya. Ilyen esetben csakis az áldozat lehet a feljelentő. Mi csak felhívjuk a figyelmét erre – szögezi le Lakatos Csilla.

Azok a kiskorú anyák is szóba kerülnek, akik zűrös, szeretethiányos környezetben nőttek fel, s olykor csak tudattalanul, egy „saját” gyermektől várják ennek pótlását. Vagy a gyerektől várják, hogy elkezdhessék a „felnőtt életet”. Ráadásul többnyire olyan párt találnak maguknak, aki hasonló környezetből jött. És ezzel bekerülnek egy egyre mélyebbre nyúló, szűkülő spirálba…

ÉM-SZK

"Én is érintett vagyok"

Feltettem a kérdést a szülészet védőnőjének, Tóth Ritának: olyan fiatal, kicsi nő, vélem, még nem is szült; mennyire fogadják el a tanácsait. Ő szabadkozott: nem annyira fiatal már, s gyermeke is van, s mint mondta, eleinte olykor voltak gondjai az elfogadással, de úgy tapasztalja, hogy már nincsenek…

Beszélgetésünk végén elárulta: annak idején tizenhét évesen szülte a lányát. Eleinte együtt élt a gyermeke apjával, de aztán elváltak útjaik. Ő a szüleinek köszönhetően volt képes átvészelni a legnehezebb időszakokat is, ráadásul úgy, hogy befejezte a középiskolát, s egyedülálló anyaként elvégezte a főiskolát is.