2015.09.10. 15:14

Libák, ha Lúdas Matyiról mesélnek

Miskolc - „A gyerek, akárcsak egy felnőtt, várja az igazságtevést, ami jelen esetben nem is marad el.” Interjú Rusznyák Gábor rendezővel.

Ismét egy gyermekdarabbal indult az évad, a Lúdas Matyival. Rendezője: Rusznyák Gábor.

Miképp esett a választás a Lúdas Matyira? Maga választotta, vagy „osztották”?

Rusznyák Gábor: A dolog még az előző színházigazgatóhoz köthető. Én rendeztem volna egy saját dolgot (Kitántorgók címmel) ebben az időszakban. Ezen a műsorterven Csaba (Kiss Csaba) változtatott. Helyébe került egy gyerekdarab. Annyit szögeztünk le előre, hogy a célcsoportot a kisebb gyerekek jelentsék, s hogy klasszikus mese legyen. Ez ment át a szitán.

Milyen feladat gyermekdarabot rendezni?

Rusznyák Gábor: Gyerekdarabot rendezni mindig felüdülés. Bár túl nagy tapasztalatom nincs benne, hiszen ez még csupán a harmadik ilyen munkám. Az első az Emil és a detektívek volt Kaposváron, a második a Padlás, Miskolcon, amely félig mese, félig musical. Ez is műsoron maradt.

Abban, hogy szívesen csinálja, szerepet játszhat, hogy két kisgyermeke van?

Rusznyák Gábor: Talán ennek is része lehet benne.

Milyen idősek a gyermekei, beleesnek a „célcsoportba”?

Rusznyák Gábor: Az elsőszülött három lesz, a második egy évvel fiatalabb. De a nagyobb már végignézte a főpróbát.

Noha aligha élvezhette még a darabon végigvonuló humort…

Rusznyák Gábor: Azt lehet, hogy nem, viszont a zenei vezetőnek, Kovács Marcinak (Mártonnak) olyan kifejező a zenei világa, amely könnyen magával ragad. Az alapvetés volt, hogy legyenek benne népdalok, népdalfeldolgozások, amelyek kapcsolhatók a történethez. Ráadásul valamennyi olyan, mintha a színészekre lettek volna kitalálva. No meg aztán a történet is könnyűszerrel végigkövethető.

Azért egy kis csavar van benne: a ludak főszereplőkké válnak, így az eredetihez képest szokatlan szemszögből ismerjük meg a történetet…

Rusznyák Gábor: Ez Schwajda György találmánya volt, hogy a libák meséljék el a történetet. Az ő változatában egy vásári forgatagba érkeznek meg a libák, akik elmesélik a történetet, s ezt a forgatagot bevonják a cselekménybe is. Mivel kevesebb színész állt a rendelkezésemre, így mi a gyerekeket próbáljuk bevonni.

Nem zavarja meg a nézőket, hogy az előbb még liba volt, most meg ember?

Rusznyák Gábor: A gyerekek fejében az absztrakció még mindennapi. Ezért működnek jól az olyan műfajok a gyermekek körében, mint a báb- vagy az árnyszínház. Csak a felnőttek gondolkodnak úgy a színházról, hogy az a valóság leképezése kizárólag realista vagy naturalista módon.

Mennyiben segíti a követést a díszlet és a jelmez?

Rusznyák Gábor: A díszlet funkcionális, durva deszkapallók. Kicsit vásári színjátéki, kicsit a falusi, Fazekas Mihály korát megidéző hangulat. A ruhákat igyekeztünk a korban tartani. Picit mindenki „elrajzoltabb”, erősen építettünk a stilizációra, Matyit kivéve. Azt akartuk, hogy Matyi legyen nagyon „klasszikus”, olyan Soós Imré-s (A Ludas Matyi az elbeszélő költeményéből 1949-ben készült színes, magyar ifjúsági filmvígjáték. Soós Imre 1950-ben a főszereplő megformálásáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta – a szerk.).

Miképp lehetséges, hogy a színház ajánlója szerint egyaránt jó szórakozást kínál az előadás kicsiknek és nagyoknak?

Rusznyák Gábor: Miért is ne lehetne így? Noha én kifejezetten nem szeretem, ha arra épít egy gyermek- vagy ifjúsági produkció, hogy bár alapvetően gyerekeknek készül, mégis „tudva van”, hogy a felnőtt választ, ő dönti el, hogy mit néz meg a gyerek és mit nem. Ám azt sem szeretem, ha gügyögve mesélnek el egy történetet. A gyerek valószínűleg nem érti még meg a dolgok mélységét, de például azt, hogy valakivel valami igazságtalanság történt, azt érzékeli. S ő is, akárcsak egy felnőtt, várja az igazságtevést, ami jelen esetben nem is marad el.

ÉM-SzK