2013.01.17. 14:44
Jegyzet - Kanyar
<em>Egyebek közt a következő bajom van a történelemmel (szakértők most lehetőleg „ugorgyanak”): míg egyfelől a legszikárabb, legmakacsabb tényekből épül fel, mégis teljesen képlékeny.</em> <strong>Fábián György jegyzete</strong>.
Egyebek közt a következő bajom van a történelemmel (szakértők most lehetőleg „ugorgyanak”): míg egyfelől a legszikárabb, legmakacsabb tényekből épül fel, mégis teljesen képlékeny. Fábián György jegyzete.Zavaros, gyanús massza. Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem. Nagyban függ attól, ki nézi, honnan, mikor, esetleg, hogy ízlett-e neki a reggeli kávé. (Arról nem is beszélve, hogy – mint tudjuk – a győztesek írják.)
„Nem lehet felelőtlen tettként értékelni a 2. magyar hadsereg Don-kanyarba küldését, ma már tudjuk, hogy a katonák a fronton mindent megkaptak, amit a korabeli ország adhatott” – idézi tudósításában az MTI Fodor Pál minapi szavait.
Nem akarok a tudomány dolgába beleszólni, sőt, örülök is, ha alaptalan mítoszokat sikerül helyretenni a kutatások újabb eredményeivel. Mégis, amikor ilyet olvasok, nincsenek jó érzéseim. (Hangsúlyozom: érzésekről van szó.) 42 ezer magyar katona haláláról, eltűnéséről írnak, és azt mondják, az ő odaküldésüket nem lehet felelőtlen tettként értékelni.
A katonák mindent megkaptak… Kíváncsi vagyok, mikor születnek majd olyan értelmezések, hogy a Don-kanyar valójában sítábor volt, ahová jutalomútra küldték hős nagyapáinkat. Sőt, valójában részvételi díjat kellett volna szedni tőlük…
