Akik kihúzták a bajból a BC-t

Kazincbarcika - Az év végére a világ legnagyobb MDI-gyártója lehet gyártókapacitás szempontjából a Wanhua-BorsodChem.Új gyár építése helyett egy bajba jutott magyar társaság megmentésére szavazott a kínai vegyipari óriás. Mi szólt mellette, s hogyan vélekednek most a döntésről? Többek között erről kérdezte az Észak-Magyarország a Wanhua-BorsodChem elnök-vezérigazgatóját.

- Oly távol vagyunk Kínától, és oly kicsiny pont vagyunk a világ gazdaságában. Miért pont a BC-t vásárolták meg?

Jason Ding: A Wanhua Ázsiában a legfontosabb izocianát gyártó, a vegyipari ágazat azonban egyre globálisabbá válik, s a Wanhuának a nagy versenytársakkal ellentétben sem Amerikában, sem Európában nem volt termelési bázisa. Márpedig ha a Wanhua a legversenyképesebb vállalatként szeretne működni a világpiacon, mindenképpen szüksége van Amerikában és Európában is saját gyárra. Elsőként Európát céloztuk meg, s felmértük a Hollandiában és Belgiumban adódó lehetőségeket. Időközben kitört a gazdasági válság, ami az egész világra kiterjedt, és sok vállalkozáshoz hasonlóan a BorsodChemet is a csőd közelébe sodorta. Ebben a helyzetben a Wanhua úgy döntött, hogy nem egy új gyárat épít, hanem megvásárolja a BC-t. Amikor ugyanis az egész vegyipar visszaeséssel küszködik, egy új gyár megjelenése még nagyobb versenyt és óriási terhet eredményez az ágazat valamennyi szereplője számára, ami végső soron senkinek sem jó. A Wanhua azonban – a globális vegyipar fejlődése iránti felelősségének teljes tudatában – nemcsak megmentett egy céget, hanem az ágazatban uralkodó nehézségeket is igyekezett enyhíteni, hiszen nem teremtett új gyártó kapacitást. S hogy mit gondolok most a döntésről? Jó a BC-nek, mert a Wanhua nélkül csődbe ment volna. Mi megmentettük és megmaradtak a munkahelyek, ez pedig jó a régiónak is, hiszen Észak-Magyarország számos gazdasági nehézséggel küzd. És természetesen jó a Wanhuának is, mert az eredeti elképzelésekhez képest sokkal rövidebb idő alatt hozzájuthattunk az európai termelési bázisunkhoz. Egy új gyár felépítése legalább 3 évbe telt volna, így viszont rendelkezésünkre áll egy meglévő csapat, amit a termeléssel egy időben továbbfejleszthetünk.

- Nem a legnagyobbak, a legjelentősebbek akarnak lenni – mondta egy interjú során. Hogyan értelmezzük ezt és mit jelent ez a BC számára?

Jason Ding: A BC nem tengerpart közelében, hanem Közép-Kelet-Európában üzemel, emiatt magasabb logisztikai költségekkel működünk, mint a nyugat-európai gyárak. Ugyanakkor innen könnyen lehet terjeszkedni a Közel-Keletre és Afrikába is. Ebből a szempontból ez a hátrány előnnyé válhat. Ráadásul a Közép- és Nyugat-Európa közötti nagy fejlettségbeli különbség jelentős növekedési potenciált rejt magában. Ugyan nem tudjuk a legnagyobbá fejleszteni a BC-t, de kihasználva a különböző előnyöket a legversenyképesebb céggé válhatunk Európában. Ezen kívül a TDI-kapacitásunk jelenleg a legnagyobb és azt szeretnénk, hogy a társaság Európa mellett Afrikában és Közel-Keleten is a legjelentősebb TDI-szállító legyen.

- Továbbra is érezteti hatását a válság az ágazatban. Hogyan értékeli az elmúlt időszak eredményeit, azaz amióta a Wanhua lett a BC többségi tulajdonosa?

