Nézőpont: Osztrák–magyar közös időjárás

Maradjunk az időjárásnál. Pontosabban annál, hogy miért nem képes kis hazánkban gyökeret verni a napenergia és szélenergia-hasznosítás. Kiss László jegyzete.Mostanság készülődik az állam arra, hogy a meteorológiai előrejelzések terén rendet tegyen, meghatározza, hogy mi ebből, ami ingyenes, mi nem, mi az, ami az állam üzlete, mi az, amiből magánbiznisz csinálható – akár mellbimbókkal jelezve a frontok vonulását, ha éppen erre vevő a tévénéző. Van egy terület, ahol azonban már régóta megvalósult a meteorológiai reform, és még csak nem is az előrejelzések, hát ugye, kissé bizonytalan világában, hanem a valóságban, az időjárás konkrét befolyásolásában.

Mindenki a saját szemével láthatja: Ausztriában sokkal többet fúj a szél, és sokkal, de sokkal többet süt a nap, mint nálunk. Mindez megáll a határon, pár méter ide-oda, és onnan már magyar időjárás jön, szélcsenddel és állandóan borult égbolttal. Ezt mindenki megtapasztalhatja, csak nyissa ki a szemét. Ahogy átlépjük a magyar– osztrák határt, szélerőműerdő jön. Ugye, világos? Jön a szél piszokul, megforgatja az osztrák – a magyar határtól egy-két kilométerre álló szélturbinákat – majd a magyar határ előtt visszafordul, és valószínűleg még egyszer megpörgeti a lapátokat, azért is, mintsem egy picit is fújna, mondjuk Sopron felé. De ugyanígy van ez a napelemekkel. Ha kinézünk a bécsi tévétorony forgó kilátójából, mindenütt, amíg a szem ellát, csillognak a tetőre, vagy akár külön állványrendszerre szerelt napelemek. Hiába, Bécs a napfény városa, nem Rio de Janeiro, itt lecsapódik minden napsugárzás, Pest felé már nem nagyon megy belőle. Valószínűleg az osztrákok már itt leszívják az erre a térségre jutó összes napenergiát, nekünk nem is juthat, mert akkor kihűlne a kontinens.

A rezsicsökkentés fontos dolog: ki vonná kétségbe, hogy a magyar családok aránytalanul sokat költenek energiaszámlákra. És ki mondaná azt, hogy ezen csökkentve ez nem segítség azoknak, akiknek adósságaik, megélhetési gondjaik vannak. Most ne menjünk bele, hogy a csökkentés másik ága esetleg mit hoz a cégekre mint költségnövekedés, és hogyan hat a munkahelyek számára – maradjunk az időjárásnál. Pontosabban annál, hogy miért nem képes kis hazánkban gyökeret verni a napenergia- és szélenergiahasznosítás. Én mindenféle magyarázatot hallottam már, onnan kezdve, hogy a magyar elektromosenergia-hálózat nem képes fogadni a szélerőművek termelését, odáig, hogy valójában baromi drága dolog a napelemesdi, csak akkor éri meg, ha az állam jócskán beszáll.

Csakhogy egy jól kitalált támogatási, ösztönzési rendszernek az a lényege, hogy akinek van pénze, odateszi mint magánember-üzletember – az állam (EU) forintjai mellé. Befektet abba, hogy mindenki jól járjon: mint magánember vagy üzletember a befektetéssel, az állam a csökkenő energiafüggőséggel.

Úgy tűnik, ez nálunk nem fontos senkinek sem. Emlékezzünk csak, micsoda energiák mozdultak meg a tokaji vidékre tervezett szalmaerőmű ügyében. Pedig ott aztán nem lehetett abban senki biztos, hogy ez egy jó ötlet, és tényleg képes hosszú távon olcsó energiát szolgáltatni, nem beszélve az egyéb kockázatokról. Pedig az energiaügyekben hosszú távon kell gondolkozni, – s míg minden elfogy egyszer, a szél és napsütés aligha. Ha ezt felismerjük, csak azt kellene már valahogyan megoldanunk, hogy legyen egy osztrák–magyar közös időjárás. Legalább a határ mentén, a monarchiás múltra való hivatkozással…

- Kiss László -