Nyolc másodpercben: a jelen és a jövendő

Miskolc - Taci a miskolci operaíró versenyre született: félreérthetetlen volt a jel a szerzőnek, hogy meg kell írnia.Nyolc másodperc. Ilyen hosszúságú Girolamo Deraco olasz zeneszerző operája, amellyel a miskolci operaíró versenyre pályázott. A mű – címe Taci – két pályatársának operájával egyetemben döntőbe jutott, s a június 23-i gálahangversenyen hallgathatják meg az érdeklődők. Girolami Deraco azt mondja, ő is jelen lesz, s már nagyon várja!

- Miért épp nyolc másodperc?

Girolamo Deraco: Miután hosszú évek óta tanulmányozom a zenés színházat (az operákat), arra jutottam, hogy megpróbálom minden tudásomat egybe sűríteni. Feltettem a kérdést magamnak: képes vagyok-e egy rövid operát komponálni, amiben ugyanakkor benne van minden zenei gesztus. A döntőben kiderül, sikerült-e.

- Mit lehetett belesűríteni abba a nyolc másodpercbe?

Girolamo Deraco: Egy lélegzetvételnyi pillanatban egyetlen érzés fejezi ki az embert: az üresség. A pillanat, az ő jelene, „mostja": nem több, mint egy világítótorony felvillanó fénye. Miután éveken át kutakodtam és kísérleteztem a zenés színház világában, bízom benne, hogy a Tacival sikerült egy zenei különlegességet teremtenem, amelyben a pillanat a „jelent" elhagyja, és átmegy „jövőbe", s az opera rövidsége miatt a „jövő" „jelenné" válik ugyanabban a pillanatban. A Taci egy nagyon erős, zenei-színházi gesztus, ami nemcsak az a 8 másodpercnyi színház, amely az érzelmeket ingerli... de a hallgatás is, amely utána újra felépít...

- Milyen eszközökkel tudja ezt az érzést elérni?

Girolamo Deraco: Ez a pillanatérzés határozza meg a művészetemet és az életem. Naponta szavak százai jutnak el hozzánk a társas érintkezés során, a rádió, a tévé közvetítésével, az újságok hasábjain. Erre az élményre próbáltam koncentrálni a komponáláskor, remélve, hogy valami olyat sikerült alkotnom, ami tele van új energiákkal.

- Az operafesztivál operaíró versenyére komponálta?

Girolamo Deraco: Hajnali 6 óra volt, amikor az alapötlet megfogalmazódott bennem. Pár óra múlva kaptam a hírlevelet, hogy az operafesztivál kiírta a pályázatot. A jel számomra félreérthetetlen volt...

- Vajon írt-e valaha, valaki önön kívül ilyen rövid operát?

Girolamo Deraco: Próbáltam nyomára bukkanni a neten és a Guinness rekordok között is, de operát, ilyen rövidet, nem találtam. Tudok egy zenekarra írt műről, amely egyetlen másodperces, de az nem opera.

- Milyen műveket ír egyébként?

Girolamo Deraco: Mindenfélét. Kamarazenét, zenét szimfonikusok számára, filmzenét, zenei installációkat, de amit a legjobban szeretek, az a zenés színház: az opera. Az elmúlt időszakban évi 40-50 koncertem van, így nagyon szerencsés vagyok, mert sok emberhez jutnak el a műveim a világ minden pontjára.

- Hallott-e az operaíró verseny előtt a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválról?

Girolamo Deraco: Igen, olvastam róla a neten. Mindenről tudok, ami a világban történik, s aminek köze van az operához. Az operaíró verseny felhívására pedig azért jelentkeztem, mert a versenykiírásban benne volt, hogy különleges műveket is fogadnak, márpedig az enyém az. A legtöbb versenykiírásban vannak korlátozások, itt nem voltak.

A hírlevél hogyan jutott el önhöz?

Girolamo Deraco: Feliratkoztam egy amerikai, zeneszerzők számára működtetett honlapra, ahonnan minden reggel kapok egy hírlevelet, hogy milyen új pályázatokat írnak ki szerte a világon.

- Segíthet-e a verseny, hogy újra divatba jöjjön az opera?

Girolamo Deraco: Biztos vagyok benne. Ha születnek új produkciók, akkor az emberek új zenéket is tudnak hallgatni. A közönséget is megérintheti az a zenei varázslat, amikor először hallgathat meg egy-egy új munkát! Szeretem Puccinit és Mozartot, de imádom azt is, ha valami újat én magam az elsők között fedezhetek fel. S imádom, ha művével egy olyan ember érint meg... aki még mindig él...

ÉM-HM