Magyar szuperhősök kalandozásai

Miskolc - Családi színház, bölcs és humanista mese: A holdbéli csónakos Miskolcon. Bemutató: március 7-én. Interjú: Keszég László színházi rendezővel.Ha teljesen rendben vagyunk magunkkal, akkor tudunk másokon is segíteni. Ez teljesen kortárs gondolat, hiszen sok az összezavart, reményvesztett ember – erről beszél Weöres Sándor A holdbéli csónakos című színművének miskolci rendezője. Keszég Lászlót kérdeztük.

- Amikor már tudták, hogy ebben az évadban a miskolci színház is a száz éve született Weöres Sándorra emlékezik, miért éppen A holdbeli csónakost választották ehhez?

Keszég László: Ez tűnt a legjobb választásnak. A többi Weöres-darab is nagyon jó, de azok inkább a rétegszínházat képviselik. Ez viszont igazi családi színház: a nyolcéves gyerek számára is érthető, és a felnőtt néző számára is megadja a szórakozás és a gondolkodás élményét. Színpadra írt kalandregény, de minden mondatának komoly filozófiai mélysége is van. Én az iskolából ismerem. Azt pedig felnőtt fejjel értettem meg, hogy ez nagyon komoly szerelmi történet. Csodálatos benne, hogy nincs olyan szereplője, aki magáért a gonoszságért lenne gonosz. Két fiatal – Pávaszem és Medvefia – válik a szemünk előtt felnőtté, miközben az egymásra találásuk útjában álló akadályokat leküzdik, igazi magyar szuperhősök – Vitéz László, Paprika Jancsi és Bolond Istók – segítségével.

- Weöres Sándor szövege eredetileg bábjátékként kereste a saját sorsát, sokat kellett várni az első színházi bemutatójára. Talán mert nem könnyű feladat.

Keszég László: Én inkább azt tartom fontosnak, hogy ez olyan, igen fiatal ember munkája, aki nagyon sokat tud a színházról, ismeri a színpad törvényszerűségeit – ez egyébként Weöres Sándor színműveire általában is igaz. A holdbeli csónakosban akkor használja a bábot, amikor óriási távolságot kell áthidalnia. Ügyes. De számomra teljesen logikusnak tűnt, hogy nem szeretném használni ezt az eszközt. Van annyira jó ez a mű, hogy ez teljes egészében elhagyható. Ahogyan a ma embere gondolkodik, megengedhető másféle dramaturgia.

- Hol helyezné el a saját rendezői életművében ezt a most készülő előadást?

Keszég László: A legnehezebbek között. Komplex. Nagyon összetett feladat, több ismeretes egyenlet. Az első 20-25 rendezésem közben volt az az élményem, hogy nem látom a szélét a munkának. Ha jól haladtunk, két héttel a bemutató előtt összeugrott a kép a szemem előtt. És amikor megláttam a kereteit is, megnyugodtam: ja, hát ezért izgultam? Most már értem és átlátom az egészet. A színészeknek ez az első találkozásuk ezzel a művel, és jól szórakoznak ebben a közös munkában. Én az ilyen hippiszínházban hiszek. Ahol jó a hangulat, az sugárzik az előadásból. Nem hiszek a nagy feszültségekkel, nagy veszekedések közben, isteni egók összeütközése árán létrejövő előadásban.

- Mi teszi szerethetővé A holdbéli csónakost?

Keszég László: Az igazi humanizmusa. Az emberszeretet, amellyel a céljuk felé haladó hőseit végigkíséri az akadályokkal teli útjukon. Nagyon nehéz dolguk van, de megoldják.

- Más előadások kritikáiból kiolvasható, és a saját élményem is ez: a mű színpadi sikere a „szuperhősök” játékán is múlhat, ők azok, akik nem engedik, hogy a szerelmi történet egyenetlenségei archaikussá, unalmassá tegyék az előadást.

Keszég László: Nem lesz unalmas. Ez nem egy rontott magyar nyelv, ilyen értelemben valóban archaizáló. De ne feledjük: ez a mese a Vitéz László által elmondott kerettörténet szerint is réges-régen történt.

- Az előbb filozófiai mélységekről beszélt. Mi képviseli ezt a mélységet?

Keszég László: Először is el kell fogadnunk önmagunkat ahhoz, hogy másokat is el tudjunk fogadni. A két, egymásba szerető fiatalnak komoly önismereti gondjai vannak, de a példájuk arra tanít, hogy ha teljesen rendben vagyunk magunkkal, akkor tudunk másokon is segíteni. Ez igazi kortárs gondolat: ennyi összezavart, reményvesztett embert eddig sosem láttam, mint ma, Magyarországon. Próbáljunk túllépni saját magunkon, próbáljuk újra felfedezni azt, hogy süt a Nap, és mások is vannak olyan értékesek, mint mi.

- Kis igazságok egy nagy mesében.

Keszég László: Ettől felfogható, ettől zseniális. Minden apró eleméből az átgondoltság sugárzik, és az a mély tudás, hogy nyitottnak kell maradni. Weöres Sándor ezt képviselte egész életében. Mire 28 éves lett, már túl volt két nagy utazáson. Szétnézett, hogy mi van még rajtunk kívül. És megállapította, hogy sem jobbak, sem rosszabbak nem vagyunk, mint mások.

- Mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos szerzőnk ennyire kevéssé otthonos a magyar színpadokon?

Keszég László: Talán azért van így, mert azt gondolják, hogy elvont. És ebben tévednek. Oda kell figyelni, hogy ezt a gazdagon rétegzett világot minden elemében felfedezhessük. Ha komolyan vesszük, akkor ez nem kényelmes, hátradőlős munka. Aktív nézőt igényel. De érdemes felfedezni ezt a világot.

- Bujdos Attila -