2015.08.11. 14:53
Milyen a jó pedagógus? „Minden ember vesz levegőt, de nem parancsra…”
Miskolc - Kell-e etikai kódex? Mi legyen benne? Hozzászólás a vitához.
Miskolc - Kell-e etikai kódex? Mi legyen benne? Hozzászólás a vitához.
Minden ember vesz levegőt, de nem parancsra. Ez a mondat jutott eszembe, amikor a Nemzeti Pedagógus Kar etikaikódex-tervezetét olvastam a napokban.
Egy részéről már rendelkeztek
A tervezet egyébként átgondolt munka, aligha lehetne többet kihozni ebből a feladatból bárkinek. (Az persze más kérdés, hogy ki vállal ilyet.) Érezhetően több éve vagy évtizede a pedagóguspályán dolgozhattak, dolgozhatnak a szövegezők, akik akár már több pedagógiai program, szervezeti és működési szabályzat, minőségirányítási program vitáján, formálásán is túl lehetnek. Azon dolgok egy részéről ugyanis, amit itt leírtak, minden nevelőtestület saját döntése alapján már rendelkezett az intézmények helyi dokumentumaiban. Különösen az alapelvek és a pedagógusi kódex című részekre igaz ez az állítás.
Túl azon, hogy a legtöbb intézmény többé-kevésbé kodifikálta már évekkel ezelőtt a kódex sok pontját, aggályosnak tartom az „alkotók” azon törekvését is, hogy a természetes emberi, munkatársi együttélés szokásainak maradéktalan rögzítésére törekszenek. A bevezetőben ugyanis leírtak egy kockázatos mondatot, amelyben közlik, hogy a kódex „…megfogalmazza mindazokat a szokásjog által közvetített tartalmakat…”, amelyek a pedagógusmunka feladatellátásához szükségesek. Komoly vállalás ez, akár a teljesség igényét, akár a szabályozás mélységét tekintve!
Lehet? Kell?
Régóta tart az a vita, hogy lehet-e és szükséges-e mindent szabályozni. A dolgok természete meglátásom szerint az, hogy ez egy felesleges törekvés. Ezen az alapon a tervezet, különösen a munkatársi, munkáltatói viszonyrendszeren belül túlterjeszkedik, szabályozni kívánja azt, ami egy jó közösségben magától, egy rosszban pedig utasításra sem működik. Ily módon a leírtak több helyütt inkább egy erősen hierarchizált szolgálati jogviszonyban működő szervezetre, mintsem közalkalmazottak munkatársi viszonyára emlékeztetnek.
A Kapcsolatok című alfejezetben a sok általános érvényű és többnyire igaz megállapítás mellett egy konkrétabb felvetés mindenesetre megragadta figyelmemet. Ebben a pontban a tervezet nagyon helyesen megnyit egy kényes témát, a diákok, szülők által végzett ajándékozás kérdését, és rögzíti az alábbiakat:
„A pedagógus a neveltjeitől, a tanítványaitól, a szülőktől és a pedagógiai folyamat szereplőitől – a mindennapi életben szokásos kisebb figyelmességek kivételével – nagy értékű ajándékot, kölcsönt és jogtalan előnyt nem fogadhat el, nem adhat. Ilyesmit soha senkitől, semmilyen mértékben nem várhat el”.
Úgy vélem, ez a konkrétnak tűnő pont is példázza egy ilyen dokumentum korlátait, hiszen a tervezet itt sem vállalkozik és nem is vállalkozhat arra, hogy definiálja a „kisebb figyelmesség” vagy a „nagy érték” fogalmát. A tervezet nem egyszer ütközik ebbe a problémába: nem tud kellőképpen pontos lenni, mert olyan dolgokról, az erkölcsről ír, amelyet bizonyos keretek között spontán módon egyszerűen gyakorolni szoktunk, és nem jogszabályszerűen definiálni. Többek között a vállalás ezen tehetetlensége miatt kellene az intézményi autonómiára, a pedagógus emberségére bízni sokkal többet, mint ahogy az oktatás irányítói jelenleg ezt gondolják.
