2014.10.12. 12:52
Nézőpont: Fair play
<em>Ha lefut végre a kampány, szánok rá egy kis időt, és összeszámolom, hány felújított óvodát, játszóteret, hány kilométer kerékpárutat vagy újraaszfaltozott járdát adtak át, hány alapkövet helyeztek el, hány megállapodás megkötéséről adtak hírt – mondjuk az utolsó két hétben. Azt is felleltározom, hogy hány valódi vagy csak a kampány miatt – gyakran a hajánál fogva előráncigált – problémát vetettek fel a másik oldalon</em>. <strong>Szendrei Péter jegyzete</strong>.
Ha lefut végre a kampány, szánok rá egy kis időt, és összeszámolom, hány felújított óvodát, játszóteret, hány kilométer kerékpárutat vagy újraaszfaltozott járdát adtak át, hány alapkövet helyeztek el, hány megállapodás megkötéséről adtak hírt – mondjuk az utolsó két hétben. Azt is felleltározom, hogy hány valódi vagy csak a kampány miatt – gyakran a hajánál fogva előráncigált – problémát vetettek fel a másik oldalon. Szendrei Péter jegyzete.Igaz, a kampányidőszakban is strigulázhattam volna ezeket, de mentségemre legyen mondva: akkor nem volt rá időm. Se nekem, se kollégáimnak, mert sajtótájékoztató sajtótájékoztatót ért, miközben a pártok közleményekkel árasztották el a szerkesztőségeket. Mindenki olyan aktív volt, mint a csuda. Ebből a szempontból a kampány sikeresnek volt tekinthető, mert ütköztek az álláspontok, csak úgy szikrázott tőlük a levegő.
Szeretem a harcot, így akár élvezhettem volna is ezt, de megkeserítette a szám ízét néhány „apróság”: először is a pártok (és jelöltjeik) gyakran nyúltak nemtelen eszközökhöz, most nem vitáztak, csak pocskondiázták egymást. Másodszor: túl gyakrabban esett szó arról, mit vétett a másik fél. Harmadszor: ha az elmúlt négy évben mindenki ilyen aktív lett volna, mint a kampányban, most teljes foglalkoztatás lenne a megyében, és még a közmunkások gyerekei is villanyautókkal játszanának, akkora lenne itt a gazdasági felemelkedés.