Kiskarácsony, még borsos áron

Miskolc - Már árusítják a fenyőfát a piacokon, de a vásárlók egyelőre még távol maradnak.Bár már advent utolsó hetében járunk, a karácsony közeledtének mégsem az a legbiztosabb jele, hogy a koszorún egyre több gyertya ég, hanem hogy az emberek egyre ingerültebbek és türelmetlenebbek egymással, miközben nagy számban jelentek meg a fenyőfaárusok Miskolc piacain.

A Búza téri piacon kétféle eladóval lehet találkozni: az egyik állandóan ott van, az év java részében zöldséget és gyümölcsöt forgalmaz, a másik pedig a saját maga megtermesztett fácskákat kínálja. A „karácsonyi csoda” hatására zöldségesből fenyőárussá előlépett kereskedők bizalmatlan szűkszavúsággal válaszolgattak munkatársunk kérdéseire: nem, még nem vásárolnak, de érdeklődnek az emberek, és igen, méterre és darabra is lehet fát kapni. A három méter magas, egész tisztességes kiállású nordmann fenyő 16–18 ezer forintért már ajándéknak számít, de eddig nem adtak el belőle.

Magas költségek

Néhány méterrel arrébb, az őstermelői piacon a Sajópálfalván egyhektáros területen fenyőt termelő Töttös Sándor kínálja portékáját. Minden évben kinn van a piacon, ilyenkor próbálja meg pénzre váltani az egész éves munkáját, bár idén az egészségi állapota nem engedi meg, hogy személyesen árusítson és hosszasan időzzön a standnál. A fácskák azonban se őrizetlenül, se eladatlanul nem maradnak, most fia és felesége viszi a boltot.

– Darabját ötezer forintért adjuk. Nordmann és ezüstfenyőt árusítunk, de van szerb lucfenyőnk is – mondta Töttös Sándor, egy különös tűlevelűre mutatva – szemre fenyő, illatra is az, de a tűlevelek felső része méregzöld, az aljuk pedig fehér. Kínálat van, most már csak a vevőknek kell jönniük – tette hozzá a férfi. Igaz, ami igaz, az őstermelői piacon fel-feltűnnek az érdeklődők, de csak keveseket látni még hónuk alatt fenyőfával távozni. Az értékesítést nem segíti a „mediterrán télre” jellemző szomorkás, esős időjárás.

– Ilyen időben ki akar fenyőfát venni?! – kérdezte szinte magától Töttös Sándor, aki azért bizakodó. Mint mondta, sokan azért halogatják az utolsó pillanatig a favásárlást, mert ha nincs erkélyük, hová tegyék karácsonyig? Felvetettük: megéri-e még fenyőneveléssel foglalkozni? – Hát, már nem nagyon. Sok munka van vele, kapálni, metszeni kell, de még azt meg is csinálja az ember. A nagyobb gond, hogy a költségek is emelkednek, hiszen a csemete sem olcsó, a fenyőt is permetezni kell – válaszolta Töttös Sándor, aki viszont a tolvajokra nem panaszkodik: – Tőlünk nem szoktak lopni. Van egy kutyám, attól még a fiam se mer bemenni a kertbe – magyarázta.

A következő standon is kapni ezüst- és lucfenyőt, de itt egy érdekes, hosszú, puha tűlevelű, mégis sűrű ágú fába botlunk. – Colorado fenyő, hétezer forint darabja – mondta István, majd hozzátette: – Egészen különleges az illata, sütni is szoktak vele – mesélte, majd értetlen arckifejezésünket látva közelebb lépett a kétméteres fához, és megdörzsölte az egyik ág csúcsát. Valóban, nem a fenyvesekben megszokott gyantaillatot árasztott, hanem mintha lett volna benne egy kis citromos frissesség is. – Úgy szoktam, hogy levágok egy ágat, és beteszem a hús alá, különleges zamata lesz tőle.

Vigyáztak a fenyőkre

Tagadhatatlanul érdekes, de a magyar ember halászlét eszik karácsonykor, ahhoz meg nem nagyon illik a jó minőségű paprikán kívül más fűszert használni, így továbbléptünk a következő standhoz, ahol Szabó Károly kínálta saját termesztésű fenyőit. Mint mesélte, Lyukóban van kertje, a fák ott nőnek. Hogyhogy van még mit eladnia? – kérdeztük, mire a férfi elmagyarázta: mostanában szerencsére sok a rend­őr a környéken, azonnal megkérdeznék a fenyőfával sétálótól, hogy honnan szerezte, így évente legfeljebb egy-két darab fenyőfának kel lába.

ÉM-SZP