Arcok a megyéből: Tóth József alapítványi elnök - Huszonhárom éve a hajléktalanokért

Miskolc - Tóth József élete a segítésről szól. Alapítványa a hajléktalanokat gondozza.Tóth Józsefet, a Napfényt Az Életnek Alapítvány elnökét sokan ismerik, hiszen gyakran találkozhatnak olvasóink nyilatkozataival lapunk hasábjain is, amikor a hajléktalanok ellátásól írunk. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy a Szabolcs megyei Demecserben született 60 évvel ezelőtt, egy nagycsalád tizedik gyermekeként. Az iskolák befejezés után Borsodba költözött, és mentő-szakápolóként kezdte a felnőtt éveket. Mint mesélte, akkoriban sokszor találkozott segítségre szoruló, elesett emberekkel, így amikor 1989-ben az akkori városvezetés felkérte a város hajléktalanokat ellátó intézményének megszervezésére, egy percig sem gondolkodott. Azóta minden idejét a hajléktalanok sorsának javítására fordítja. Közben folyamatosan képezte magát: családi tanácsadói, majd szociális munkás képesítést szerzett.

Kihívást jelentett

Az első hajléktalanszálló 80 fős volt, de rögtön kiderült, hogy ez a férőhely kevés lesz. Hamarosan 160 fősre kellett bővíteni a férőhelyek számát, de úgy tűnt, ez sem elég. Tóth József akkor (1995-ben) hozta létre a Napfényt az Életnek Alapítványt, és azóta alapítványi formában működik a bentlakásos otthon és a 24 órás egészségügyi centrum a hajléktalanok részére. Az elnök hozzáteszi: jelenleg Miskolcon 520 férőhely van a hajléktalanok számára. Tóth József ezenkívül számos egészségügyi és szociális civil szervezetnek a tagja, koordinátora.

És hogy miért szentelte életét a legelesettebb embereknek? Tóth József úgy fogalmaz: a feladatot kihívásnak tartotta, hiszen a rendszerváltozás előtt hivatalosan nem beszélt senki a hajléktalanokról, mivel az elvált, otthon nélkül maradt emberek a munkásszállókon éltek. Munkájának legnagyobb nehézsége épp az, hogy nem látni a kiutat. Mert ahhoz széles körű társadalmi összefogásra lenne szükség, fogalmaz az elnök. Majd elmeséli, azért sikerek is érik a mindennapok során. Valamelyik nap egy fiatalember üdvözölte az utcán: „Józsi, bácsi, én már nem lakom a szállón!” Neki sikerült, mert párt talált magának és munkát. Tóth József szerint ez a kettő szükséges ahhoz, hogy valaki ismét a saját lábára tudjon állni. A karácsonyi időszak pedig a hajléktalanszállón is meghitt. Igyekeznek a lakóknak minden napra valamilyen közösségi programot, sütés-főzést, színházlátogatást vagy más előadást szervezni.

ÉM-HE