Felhívja a figyelmet
A továbbiakban fontos és újszerű elemnek tűnik a kutató tanárokkal kapcsolatban támasztott etikai elvárásokat megfogalmazó fejezet. Mivel megjelent a köznevelésben ez a kategória, a szabályozása szükségesnek tűnhet, ugyanakkor feleslegesen túlírtnak érzem ezt a részt is. Egyrészt az általános emberi normák, másrészt a szerzői jogokról szóló jogszabályok képesek kezelni ezt a kérdéskört. Funkcióját legfeljebb abban látom, hogy felhívja a figyelmet erre a lehetséges problémára.
A tervezet vége felé elérkezünk egy hangsúlyos, talán a leginkább maghatározó, a kedélyeket joggal borzoló javaslathoz, Az etikai Bizottság és Etikai eljárásrend fejezeteihez. Ezek a legterjedelmesebb részei a szövegnek, a bibliográfiával együtt 25 oldalas dokumentumból 9 oldalt töltenek ki ezek a sorok. Az alkotók talán úgy érezték, hogy végre valami megfoghatóbb, igazi kihíváshoz értek, ezért aztán jó alaposan leírták, hogy kik folytathatnak majd le és milyen eljárás mentén „kisfegyelmiket” a kódex ellen vétő pedagógusokkal szemben. Meglátásom szerint az itt taglaltak semmi esetre sem képezhetnek a Kjt. nemrégiben visszahozott fegyelmi rendje mellett egy párhuzamos eljárást, még akkor sem, ha mások a szereplők és megmosolyogtatók a szankciók, hiszen maga az etikai hercehurca kelthet egy feleslegesen rossz szájízt az érintettekben. Ha egyáltalán ennek a formának valahol helye lehetne, akkor azt legfeljebb az intézmény falain belül a fegyelmi eljárások előtti fázisban tartom elképzelhetőnek, és nem egy külsős bizottsággal, hanem olyannal, amelyben a tagok többsége az intézmény dolgozóiból kerül ki. Egyébként valami hasonlót nyilván minden igazgató és közvetlen kollégái a mai napig is szükségképpen gyakorolnak az általános normák és a helyi dokumentumok alapján, ha valaki megsérti ezeket az elvárásokat.
Akár a levegővétel
Összességében mégsem tartom feleslegesnek az etikai kódexbe fektetett munkát. Jó dolog, hogy valakik összefoglaltak sok olyan kérdést, problémát, szokást, amelyek napi szinten és természetesen, akár a levegővétel, körülveszik a pedagógusok munkájának mindennapjait. Ugyanakkor képtelenségnek tartom, hogy minden intézményre, minden pedagógusra általános érvényű és általános módon szankcionálható etikai szabályokat lehessen alkotni. Ebből következik, hogy elutasítom a tervezet kötelező jellegét. El tudnám fogadni viszont azt, hogy a Pedagógus Kar mint ajánlást juttatná el minden intézményhez a tervezetet, hogy a jogszabályi változások és a helyi dokumentumok időszerű átvizsgálása során segítséget nyújtsanak azoknak, akik azt igénylik. Úgy vélem, elsősorban az ilyen jellegű tevékenység igazolhatná a Pedagógus Kar létjogosultságát.
- Szűcs Tamás (szerzőnk pedagógus, PDSZ-vezető) -
Várják a véleményeket
Október 4-ig várja a véleményeket a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) a pedagógusok etikai kódexéhez, amelynek tervezetét a héten fogadták el – közölte Horváth Péter elnök. A tervezet szerint a pedagógusok munkájának pártatlannak és előítélet-mentesnek kell lennie. A 26 oldalas dokumentum például rögzíti: a pedagógus sem a tetteivel, sem a nyilatkozataival nem csorbítja intézménye és hivatása jó hírét, annak öregbítésére törekszik, az intézmény előírásain túl munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját, tartózkodik a szélsőséges vagy a környezetéből megbotránkozást keltő megnyilvánulásoktól. Gondosan kerüli a szenvedélybetegségek kialakulását, ennek veszélye esetén azonnal megfelelő segítséget kér.Ez etikai kódexről fejti ki véleményét szerzőnk, Szűcs Tamás, miskolci középiskolai tanár, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének egyik vezetője. Közérdekű témáról lévén szó, várjuk a további hozzászólásokat is.
Budapest, 2015. augusztus 11., kedd (MTI) - A PDSZ Országos Választmánya egyhangú szavazással elutasította a Nemzeti Pedagógus Kar által kidolgozott etikaikódex-tervezetet, és erre kéri a közoktatásban dolgozó más szakmai és szakmai-érdekvédelmi szervezeteket is. tovább »