Helyi közélet

2014.02.21. 11:33

Interjú: James Cole

Miskolc - Szabi ( Szinva Rádió) beszélgető partnere Bozóki János,vagyis James Cole volt a Badgirls csapat oszlopos tagja, és a Magyar Dj magazin főszerkesztője volt.

Miskolc - Szabi ( Szinva Rádió) beszélgető partnere Bozóki János,vagyis James Cole volt a Badgirls csapat oszlopos tagja, és a Magyar Dj magazin főszerkesztője volt.

Szabi: Milyen volt a tavalyi éve(d)tek?

James Cole: Egy szóban: Sűrű!:) Bővebben: Elindult a DJ Magazin, márciusban, ami mindenképpen nagy változás és vállalkozás az életemben. Másrészt a keceli Koronától való búcsú után újranyitottuk a testvérklubot a kiskunhalasi DTD-t, ami mint üzemeltető számára egy új kihívás, mint dj pedig a kecskeméti havi party-jaink mellett ez a fő rezidenciánk. Harmadrészt a korábbi közreműködés után, mint fő szervező vettünk részt a Körös-Toroki Napok-ban (ktncsongrad.hu), mellyel, egy klasszikus több színpados, több zenei stílust átívelő "nagy fesztivál" is életünk része lett.

Szabi: Mesélj picit a Badgirls csapatról,hogyan és mikor indult a közös munka?

James Cole: 2000-ben pattant ki az ötlet a fejemből, az első 2 bulit még egyedül szerveztem meg Kecskeméten egy barátom kisebb bárjában, majd a Peti is csatlakozott (Pat Duff), végül pedig a keceli Shabaam-val vált teljessé a trió a Koronában. Szerettünk volna egy önálló klubestet, ahol megmutathatjuk magunkat, ahol tudunk játszani... Gyakorlatilag így indul-indult szerintem mindenki, nincs benne nagy megfejtés. A 14 év munka és kitartás és a legfontosabb a zene és a barátság az, ami miatt még mindig működik! Ha nem lenne inspiráló a folyamatosan megújuló zenei világ, már rég abbahagytuk volna, illetve, ha nem lenne a barátság, már rég szátváltunk volna, - a sikereink tulajdonképpen a bónusz mindezekért. Zene és barátság nélkül nem működne a dolog!

Szabi: Dj Magazin? Milyenek a visszajelzések eddig a magazinnal kapcsolatban és te,hogyan értékeled az első szám óta a kiadványt?

James Cole: Pont most olvastam egy interjút a Geszti Péterrel, aki a helyzetértékelésben egy nagyon szomorú képet fest a mai magyar valóságról, és ez a mi szakmánkra is igaz, ugyanakkor a személyes életében ott van az, ami őt élteti inspirálja és amiért teszi a dolgát, amivel kiutat mutat mindebből Önmagának és általa azoknak, akiknek van fülük mindezt meghallani. Én ugyanígy érzem. Hihetetlen sok negatívum van a környezetünkben és ezért a szűkebb hivatásunkban is: mindenki irigykedik, fikázza a másikat, kritika az van, de valódi tudás, tettek és önvizsgálat nincs mögötte! Ugyanezzel szembesülünk a magazin esetében is. Majd 10 évig nem volt printmédiája ennek a szcénának,nem véletlenül, mert egy öngyilkos küldetés anyagi szempontból egy ilyen lapot fenntartani, ugyanakkor hit kérdése, a jobbítás szándéka volt bennünk a Bárány és Várkonyi Atival, hogy így lehet presztizst adni újra a szakmának, hidat verni az egyes stílusok közt és valami szakmai minimumon, kölcsönös tiszteleten keresztül terjeszteni a minőséget a külvilág felé és kölcsönös respectet, tiszteletet kivívni egymás felé... Van akiknél ez befogadó fülekre talál, és van hogy csak az alaptalan fikát kapjuk, olyan "szakértőktől" akik a saját kis szemüvegükön keresztül képtelenek elvonatkoztatni az előítéleteiktől, utána járni valaminek, globálisan szemlélni a szcénát, csak szimplán zsigerből elutasítanak valamit. Közhely, hogy ez tőlünk nyugatabbra nincs így és kint mindenki el van ájulva a magazintól, hogy ilyen van, egy ekkora kis országban?! Naponta kapjuk a megkereséseket, míg itthon meg mindenki követelőzik, mert úgy gondolja neki jár az elismerés, a dicsőség, és hogy róla kötelező lenne pl. írnunk?! A tekintélytisztelet, a türelem, sokszor az alapvető emberi viselkedési szabályok hiányoznak és mi ebben akarunk kultúrát terjeszteni?! Hidat verni underground és overground között?! Sokszor azt érzem lehetetlen küldetés és bele is fárad az ember mindebbe, hogy "ezeknek", meg egyáltalán "miért"?! Nyilván mi sem vagyunk tökéletesek, és ha valaki pont mi vagyunk a leginkább tisztában a problémákkal, a korlátainkkal és hogy egy út elején járunk csupán. Ez volt a 0. évünk, most jön az újabb év, amit már egy komoly weboldallal is megtámogatunk, hogy naprakészebbek legyünk többek között a kommunikációban is az olvasókkal és ami ugyanilyen fontos a szakmával is... Szóval tesszük a dolgunkat és reméljük hosszú távon valami maradandót tudunk majd alkotni az emberek és a szakma fejében- általuk, velük közösen. Az idő majd eldönti mennyire volt jó és reális kísérlet a magazin minderre...

Szabi: Várható-e idén stúdió munka és friss megjelenés?

James Cole: Ma produceri munka nélkül elképzelhetetlen nemzetközi DJ karrier, de szinte hazai is... Ezért nyilván erre is kéne fókuszálnunk, ugyanakkor én a magazinba, a klubüzemeltetésbe, a fesztivál és egyéb bulik szervezésébe no és a grafikai dolgainkba fektettem és fektetek nap mint nap rengeteg energiát. A zeneírásra e mellett nem jut idő, mert azt is ugyanilyen fanatikusan napi 12-18 órában kéne művelni, ahogy az előbbieket. Engem ezek a területek inspirálnak és vannak benne sikerélményeim, másokat a zene készítés. A DJzéshez persze jó lenne és nincs kizárva a kollaboráció, de egyenlőre ez a 3.4. rangú dolog, mert nem jutna rá időm. A DJpultban 16 év után saját zenék nélkül is tudunk maradandót nyújtani, ott a zene szeretete, az inspiráció a heti zene kutakodásból éppúgy, mint a közönség visszajelzéseiből, vagy mások szetjeit hallgatva. Ezért foglalkozom még mindig szinte az összes dologgal, mert folyamatos feltöltődést, energiát kapuk a mindig megújuló e-zenei világ által és a fellépéseink során. Mindegy, hogy egy Sasha előtt a legkomolyabb deep houseokkal, vagy egy kis kocsmában pár száz embernek játszom, ahol a magon kívül el kell adni, ott kell tartani az átlag embert is. Ugyanolyan kihívás és inspiráló a mai napig amikor pl a 90-es évek houseaival és dinamikus techekkel az utóbbi bulikban is sikerül önmagam adnom, és még meg is röfögtetni azokat is, akik nem ilyen zenét hallgatnak.

Szabi: Tervek 2014-re?

James Cole: Amit elkezdtünk az évek alatt projecteket folytatni, és minden héten a DJ pultban állva feltöltődni a zene és a közönség által. Röviden ennyi!:)

Szabi: Köszönöm Jani!

James Cole: Köszönjük a lehetőséget Szabi!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában