„Akár az ’50-es években: figyeld meg, és jelentsd föl!”

Borsod-Abaúj-Zemplén - A pedagógusok szerint nem tekintik őket felnőtt, diplomás, értelmes és tisztességes embereknek.

– Hogyan lehet azt egyáltalán megakadályozni, hogy valaki a hosszú évek során ne égjen ki? És miért kell ezt az etikai kódexbe belevenni? – tette föl a kérdést az egyik megyénkbeli iskolaigazgató, amikor a Nemzeti Pedagógus Kar által kidolgozott (még nem végleges) etikai kódexének fogadtatásáról érdeklődtünk. Úgy folytatta: „és az öltözködéssel kapcsolatos szabályok is furcsák kissé, hiszen az mindenkinek az egyéni ízlésétől, habitusától függ.”

Több iskolában tettük föl a kérdést, ismerik-e már a pedagógusok az etikai kódex tervezetét, és mit szólnak hozzá. Legtöbb helyen azt a választ kaptuk, hogy olyan sok a teendő a tanév elején, a szakközépiskolák és szakiskolák ráadásul fenntartóváltáson mentek keresztül a nyáron, hogy ez most nem igazán téma a tantestületben.

„Förmedvény”

A Pedagógusok Szakszervezete azonban felmérést készített a nevelők körében az etikai kódexről. Ebből árult el lapunknak véleményeket Bodolay Zoltán, a PSZ megyei elnöke. Elöljáróban elmondta, a megkérdezett pedagógusok 99,9 százaléka elutasítja a kódexet, volt aki úgy jellemezte: „förmedvény.”

Az egyik pedagógus megállapítja, hogy a dokumentum szerzői nincsenek tisztában az etika fogalmával. A kódexbe ugyanis olyan témakörök is bekerültek, melyek a pedagógusok szakmai előmenetelével, képzésével kapcsolatosak, tehát nem etikai kérdések. Egy másik pedagógus leszögezi: nem lehetséges kötelezővé tenni a küzdelmet a kiégés és a szürkeség ellen, nyilván oka van, ha valaki így érez néhány évtizeddel a háta mögött. Hozzáteszi: a pedagógusok egészségi állapotával kapcsolatban megfogalmazott előírás életidegen, alábecsüli az egyén józan ítélőképességét, ráadásul a táppénzes állományban töltött idővel arányosan nő a veszélye az elbocsátásnak.

„Politikai töltetű”

Egy újabb vélemény szerint: a „pártatlanság” helyett némelyik kifejezésben helyesebb lenne a politikamentesen kifejezés, ami viszont elvárható lenne az oktatást irányítóktól is! „A dokumentum jelentős része ugyanis erősen politikai töltetű és hangvételű, ami önmagában hiteltelenné teszi.”

A magánélettel foglalkozó részt az egyik nevelő döbbenetesnek és teljességgel elfogadhatatlannak jellemezte.

Azt írta: „A magánélet súlyosan sérül, úgy látszik, a szerzők ezen a téren elég szürke életet élnek, így nincs mit védeniük. A magán jelentése elég egyértelmű, így senkinek nincs köze az iskolán kívüli szabadidős tevékenységünkhöz, életünkhöz, erre előírásnak ott vannak a törvények és a józan eszünk!”

Mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy nagyon rossz hangzású a kolléga feljelentgetésére való előírás, „nem az 50-es években vagyunk!” – írják. „Nem a mezei pedagógusok feladata a kollégák megfigyelése és jelentése, azért is vannak vezetők egy intézményben, hogy felügyeljék a munkát, észrevételt tegyenek a kollégák, végső esetben a felsőbb vezetés felé.”

ÉM-HE

Összegzés

A pedagógusok szerint összességében a kódex:

– fölösleges, olyan alapvető kérdéseket rögzít, amelyeket mint felnőtt, értelmiségi emberek magunktól is tudunk, sőt amikre a diplománk átvételekor felesküdtünk

– több esetben diszkriminatív

– rendre eltér az etika tárgykörétől

– durván beleavatkozik a pedagógus magánéletébe

– politikai felhangú

– alapvetően nem tekinti annak a pedagógusokat, amik valójában: felnőtt, diplomás, értelmes és tisztességes embereknek

Természetesen a mi pályánkon is vannak vadhajtások, mint mindenhol, de az iskolák vezetői kódex nélkül is tudják, hogyan tartsanak rendet felnőtt emberek között.

Online-petíció indult

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmány egyhangú döntéssel utasította el az etikai kódex tervezetét, és online-petíciót indított. A nyár folyamán a szakszervezet megyei ügyvivője, Szűcs Tamás szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében így fogalmazott: „Régóta tart az a vita, hogy lehet-e és szükséges-e mindent szabályozni. A dolgok természete meglátásom szerint az, hogy ez egy felesleges törekvés. Ezen az alapon a tervezet, különösen a munkatársi, munkáltatói viszonyrendszeren belül túlterjeszkedik, szabályozni kívánja azt, ami egy jó közösségben magától, egy rosszban pedig utasításra sem működik.”