A miskolci színház sikere: két előadással az országos seregszemlén

Miskolc - A Bródy Sándor színművéből készült A tanítónő című előadással és Georg Büchner Woyzeck című művével vehet részt az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón a Miskolci Nemzeti Színház. A versenyprogramban a miskolci teátrum az egyetlen színházi műhely, amelyik két - önálló kiállítású - előadást vihet az országos színházi mustrára.A két válogató, Császár Angela Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész és Sándor L. István színházi kritikus, az Ellenfény című tánc- és színházművészeti folyóirat főszerkesztője a 2013. március 1. – 2014. február 28. között bemutatott hazai és határon túli magyar színházi előadások közül választotta ki az általuk legjobbnak ítélt produkciókat. A hazai színházi szakma legrangosabb seregszemléjét idén június 5. és 14. között rendezik Pécsett.

A tanítónő bemutatja előtt a rendező, Rusznyák Gábor így nyilatkozott az Észak-Magyarországnak: Sokfajta aktualitása van. Bár nehéz manapság a művészeknek, hiszen ha rákérdeznek különböző dolgokra, nehéz kivédeni, hogy ne támadják őket azzal, hogy valamilyen politikai szónoklatot puffogtatnak. Bár érdekes, hogy ez így volt a darab ősbemutatóján is, felkavarta a nézőket, hogy a tanítónő érdeklődik a baloldali értékek iránt, bár tény, ez mást jelentett akkor, mint most. Benne van a darabban, hogy nehezen tolerálják a másképpen gondolkodókat. Érdekes lesz, hogy lehet-e manapság erről beszélni. De benne van a tanítósors is, ami ma is aktuális. A társadalomban elfoglalt helyük, szerepük, saját önbecsülésük. A kérdés, hogy mennyire komoly a diploma, és ma is probléma, hogy a képesítés mögött milyen a valódi tudás. Mindemellett örök téma, hogy a nő mennyire kiszolgáltatott. Egy maszkulin társadalomban a férfiak nehezen tudnak elvonatkoztatni attól, hogy egy nőt nőként ítéljenek meg. Az alaptörténet: egy szép, csinos, fiatal nő érkezik vidékre, Tóth Flóra, a frissen végzett tanítónő. Egyedül van, kóstolgatják a férfiak. De ő nagyon karakán, ellenáll. Erre kikezdik.

A Woyzecket rendező Béres Attila pedig ezeket mondta az Észak-Magyarországnak, a premier előtt: Úgy vagyok vele, mint a festő, aki magának festett valamit, amit aztán nem is akar eladni. Magam miatt volt fontos ez az előadás. Az elején még csak az a sorsközösség foglalkoztatott, amit Woyzeck-kel éreztem: itt ez az ember, aki széthajtja magát, és elvisel bármit, csak hogy megtartsa élete egyetlen biztos pontját, a szerelmét, Marie-t. (...) Ahogyan elkezdtünk ezzel a drámával dolgozni, világossá vált, hogy persze, ami Woyzeck-kel megesik, az sorsszerű. De sokkal fontosabb, hogy ő a legkisebb közös többszörös ezen a világon: egy nagy egész részeként szenvedi el a saját történetét. Ebben a történetben vastagon benne van a politika és a hatalom is: mindenki a saját érdekeit próbálja érvényesíteni ezen az emberen.

ÉM

A versenyprogram:

Nagyszínház:

r: Mohácsi János

r: Rusznyák Gábor

r.: Szász János

r.: Koltai M. Gábor

r: Ascher Tamás

r: Kokan Mladenović

Kamaraelőadások:

r: Szikszai Rémusz

r: Gigor Attila

r: Sorin Militaru

r: Bérczes László

r.: Mezei Kinga

r: Máté Gábor

r: Béres Attila