2015.02.20. 10:10

Keszég László: "Ez a személyes küzdelmem mindannyiunk amnéziája ellen"

Miskolc - Hibás logika. Tévedés. Ember a politika reflektorfényében. A történelem önmagát ismétli. Interjú: Keszég Lászlóval, a Miskolci Nemzeti Színház Erdély – Tündérkert című előadásának rendezőjével.Drámai erejű színpadi szöveget írt Ari-Nagy Barbara dramaturg a Miskolci Nemzeti Színház számára Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából. Az ebből készülő előadás a magyar történelem fontos korszakára figyel – arra a pillanatra, amikortól minden csak önmagát ismétli. Tanulságos – mondja az agyhalál víziója ellen színházi előadással küzdő rendező, Keszég László. Vele beszélgettünk.

- A kortárs magyar drámairodalom már felfedezte saját témájaként Erdély történelmét. Amikor elhatározta, hogy ön is előadást készít erről a korszakról, miért Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának színpadra írása mellett döntött? Miben lesz ez több, vagy más, mint Márton László, Székely Csaba, vagy Závada Pál drámája?

Keszég László: Régóta foglalkoztat, hogy milyenek vagyunk mi magyarok. Ennek megértésében segít a történelem. Gyermekkorom óta megtapasztaltam, hogy a történetírás tele van szépítésekkel, felnagyításokkal, elhallgatásokkal. Azt kellett megtanulnom, hogy a történetírás a politika szolgálatában állt. Amiket húsz éves koromig elolvastam, nem lett volna érdemes elolvasnom, mert jelentős részben meghamisították a történelmet. Sokszor eszembe jutott - és remélem, sokszor eszembe is jut majd még -, hogy dolgozzuk fel úgy a magyar történelmet, ahogyan valójában volt. Nagy történészünknek, Szekfű Gyulának tulajdonítják a megállapítást, hogy a magyarok ősbűne, amiért nem tudtak kiegyezni a mohácsi vész után. Ez vezetett a független erdélyi fejedelemség megalakuláshoz. Erdély történetében kristálytisztán követhető a felemelkedés és a bukás. A tanulság, hogy ha a politikai és a gazdasági elit megegyezett közös célok szolgálatában, volt fejlődés. Ha disszonáns volt a viszonyuk, akkor minden tönkrement. Ne legyen kétségünk: szó sincs róla, hogy a népet valaha megkérdezték volna. Az elitek összefogása, vagy az elitek összefogásának a hiánya befolyásolta, ami történt. A Móricz Zsigmondot is foglalkoztató történelmi idő az a kor, amelytől lényegében ismétli magát a magyar történelem: van megoldás, vagy nincs megoldás.

- Mennyire tekinti hiteles történelmi forrásnak Móricz Zsigmond trilógiáját?

Keszég László: Teljesen hiteles forrásnak tekinthető. Móricz Zsigmond úgy írt, hogy minden sora történelmi szempontból is igaz. Amit hozzátett, az a kaland és a dráma. Sokat gondolkodott ezen, huszonöt évig írta. Nagyszerűen látja a hétköznapinak tűnő helyzetekben is a teatralitás lehetőségét. Filmszerű az egész, színes, szélesvásznú - a trilógia legméltóbb feldolgozása egy kilencrészes, egyenként másfél órás epizódokból álló, nagyköltségvetésű tévéfilm lenne. Báthory Gábor halálát például úgy ábrázolja, ahogyan a gonosz pusztulását a legnagyszerűbb hollywoodi filmekben szokás.

- Az történt, hogy Ari-Nagy Barbara dramaturg teljesen új színpadi szöveget írt Móricz Zsigmond művéből. Mi volt az önök alkotói szempontja, ennek a műnek a megszületésénél?

Keszég László: Ez jóval több, mint egy szövegnek a színházi értelemben vett húzása, de kevesebb, mint egy dráma. A fontos az volt, hogy Móricz Zsigmond mondatait használjuk. Ő a legnagyobb főnök, övé a történet. Megvolt az az igyekezet, hogy ne bújjon ki belőlünk a drámaíró, aki okosabb Móricz Zsigmondnál. Tudtuk, hogy kik a színészek, akikkel közösen az előadást létrehozzuk. Vagyis kik mondják majd Móricz mondatait. Elvárásunk volt, hogy minden jelenetnek legyen fókuszpontja. Ebből a sok kis téglácskából – ha eléggé ügyesek vagyunk – épül valamiféle nagyobb ív.

