A zene "lefesti" a történetet

Miskolc - "A Bükk, meg a város szépen lassan beleszövődtek az írásaimba."Különös zenés irodalmi kalandozást ígér a Miskolci Nemzeti Színház műsora december 16-án. Dés László Kossuth-díjas zeneszerzővel, Dés András ütőssel és Grecsó Krisztián József Attila-díjas íróval. Ennek kapcsán kérdeztük Grecsó Krisztiánt, de szóba kerültek a Sajó parti nyárfák is.

- Hogy született az ötlet, hogy a regényét "megzenésítsék"?

Grecsó Krisztián: Szó sincs róla, hogy meg lenne zenésítve a Megyek utánad. Ez a színházi este tényleg párbeszéd a zene és az irodalom között.

- Hogyan képzeljük el az előadást?

Grecsó Krisztián: Valamennyi este más. Minden alkalommal új történeteket mondok és más olvasnivalót hozok. Előbb kicsit mesélek, családi történeket, régi adomákat, és amikor majdnem körbeér a történet, felolvasok egy oda kapcsolódó írást. És itt jön a csavar. Az erre „válaszoló” zene ott, a színpadon születik meg, a történetek inspirálják. Így lesz minden Megyek utánad est egyedi és megismételhetetlen.

- Mi az a plusz, amit a zene ad az írásokhoz?

Grecsó Krisztián: A zene valóban „lefesti” a történet, a Dések képesek rá. A katonatörténetek után pörög a dob, mintha vonulna a sereg, zokog a szaxofon. Laci gyakran belesző egy népdalt, slágert vagy sanzont a szólóiba. Így még arra is képes, hogy kifigurázza az én szövegeimet, válaszoljon rájuk, és megnevetesse az embereket.

- Hogy kezdődött a kapcsolat Dés Lászlóval és fiával, Andrással?

Grecsó Krisztián: Egy Aegon-esten szerepeltünk együtt a Katona József Színházban, a család volt a téma. Én a Mellettem elférsz című családregényem miatt voltam ott. A közös produkciójuk után én jöttem. Alig tudtam megszólalni. Én akkor voltam utoljára ilyen önfeledt az apámmal, amikor az gyerekként a levegőbe dobált. Irigyeltem őket. Aztán Kapolcson szerepeltünk először együtt. Lacival ketten mentünk, de az előttünk lévő produkcióban ott dobolt a fia, András. A véletlen hozta a triót, de már évek óta így járjuk a Kárpát-medencét.

- A Cigányok című darabja régóta megy a pesti Katonában. Az előző regénye, a Mellettem elférsz is színpadon van már. De ez utóbbit miért Bécsben mutatták be?

Grecsó Krisztián: Igen, furcsa, hogy egy magyar regénynek Bécsben, németül legyen a színpadi ősbemutatója, de egyszerű a válasz: oda hívták. A Thather Brett nagyon jó nevű független színház, boldogok voltunk, amikor azt kérték, írjak a családregényből egy színpadi verziót. Nagy siker volt, a hónap legizgalmasabb előadásának választották, ami a bécsi kínálat mellett óriási dolog. Még szakdolgozat is született róla. Szerencsére már itthon is látható, ezt is Léner András rendezte, olyan nagyszerű színészek játszanak benne, mint Pogány Judit vagy Őze Áron.

- A Megyek utánadot is láthatjuk majd színpadon?

Grecsó Krisztián: Már létezik monodrámai adaptációja, a fiatal Horváth Gergely szereplésével, az a címe, hogy „Daru én vagyok”. Pesten és Székesfehérváron játsszák, izgalmas, fiatalos, pimasz színház.

- A miskolci zenés est más lesz, mint a többi?

Grecsó Krisztián: Könnyű dolgom lesz, tudok miből válogatni, sok miskolci tárgyú írásom van.

- Minek köszönhető?

Grecsó Krisztián: A feleségem Szirmabesenyőből származik, amikor tehetjük, hazajövünk, ezért gyakran megfordulok a Sajó völgyében. Imádom hallgatni, ahogy zúgnak az ártéri nyárfák. Egészen más, mint a Tisza parton. Az Alföldön minden lassabb, ott zörögnek a levelek.

- Meséljen, mi különbözik még?

Grecsó Krisztián: Például mások az ízek. Borsodban a szlovák konyha hatása érződik, krumplis tésztákkal, babajka, nudli, laska. A Viharsarokban a román és a szerb konyha ismerős és kemény pacal kultusz van… de olyan sokminden más még, a nyelv, a habitus, a víz aromája.

- Úgy látom, megihlette ez a vidék.

Grecsó Krisztián: A Bükk, meg a város szépen lassan beleszövődtek az írásaimba. A Megyek utánadban van több jelent is, amelyik az Avas hegye mellett játszódik. Ezekről mindenképpen mesélek majd és fel is olvasom őket a miskolci előadáson.

- N. Szántó Rita -