A szeretet világnyelvén beszélni - Interjú: Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel

Miskolc - Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója december 4-én városunkban járt. A szeretet világnyelvéből perfekt Csaba Testvér a Miskolci Egyetemen nagy érdeklődés közepette fejtette ki gondolatait a szeretet fontosságáról és a közelgő karácsonyi várakozásról, készülődésről. Ezt követően interjút adott lapunknak.

Hogyan lehet a mai világban közvetíteni a szeretet gondolatát?

Böjte Csaba: Azt kell megérteni, hogy jó dolog úszni, sízni, nem azért, mert tapsolnak az embernek és mert megköszönik. Jó dolog a vízben lenni, jó dolog szállni a pályán s ugyanúgy jó dolog szeretni is. Jó dolog jónak lenni. Nem azért kell szeretni, mert Isten megharagszik és mert ez keresztény cselekedet, hanem emberhez méltó életforma a szeretet, a jóság, az irgalom. Ez az út, amelyet Mi Urunk Jézus Krisztus megmutatott nekünk. Nem bíróknak kell lennünk, hanem orvosoknak. Álljunk a tévelygők mellé, és segítsünk nekik levetni a páncéljukat. Sohasem szabadna elfelejteni, hogy minden Saulban ott lapul egy szeretethimnusz. Jézus meg tudta szólítani Sault, mert hitt benne, hogy Szent Pál lesz belőle. Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé. Az általam létrehozott gyermekmentő szervezet célja, hogy felkarolja a sanyarú körülmények közé került erdélyi gyermekeket. Minden gyermek üzenet az emberiség számára:Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni Istennel való találkozás, Jézus azt mondta: aki egyetlent is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be. A gyerekeknek, ha valami nem tetszik, nézelődnek, mocorognak, sms-ezni kezdenek. Velük foglalkozván muszáj megtanulnunk úgy beszélni, hogy értsék is. Becsomagolom nekik, mert ha ízlik, akkor jobban megjegyzik. Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret. Akiket pénzért sokan szeretnek, tanítanak, szolgálnak, én azok körül nem lihegek. A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá. Hogy a "Mi akarsz lenni?" kérdésre ne azt feleljék a gyerekek:"Semmi!" Minden egyes ember válasz az imára. Ki kell hozni belőlük a szeretethimnuszt, hogy legyenek józsefattilai lelkületű költők, vagy az AIDS-et meggyógyító orvosok, vagy politikusok, akik a krízisből kivezetik a világot. Nem elég, hogy nem követünk el rosszat, és ha "nem kapunk gólt", kéne rúgnunk is gólt a győzelemhez.

Miben nyilvánul meg Isten szeretete főleg most, amikor Krisztus születését várjuk ?

Böjte Csaba: Ha el merek menni valakihez és szállást kapok nála és elfogadom az ebédjét, a vacsoráját, amivel megkínál, ez azt jelenti, hogy bízzam benne, ragaszkodjam hozzá. Amikor karácsony éjszakáján Isten rábízta magát Máriára, Szent Józsefre, ez hatalmas bizalom, szeretet és hit volt az emberiségben. Akiben nem hiszünk, akit nem szeretünk, akit nem tartunk fontosnak, annak az asztalához nem tudunk leülni. A karácsony tényleg arról szól, hogy Isten szeret bennünket, bízik az emberekben. Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van, mely állandóan pánikol, hogy elbizonytalanítson minket. A bizalom, a hit, a remény, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke. A sötétség a világosság hiánya. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdenünk, hanem életre hívni a fényt a saját életünkben és másokéban egyaránt. A mai emberek hajlamosak szkepszissel fogadni a szeretet parancsát, Jézus mégsem azt mondja, hogy "ezeknek" minek magyarázzam meg. Az Európai Unió egyelőre még nem írta ki a pályázatot a világ megváltására. A "fapados fogadtatás", az istálló ellenére Jézus nem hátrál meg, "nem dobja be a törülközőt". Nem azt mondja :"ha nem megy, ne erőltessük!" Nem veszti el Jézus Krisztus az emberiségbe vetett hitét, mondván: nem rosszak ezek, csak nem tudják mit cselekszenek. Még a kereszten, átdöfött lábbal, szívvel is töretlen a bizalma. Döbbenetes ez az isteni hit az emberben, amikor napjainkban olyan könnyen elengedjük egymás kezét és feladjuk álmainkat, a terveinket. Jézus példája azonban sokaknak adott erőt, az ő hitéből nőttek ki később a templomok, a szentek.