- Ebből a színesen megírt történetből nem Bethlen Gábor Erdély felemelkedését hozó időszakát dolgozták fel, hanem az ahhoz vezető utat: Báthory Gábor fejedelemségének tragikusan kilátástalan históriáját. Miért az előzmény az érdekes, ha az összefogás kényszeréről szeretne beszélni?

Keszég László: Az 1608 és 1613 közötti öt évet dolgozzuk fel az előadásunkban. Ez a trilógiának nagyjából az első kötete, a Tündérkert. Azért ezzel foglalkozunk, mert ettől a kortól kezdve mindig ugyanazok a problémák a hazánkban. Ilyen szituációkba csöppenünk. Lehet, hogy nem ennyire szélsőségesen ismétlődik a történelem, de a séma ugyanaz.

- Hogyan vonatkozik ez ránk?

Keszég László: Ahhoz, hogy megértsük a saját korunkat, és benne magunkat, elemi követelmény, hogy nyitott szemmel járjunk. És felfogjuk, kik és hogyan manipulálnak bennünket. Teljesen mindegy, mit mondanak, de a manipulációs technikák ugyanazok. Az nem lehet, hogy ennyire feledékenyek legyünk, hogy ennyire ugyanazt meg lehessen csinálni lényegében minden második generációval. Ez számomra félelmetes. Amikor erről gondolkodok és beszélek, ez a személyes küzdelmem mindannyiunk amnéziája ellen.

- Miért tart attól, hogy az emberek befolyásolhatóak? A befolyásolás igénye lényegében időtlen.

Keszég László: Agyhalott lesz mindenki.

- Az ettől való félelme vezette a Godot-ra várva Beckett-abszurd rendezése közben is. Mi tette ezt a mostani színházkészítői korszakának egyik központi kérdésévé?

Keszég László: Ez a félelem öt-hat éve tudatosult bennem. Gondolom, sokkal régebb óta létezik maga a jelenség, és a vele kapcsolatos, mostanában felerősödött érzésem. Talán, ilyen az ízlésem. Ezt veszem észre. De úgy általában aggódni, sírdogálni - ennek nem látom értelmét. Megpróbálni tenni ez ellen, akár egészen kicsi lépésekkel, mint amilyen kis lépést egy színházi előadás jelenthet – ennek igen. Nincs értelme máshogyan élni. A színház jó eszköz szembehelyezkedni az apátiával, a passzivitással. Mindegy, milyen következtetésre jut a néző. A lényeg, hogy ébredjen föl. Aktivizálja magát. Hogy mindannyiunknak jobb legyen, azért mindenkinek tennie is kell valamit.

- Az önök előadásában két férfi sorsára figyelünk – ezeknek a történelmi személyiségeknek az útja jelentősen eltér. Báthory Gábor nagyralátó, száz évre előre tervező, de a jelen körülményeiben és a részletekben elvesző, államfői nagysággal és erkölccsel nem rendelkező férfi. Bethlen Gábor sorsában pedig azt ismerhetjük fel, hogy ezzel szemben lépésről lépésre kell megszületnie a teljesítménynek – ebben a korban, ilyen földrajzi és politikai körülmények között nem lehet és nem is szabad ennél jobban előre látni. Ezt kell megértenünk?

Keszég László: Szerintem az az érdekes, hogy a hatalomba kerülő ember miként tud élni a hatalom nyújtotta lehetőségekkel. Ez lényegesebb, mint a hosszú távú koncepció. Báthory Gábor csak kozmikusan képes értelmezni, hogy milyennek kellene lennie a világnak. Bethlen Gábor kis lépésekben gondolkodik, fontolva haladó, elsőre még szürkébbnek is mondható történelmi személyiség, akinek a „lassú víz partot mos” hozzáállással sokkal tovább sikerül jutnia.

