Helyi közélet

2013.10.16. 14:06

Jegyzet: Falból jött a fuvar

<em>Megértem – kevés a fóka, gyér a forgalom. Az üzemanyagár és az ág is húzza őket – leáldozóban a taxizás</em>.&nbsp;<strong>Szántó István jegyzete</strong>.

Megértem – kevés a fóka, gyér a forgalom. Az üzemanyagár és az ág is húzza őket – leáldozóban a taxizásSzántó István jegyzete.Elkényelmesedtem. Két buszmegállónyi távra taxiba vágom magam. Lehuppanok a Szemere standon sorjázó kocsik közül a legelsőbe. A sofőr elsápad, amikor meghallja az alig hatszáz forintos úticélt. Uram, másfél órája dekkolok itt, ha az SZTK-nál visszafordulok, újra beállhatok a sor végére. Megirgalmazok neki, megszánom, beülök az utolsó autóba. Megértem – kevés a fóka, gyér a forgalom. Az üzemanyagár és az ág is húzza őket – leáldozóban a taxizás.

Nyugtatom magam – a taxisok mindig sírtak és sírnak majd. Nem ma barátkoztunk össze. Válogathatok az emlékképeim közül. Szigorúan fekete, fehér vagy piros kockasorral jelezték a bérkocsikat. Az ötvenes-hatvanas években a régi Avasi kávéház előtt sorjáznak az utasra váró autók. Stand volt még a városház téren, az Ady hídnál és a Kossuth szálló előtt is. Ablakunkból is látom, a Kazinczy utcában azt a hat Opelre hajazó, régi, bumfordi orrú szürke Moszkvicsot, amelyeknek a bal vagy a jobb külső tükre mellett lóg a taxióra. Mechanikus, ezt az induláskor lecsapják. Próbálom felidézni – talán csak az anyósülés oldalában lehetnek, mert az akkori magasságommal egy szintben csak a járdáról tanulmányozhatom a működésüket. A vastag bundába öltözött sofőrök még a közelébe se engednek. Ácsingóznak a falon csüngő telefon mellett – várják a fuvart, a központos kisasszony csengetését. Igazából a nyolcvanas évek elejéig sok minden nem változik ezen a területen. A taxiskaszt, mint az éjszakai élet császárai rendszereken, kormányokon átívelő nyugalommal hozzák, viszik az utasokat. A járművek viszont sűrűn cserélődnek.

Az újabb Moszkvicsok tipikusan taxik, majd aztán következnek a speciális Warszavák, amelyekben már egy vastag plexi kabin védi a vezetőket a váratlan támadástól. Ezeket váltják az 1200-as Ladák, amelyek szinte észrevétlenül mennek át a nyolcvanas évekbeli privatizációs hullámba. A Kővári Kázmér vezette Volán-taxi társaság köddé válik, hogy nyomába rögtön megjelenjenek a magántaxik. Király Zoltán nonstopos, a taxikirály elsők között vált. Gondolkodik, hogy felsorolhassa a sorra megalakult társaságokat. Magam is emlékszem – a Freund Jenő szervezte Tempóra, a Gábriellra, a Dieselre, a DH-ra, a Cityre, a Centrumra, a Miskolcra, a Maxira és homályosan a többiekre. S persze nemcsak csoportos fuvarosok állnak a platzon, hanem sok magányos farkas is. Akik nemcsak az üzemanyagon, hanem a közös költségen is spórolni akarnak. A nagy túlélők a Fortuna, a Hello taxi és a Nonstop. A nevek maradnak, legfeljebb a volánforgatók csábulnak hol ide, hol oda, indulatból vagy valamilyen vélt haragból, dühből. A magántaxisok szeretik, kedvelik egymást – vészhívásra, támadásra a kollégák csapot-papot félbehagyva rohannak segíteni. Megvan a szolidaritás. Ám piacféltésből akár a tettlegességig is fajul egy-egy vita. A taxikirály apósa Fortunás, Prorok Márton, Marci bácsi nyolcvanon túl is tervez. Ő tudja, mi a különbség önállóan fuvarozni, vagy másnak dolgozni. Maga bütyköli az öreg Mercedesét – szerinte kényelmesebb, jobb autó nem létezik ilyen strapára. Egy biztos viszont, hogy a jelenlegi árak mellett senki sem képes kitermelni egy következő új kocsi árát, főleg akkor, ha még típusban és színben is meghatározzák a taxik paramétereit. A 26-os Marci bácsi örök optimista – még olyan százezer kilométerre érzi magát hitelesítve.

A magántaxizás hőskorában még csak cébéznek, ezen a bárki számára elérhető sávon gyakori a harci feszültség. Itt mindenki ráhangolhat a másik csatornájára. Az áttörést, a profizmust, az URH sáv és a mobiltelefonálás hozza meg az autósoknak.

Irány a Sajó étterem – mondja az utas a miskolci Tisza pályaudvar előtt. A kollégák lerázzák – míg a leghátulsó megszánja. Ő is csak a Baross Gábor utcán tudja meg, hogy nem a Zsigmondi utcai sarokig, hanem – az ózdi Sajó vendéglőig szól a rendelés. A szerencsés gyakran felemlegeti a nagy fogást, a többiek irigysége pedig egy életre szól, máig se bocsátják meg maguknak ezt a kapitális bakit.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában