2015.03.23. 13:45
Jegyzet: Csalódás
<em>Az hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt írom, hogy a Quaestor-ügy újabb remek példája a politikai töketlenségnek</em>. <strong>Uri Mariann jegyzete</strong>.
Az hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt írom, hogy a Quaestor-ügy újabb remek példája a politikai töketlenségnek. Uri Mariann jegyzete.A devizahitelesekhez hasonlóan ugyanis az érintetteket a legkevésbé az érdekli, ki mit hibázott az ügyben, kinek milyen felelőssége van abban, hogy idáig fajultak a dolgok. Sokkal inkább érdekli az a károsultakat, hogy milyen intézkedéseket hoz a kormány, hogyan igyekeznek segíteni a bajba jutottakon, hogyan próbálják mérsékelni a károkat.
A honatyák és honanyák idejét azonban elsősorban az köti le (tisztelet a kivételnek), hogy az elmúlt másfél évtizedre visszafelé mutogatva egymást okolják. Pedig a bűnbak-kereséstől semmi nem fog változni, megoldódni pedig végképp nem, és a végén a szavazók egy újabb jelentős tábora érzi majd azt, hogy cserben hagyták őket azok, akiket szavazataikkal a Parlamentbe segítettek. Azért, hogy képviseljék az ő érdekeiket. De úgy tűnik, hogy a szavazók érdekei mindig csak addig fontosak, amíg az urna elé nem járulnak. Utána szép lassan elfeledkeznek róluk a képviselők, és már csak a politikai csatározások töltik ki idejük nagy részét.
Talán ideje lenne bevezetni a politikai cserben hagyás fogalmát!