- Miért nem sikerül Báthory Gábornak? Ugyanúgy felismeri, hogy a sikeres kormányzás feltétele a kiegyezés lenne…

Keszég László: Óriási gondok vannak a személyiségével. A mai kor tudománya úgy hívja ezt, hogy moral insanity – erkölcsi elmezavar. Problémás gyerekkora volt, akár csak a húgának. Korán árván maradtak, egyik nagybácsitól a másikig vetette őket a sors. Valószínűsíthetően gyermekként abúzust is átélő, fiatalon szörnyeteggé váló, a viselkedésükben az erkölcsi gátlásokat teljesen nélkülöző emberekről van szó.

- Nem árulkodik-e a környezet felelősségéről, hogy bár tudják róla, milyen – és ez az önök által használt szövegkönyvből is kiderül –, mégis Báthory Gábor kapja meg az esélyt a hatalomra?

Keszég László: Igen, tudják, hogy milyen, de: Báthory. Uralkodásra termett történelmi család sarja. Bethlen pontosan tudta, hogy milyen. Csak azt gondolta, képes kézben tartani a helyzetet.

- Bethlen Gábor ugyanígy megkaphatta volna korábban a lehetőséget, de némileg ő tolja előtérbe Báthoryt. Ez nem személyiségzavar? Nem az önértékelés hibája?

Keszég László: Ő tolja az előtérbe, és nagyon sokáig támogatja is Báthory Gábort. Hiába tudni valakiről, hogy a szörnyűségre való hajlam és képesség a személyiségében lakozik, de nem lehet előre látni, mi történik majd. Bethlen – talán kicsit felelőtlenül - elhitte magáról, hogy kontroll alatt tudja tartani Báthoryt. Nem tudta. Elszabadult a pokol. Nem volt Báthory Gábor fölött senki a hatalomban, aki megmondja, hogy rossz, amit tesz. Nem is lehetett ilyen megmondó ember - lényegében mindenkit megöletett, aki bármennyire is ellent mondott neki. Káoszt teremt. Bethlen lélektanához hozzátartozik, hogy a gyermekei meghaltak, újak nem születtek, és innentől hitte el, hogy van valami keresnivalója a politikában. El tudom fogadni, hogy valaki nem akar kilépni a reflektorfénybe. Úgy gondolja, nem elég izgalmas, nem elég nagy formátumú személyiség ahhoz, hogy ő legyen, akit aztán követnek az emberek. Bethlen Gábor akár joggal hihette is, hogy a háborúk és az éhezés évei után a békét és a jólétet a legnagyobb történelmi családból érkező személyiség hozhatja el. Tévedett. Az igazság része, hogy amikor hatalomra került, Bethlen négy-öt évig csak azzal foglalkozott, hogy komoly véráldozatokkal, boszorkányperekkel, gyilkosságokkal megszilárdítsa a saját hatalmát. Mintha az ő sorsában pedig arra látnánk a példát, hogy egy nem jogállamot lehetetlen jogállami eszközökkel felszámolni. De rájött arra is, hogy nem karddal, hanem haszonnal lehet elérni a legnagyobb sikereket. Ha jól értem, teljesen új gazdasági alapokra helyezte azt a szerencsétlen, kiszipolyozott országot. Az a lényegi kérdés vele kapcsolatban, hogy miért várt a majdnem végleges pusztulásig, míg rászánta magát a hatalom vállalására.

- Valójában ki az ön előadásának a hőse? Kinek a drámájára figyelünk?

Keszég László: Azt hiszem, leginkább a helyzet a hősöm. A helyzet, amibe belekeverednek: elhiszik, hogy Erdély teljes lepusztultságából az ad esélyt a továbblépésre, ha az egyik legnagyobb család sarjára bízzuk, hozza helyre a dolgokat. Kicsit problémás a gyerek, mindenféle zűrjei vannak, és tény, hogy iszik, mégpedig nem keveset és nem is vizet, de a származása a műveltséggel, a fellépéssel is együtt jár. Képes kifejezni magát. Olyan valaki, akire fel lehet nézni. Csak aztán kiderül, hogy ez hibás logika. A koncept elszállt.

- Bujdos Attila -