Mintha manapság kevésbé lennének toleránsak az emberek a másság iránt. Nemcsak a homoszexualitás-ellenességről, de például az antiszemitizmusról és a cigányellenességről is egyre inkább hallani. Türelem, megértés egymás véleménye (vallása, bőrszíne, ideológiája stb.) iránt. Ön egész életében ezt hirdeti és ér el komoly eredményeket szűk környezetében. Hogy lehetne e sikereket általánossá, elterjedtté tenni?

Böjte Csaba: Életem során azt tapasztaltam, hogy nincs külön fazék, amiből teremtette Isten a fehér, a fekete, az ilyen vagy olyan embert. Mindent ugyanabból az anyagból teremtett Isten, és igazából mindenkit szeretettel meghívott a maga országába. És talán az a lényeg, hogy fel kell tudnunk oda nőnünk, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk. Fel kell nőni oda, hogy számomra is ugyanazok a bölcsességek, mint a szeretet, a jóság, az irgalom legyenek az irányadók életemben. Olyan játék ez, mint a tenisz:te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázzuk, néha elhibázza a másik. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod. Isten helyettünk nem tud a jó mellett dönteni, mindenkinek magának kell döntenie a szeretet mellett. Krisztus tud világítani, fényt, reményt, erőt adni, vezetni is tud bennünket, hitünket el tudja mélyíteni, de a döntéseket nekünk kell meghoznunk. Az örök életünk a saját döntéseink gyümölcse.

A romániai magyarság is táborokra szakadt és e megosztottságnak nemcsak politikai, de hitbéli okai is vannak. A törésvonalak egy része éppen egy volt püspök megítélésénél jelentkeznek. Helyes-e ez? Főleg most, mikor parlamenti választás következik december 9-én Romániában?

Böjte Csaba: Kétezer évvel ezelőtt hirdette meg a Mi Urunk a szeretet eszméjét. Azóta a világ biztosan nagyon sokat ment előre, problémák persze most is vannak bőven, de a fejlődés az ötről a hatra, a hatról a hétre történt. Én hiszem azt, hogy Árpád vezér és Bethlen Gábor fejedelem óta nagyon sokat változott, javult, szépült, gazdagodott a világ. Ne az álmainkhoz viszonyítsuk a jelenlevő világot, hanem a múlthoz. Árpád vezér mert álmodni, békességgel közeledett a Kárpát-medencében élőkhöz. Szent László legyőzte a kunokat, de papokat hívott és letelepítette őket. Én hiszek abban, hogy az elmúlt ezer esztendőben nem volt 20 olyan év, amikor hitért, világnézetért senkit nem ért volna megtorlás. Szerencsére 23 olyan év van mögöttünk, amikor itt a Kárpát-medencében szeretetben, békében tudunk élni, persze nem kevés még a tennivalónk. Erre a kérdésére talán azt válaszolnám, hogy Erdélyben, akárcsak máshol, ütköznek a vélemények. Én mindig azt mondom, hogy egy hadseregben, amiben van gyalogság, tüzérség, az nem baj, ha akadnak olyan emberek, akik semmi pénzért nem mennének át a másik oldalra. Úgy gondolom, hogy az nagyon jó, ha valaki a másik táborbelit is meg tudja szólaltatni és el tudja vinni az úrnákhoz. A cél az lenne, hogy a gyalogság és a tüzérség ne egymást lőjje, hanem hogy közös célt próbáljanak együtt megvalósítani. Az élő cselekvő hit verjen gyökeret szívünkben, hogy merjünk bízni a tudásban és hogy érdemes dolgozni.

Buzafalvi Győző