2015.01.08. 13:14
Nekrológ: Elhunyt Illés Laca
Lassan tíz éve, hogy Csenyétén volt fellépésünk. Csenyéte az a fajta település ahova kocsikerék nagyságú kátyúkkal tarkított út visz, és az út csak visz, mert onnan már nincs tovább.
Lassan tíz éve, hogy Csenyétén volt fellépésünk. Csenyéte az a fajta település ahova kocsikerék nagyságú kátyúkkal tarkított út visz, és az út csak visz, mert onnan már nincs tovább.
Az előadást a "kultúrban" tartottuk. A nézőtérnek és a színpadnak is helyet adó nagyobbacska szobát mindössze egy olajkályha fűtötte. Megérkezésünkkor még semmi jelét nem adta a kályha a melegnek, az egész helység olajszagú füstbe burkolódzott. Felraktuk a paravánt, s aztán a gyerekek is szállingózni kezdtek. Mikulás alkalmával a legszebb ruhájukban érkeztek: fekete nadrág, vasalt fehér ing és papírvékony-talpú tornacipő. Lelkesen fogadták az előadást, s az időközben felmelegedett termet átjárta az ünnep öröme. Aztán megérkezett a Mikulás bácsi, Laca mikulás bácsija. A gyerekek oldalnyi verseket adtak elő akkora átéléssel, amilyenben eddig még soha nem volt részünk. Laca arcán patakokban folyt a könny, bár a szakálltól nem lehetett látni. Csak nyelte a nagy gombócokat, s alig tudott pár szót mondani a gyerekeknek. Aztán jött az ajándékosztás, s az egyórásra tervezett előadásból végül is kettő lett. A műsor végén szép sorban mindenki elhagyta a termet. Lassan lebontottam a bábszínházat, Laca is átöltözött. Nem szóltunk semmit, de legszívesebben egymás vállán zokogtunk volna a meghatottságtól. Ez a mi munkánk. Ez volt Laca legfőbb hivatása.
Illés László, a kollégák, barátok, ismerősök Lacája kiváló előadóművészként, kellemes baritonjával bármely kőszínházban jeles színész lehetett volna. De ő a vándorszínészek bizonytalan egzisztenciáját választotta, talán azért, hogy átélhesse azt a csodát, amelyet csak egy ilyen isten háta mögötti faluban élhet át a művész ember.
- Fehér Sándor, Kalamajka Bábszínház -