Jegyzet: Kaphatunk-e többet?

Egy már létező nagy lakótelepen építeni valamit is óriási kihívás. Nehéz megbirkózni azzal a mindent meghatározó látványvilággal, amit a tízemeletes panelházak sora, az egybeolvadó szürke hatalmas falak jelentenek. Minden, amit ide építenek utólag, és hangsúlyozottan más, elütő stílusban, úgy fest, mintha egy játékszer lenne, egy véletlenül idepottyant idegenszerű valami, ami egyszercsak majd eltűnik, mintha itt se lett volna. Kiss László jegyzete.A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium épületegyüttese az avasi lakótelep szívében olyan, mintha egy darab mediterrán varázsolódott volna oda a forgalmas kereszteződés mellé. Merőben más, mint amit a környezete képvisel – de mégsem tűnik testidegennek. Olyan, mintha mindig is ott lett volna, évszázadok óta, és a lakótelep épülte volna körbe. Olyan épületegyüttes ez, amelyet mindig észreveszek, ahányszor elhajtok mellette. Nem süllyed el a megszokottság mocsarában, hanem mindig odavonzza a tekintetemet – ami talán annak is köszönhető, hogy minden fényben, minden látószögben egy kicsit mást mutat meg magából.

Ferencz István építész az új Miskolci Múzsa Díjas: az ő nagyszerű munkája sok egyéb mellett ez az avasi épületcsoport. Építész még nem kapott Múzsa-díjat – és méltóbb jelölt nem következhetett volna elsőként. Érdemes itt idézni, amit a gimnázium-templom együttes építéséről írtak a Kós Károly Egyesülés honlapján: „Az építés ember-építéssel kezdődik” – tanította a Mester (Plesz Antal) és az avasi templom esetében ez szó szerint meg is valósult. A kivitelezést olyan kőművesekkel kellett elkezdeni, akik korábban panelházak betonfelületét glettelték évekig. Asztal, fehér terítő a sártenger közepén, bor a kezekbe és szózat az emberekhez, hogy tudják, nem akármit, hanem templomot fognak építeni. Hogy megértsék, munkájuk valakinek tényleg fontos, és művük túléli őket. Ezt íróasztal mellől irányítani nem lehetett volna, ehhez a tervezőnek ott kellett lennie. Fizikailag és lélekben egyaránt. Ez az „ott lenni”, ez Ferencz István építészetének a kulcsa.

A miskolci együttes, súlypontjában a templommal nem absztrakt módon bánik a történelemmel és az idővel, hanem e kettő, maga a történelem és az idő a tervezés alapkérdése, ők a megbízók, akikre és amire a tervező feszülten figyel. És nem csupán valamiféle ösztönös természetességgel nyúl az azonos kéz tervezte, vagy a „nőtt” városközpont és a szakrális tér témájához. Tudatos építészeti választások és döntések hierarchiájából épül fel egy jelrendszer, amely túlmutat az egyes elemek jelentésén. Szekularizált korunkban a vallásosság is világiassá vált, de e civilizált, szenvedélyek nélküli hit, mintha éppen ilyen viszonyban volna a vallással, mint ez a templom a középkor szent helyeivel. Ferencz nem állítja, hogy tudja, milyen egy templom, de elhiteti, hogy tudja, mi benne a fontos. Kaphatunk többet ma egy épülettől?” 

- Kiss László - 

Első alkalom: építész a Múzsa-díjasok sorában

tovább »