2015.10.19. 18:12

De jó!

<em>Visszatérek a szerkesztőségbe a kórházi sajtótájékoztatóról, amelynek cselesen az „Otthonszülés a kórházban” címet adták. Kolléganőm már várt, hogy megtudhassa, valóban arról volt-e szó, amit előre sejtettem: olyan otthonos körülményeket teremtettek az intézményben, hogy a szülő nők, együtt szülés esetén a hozzátartozójuk, kvázi úgy érezhetik magukat, mintha otthon lennének. Jól gondoltam</em>. <strong>Szalóczi Katalin jegyzete</strong>.

Visszatérek a szerkesztőségbe a kórházi sajtótájékoztatóról, amelynek cselesen az „Otthonszülés a kórházban” címet adták. Kolléganőm már várt, hogy megtudhassa, valóban arról volt-e szó, amit előre sejtettem: olyan otthonos körülményeket teremtettek az intézményben, hogy a szülő nők, együtt szülés esetén a hozzátartozójuk, kvázi úgy érezhetik magukat, mintha otthon lennének. Jól gondoltam. Szalóczi Katalin jegyzete.

Elmesélteti, hogy néznek ki az új szülőszobák. Lefestem neki, igyekezvén visszaadni a mediterrán hangulatot. Még egyet kérdez: mennyit kell azért fizetni, hogy ilyen szülőszobában szülhessen az anyuka. „Semennyit?! De jó!” Jó bizony. Különösen azok tudják értékelni (mint én), akik anno kénytelenek voltak megtapasztalni, milyen a magányos szülés, egymástól lepedővel elválasztva, futószalagon.

Nem akarok megtéveszteni senkit: bármily otthonos a szülőszoba, nem itt folyik az úgynevezett otthonszülés, amelyhez egy ideje szintén joguk van a kismamáknak Magyarországon. Ám azt azért jó tudni, hogy évente négy-öt igazi otthonszülést itt, a kórházban kell úgymond befejezzenek, a menet közben adódó komplikációk miatt. Közöttük egy-kettőben vagy a baba, vagy a mama életét kell megmenteniük. Ha sikerül: de jó!

- Szalóczi Katalin -