Elment a vonat, amelyik senkit se hozott haza

Cigánd - A holokauszt cigándi áldozatainak állítottak emlékművet.Müller Salamon gondosan tette be a kaput maga mögött. Kerítése fölött végignézett a gondozott portán. Pár nap – mondta a szomszédnak előző este – és visszatérünk, csak alighanem összeírnak bennünket. Szabó szomszéd vállalta, almozza, itatja és eteti a lovakat, felesége locsolja a veteményest, mást nem is kell, széna is, abrak is van elég, a kocsit, a szerszámokat tegnap átzsírozta, átkente, most úgy sincs annyi fuvar, tavasz elején járunk. Müller Salamon Nagy-Czigándi fogatos megnyugodva hagyta maga mögött portáját, felesége és két kisfia után ballagott, szótlanul mentek az iskola épülete felé. 1944. április 16-át írt a naptár. Müller Salamon három nappal később a több mint 300 cigándi zsidóval a vasútállomáson várta a Ricse felől érkező kisvonatot, amely Újhelybe szállítja őket, hogy néhány nap múlva tényleg visszatérjen a falujába. Portája előtt elhaladva hallotta, amint Csillag, a gyeplős és Peti, az ostorhegyes egyszerre felnyerít – megérezték gazdájuk illatát. Ricse felől komótos pöfögéssel futott be a kis gőzös, türelemmel megvárta a cigándi zsidók felszállását, majd elment a vonat, amely aztán senkit sem hozott haza. A feljegyzések szerint a sátoraljaújhelyi gettóból Auschwitzba hurcolt cigándi zsidók közül 228-an ott lelték halálukat, a hazatérők közül pedig néhányan a fővárosban telepedtek le, mások külföldre költöztek, Cigándra senki sem tért vissza.

Emlékmű

Hogy volt-e köztük Müller Salamon nevű fogatos, vagy sem, biztosan nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy sajnálatosan rövidre nyúlt a cigándi zsidók bodrogközi élete, hiszen az első családok az 1800-as évek második felében érkeztek a településre, és 1944-ben mindannyian elmentek. Ekkorra már 7 síremléket számláló temetőjük volt a mostani iskolautca végében és saját zsinagógájuk is volt a falu központjában. Az ő emlékezetüket idézi az emlékmű – Czigándi Varga Sándor alkotása –, amelyet a napokban avattak fel az izraelita temetőben. Azt hogy a helyieknek fontos a cigándi zsidók emléke, az is jelzi, a temető már eddig is a helytörténeti tanösvény egyik állomása volt.

Az emlékmű avatásán Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere elmondta, a településnek fontos, hogy emlékezzen a múltjára, annak is arra a szeletére, amely nem a legfényesebb lapokra kívánkozik ezek közül.

– Cigándon nagyon sokat tett a településért az 1800-as évek második felétől a betelepült zsidóság. Fontos részei voltak a település ipari fejlődésének, és amennyire hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől, Cigándon soha nem okozott gondot az őslakosok és a zsidóság együttélése. Azt viszont nagyon szomorúnak tartom, hogy a cigándi zsidók egyetlen emlékét sem tudtuk felkutatni, mert miután látszott, nem térnek többé haza, mindenüket elhordták és ez a mi szégyenünk is.

- Bánhegyi Gábor -