Tandíjra kell a pár „kellemes” órácska

Miskolc - Ha nincs pénz egyetemi tandíjra, munkával kell megkeresni az árát. De nem mindegy, milyennel.„Én egy 21 éves, kedves, diszkrét egyetemista lány vagyok, aki keresi azt a gáláns úriembert, aki szeretne időnként pár órát kellemesen eltölteni egy hölgy társaságában, amiért cserébe tudná segíteni tanulmányaim melletti megélhetésemet. Akik profi, filléres lányokat keresnek, azok kérem, kíméljenek válaszukkal” – olvashatjuk a fenti sorokat az egyik hirdetési portálon. És ez nem az egyetlen olyan hirdetés, melynek írója a tandíj áráért szexuális szolgáltatást nyújtana bárkinek, azaz ebben az esetben egy gáláns úrnak. Az internetes kereső több mint 3400 olyan oldalt dobott ki, mely így kezdődik: diáklány támogatót keres. A jelenség nem új, évről évre téma a médiában és persze a fiatalok körében, hogy vannak olyan egyetemista lányok, akik a jobb élet reményében a testüket bocsátják áruba. Ma pedig úgy tűnik, egyre nő a számuk, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az állam igyekszik egyre inkább kivonulni a felsőoktatásból. Így ma már a hallgatók többsége nem szórakozásra gyűjt ily módon, hanem a tandíjra.

Diákhitel, ösztöndíj

Kíváncsiak voltunk, a Miskolci Egyetemen tanuló fiatalok mit szólnak ehhez a pénzkereseti lehetőséghez, egyáltalán hallottak-e a jelenségről. Az egyik földszinti büfében találkozunk Nórával és Klárával. Ők már „idősebb” egyetemisták, posztgraduális képzés keretében szakfordítói szakot végeznek. Nóra azt mondja, hallott róla, hogy vannak tandíjért szexelő lányok, de úgy általában, országos szinten és nem a Miskolci Egyetemen. Ő is maga fizeti a tandíját, de már dolgozik, így ki tudja gazdálkodni. Véleménye szerint nem ez a helyes módja a pénzszerzésnek. A tanuláshoz és a megélhetéshez ott a diákhitel, ösztöndíjakra is lehet pályázni, ha pedig valaki jól tanul, megfelelő támogatáshoz juthat az egyetemtől és az államtól. Klára viszont először hall testüket áruba bocsátó diáklányokról, ő úgy fogalmaz: szomorú. Majd hozzáteszi: ez a történet azonban nem csak a lányokról szól, hanem a családról is, ahonnan jönnek, és azokról a férfiakról, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat. Klára szerint semmiképpen nem vezet jóra, ha valaki ily módon keresi a pénzt, hiszen később, amikor majd tartós párkapcsolatot szeretne, és a társadalomnak rendes tagja lenni, lehet, hogy épp a fiatalkori élete miatt nem sikerül majd ez neki.

Ausztriában táncol

A büfében találkozunk egészen fiatal egyetemistákkal is, Nikivel és Gabival. Kiderül, Nikinek két olyan ismerőse is van, akik szexszel keresik a pénzt a tandíjra. Hangsúlyozza: ők budapesti egyetemre járnak, és nem a miskolcira.

– Az egyik lány – meséli –, Ausztriába jár ki egy bárba táncolni, de jó pénzért egyéb szolgáltatásokat is vállal. A másik ismerősöm pedig egy masszázsszalon alkalmazottja, és ott persze nem csupán masszírozásról van szó. Ők a diákhitel helyett választották ezt az utat, mert nem akarnak eldósodni. És persze azért is, mert viszonylag rövid idő alatt sok pénzt lehet keresni.

Erre Gabinak is eszébe jut egy sok évvel ezelőtti egyetemi pletyka, ami arról szólt, hogy a lányokhoz a kollégiumba jártak fel a férfiak, és persze fizettek érte.

A két lány között ezután vita alakul ki. Niki szerint a lányokat a kényszer és a magas tandíj kényszeríti testük áruba bocsátására, Gabi viszont úgy érvel: mindenki előtt több út van, és csak is rajta múlik, hogy melyiket választja.

ÉM