Jason Ding: A Wanhua 2011-ben vált többségi tulajdonossá a BC-ben. Akkor még nem gondoltuk, hogy Európában ilyen mértékű lesz a válság. Jelenleg a kontinens gazdasága teljesít leggyengébben a világon, ráadásul jelentősen visszahúzza az ázsiai és a világgazdaságot is. Ilyen körülmények között egyelőre nem sikerült elérni a működést és az eredményt illető céljainkat, 2011-ben veszteséges volt a vállalat. A negatív eredmény miatt a részvényesek kénytelenek voltak újabb összegeket befektetni a társaságba, egyébként nem tudtuk volna életben tartani a vállalatot. Többször is említettük, hogy a Wanhua – a BorsodChem előző tulajdonosaitól eltérően – szakmai, stratégiai befektetőként tekint a vállalatra. A pénzügyi befektetők általában azért vásárolnak meg egy céget, mert szeretnék továbbadni, ezzel szemben mi a közös lehetőségeket kihasználva, a szinergiákat megerősítve szeretnénk a BC versenyképességét tovább erősíteni és a legversenyképesebb vállalattá válni. Ennek érdekében 2011-ben beruháztunk 140 millió eurót. Ebből befejeztük a TDI2-es üzem építését. Sikerült továbbá a Wanhua technológiájával továbbfejleszteni az MDI-üzemet. A korábban 140 ezer tonnás éves kapacitás 240 ezer tonnára bővült, és a beruházások révén a termék minősége is sokat javult. A válság miatt azonban a BC működése egyre romlott, ezért 2011 decemberében átvettem a vezérigazgatói feladatokat. Azóta elemezzük a cég és a világgazdaság helyzetét. Ezt követően öt intézkedést foganatosítottunk annak érdekében, hogy megerősítsük a Wanhua és a BC közötti szinergiákat. Elsőként átszerveztük az értékesítési szervezetet, újraosztottuk a munkafeladatokat és felhasználtuk ehhez a Wanhua csoport eszközeit, erőforrásait is. Mivel az európai gazdasági helyzet továbbra is kedvezőtlen, bővítettük a piacokat Afrika, a Közel-Kelet és Latin-Amerika irányába, s így látható eredményeket értünk el. A második intézkedéssel szigorítottuk a kiadásokat. Ezzel párhuzamosan továbbfejlesztettük a teljesítményarányos fizetést, ezzel is ösztönözve a munkavállalókat. Harmadszor optimalizáltuk a működési folyamatokat és az operáció irányítását, az anyagok felhasználását. Immár a munkavállalók is tehetnek javaslatokat arra, hogyan lehet eredményesebbé tenni a termelést és a folyamatokat. Már eddig is sok hasznos ötletet kaptunk, amelyeket jutalmazunk. A negyedik intézkedés az úgynevezett GBC (Global Business Coordination) rendszerének kialakítása volt. Ez azt jelenti, hogy a Wanhuánál és a BorsodChemnél is minden funkcionális területen és üzemelési osztálynál kijelöltünk egy-egy felelőst, akik napi kapcsolatban állnak, és közösen oldják meg az esetleges problémákat. Továbbá a Wanhua csoport stratégiájának megfelelő lépéseket tettünk: például úgy döntöttünk, hogy a korábban bezárásra ítélt ammóniaüzemet és a cseh salétromgyárat kisebb fejlesztések után tovább működtetjük, így hasznot hoznak majd, és a munkahelyeket is meg tudjuk tartani. Több alkalmazást, például a Wanhua tulajdonában lévő biztonságtechnikai rendszert kis módosításokkal a BC-nél is használni tudjuk. Mivel nem kell újat vásárolni, ez is jelentős megtakarítást eredményez. Sok új döntést is hoztunk, ilyen a régi kábelek és transzformátorok cseréje, és több fejlesztési projektet is indítunk. A kínai és a magyar kormány segítségével sikerült a Mol-csoporttal hosszú távú szerződést kötni az alapanyag-beszerzésre. Ez nemcsak a két cég versenyképességét növeli, erősíti a magyar gazdaságot is.

- Milyen eredményeket vár az idei és a következő évekre?

: Az európai válság miatt a gazdasági helyzet rövid időn belül nem fog javulni. Mivel az elmúlt évben meghoztuk a szükséges intézkedéseket, az első félévben javult az eredményünk, és májusban – 2008 óta először – nyereséges hónapot zártunk. Persze ezeket bizonyos egyszeri folyamatok befolyásolták, így nem tudjuk azt mondani, hogy ez már folyamatosan így lesz, de bízunk benne, hogy a jövő év jobb lesz, mint az idei.

- Milyen visszhangja van a nemzetközi gazdaságban a Wanhua BC-t illető tulajdonszerzésének? Hogyan értékelik: erősödött/erősödik ezzel a társaság helyzete a globális piacokon?

Jason Ding: A Wanhua iparágában az egyik legaktívabb cég és olyan technológiai és menedzsment előnyöket tud hozni Kazincbarcikára, amiket más magánbefektető nem tud tenni. Gyártókapacitás szempontjából a Wanhua-BorsodChem az év végére várhatóan a világ legnagyobb MDI-gyártója, a TDI-t illetően pedig Kelet-Európa legnagyobb szállítója lesz. Onnan kezdve a Wanhua-BorsodChem lehet a legversenyképesebb izocianát beszállító.

Mostanában együtt használják a két nevet. A jövőben is így lesz, vagy a BorsodChemet elhagyják egy idő után?

Jason Ding: A Wanhua mindig arra törekszik, hogy a legjobb megoldást találja. Jelenleg az tűnik a legjobb döntésnek, hogy mindkét nevet használjuk.

- Hosszú távon eredményezhet Kazincbarcika vagy a megye számára újabb kínai befektetőket a Wanhua ittléte? Ha igen, milyen területen számíthatunk erre?

Jason Ding: Nagyon szeretnénk, hogy más kínai cégek is idejöjjenek és a mi termékeinkre alapozva saját gyárat építsenek. Sokat dolgozunk azon, hogy befektetők jöjjenek ide, kínaiak, magyarok és más országbeliek.

- Az elmúlt időszakban lapunkban olvashattak arról, hogy remek együttműködés alakult ki a kollégák között, és a kínai szakemberek szeretnek itt lenni. Mik az Ön tapasztalatai az együttműködést illetően?

Jason Ding: Nagyon fontos a kommunikáció. Azt szoktam mondani, hogy néha bele kell képzelnünk magunkat a másik helyzetébe és megnézni a helyzetet, úgy tudunk közös megegyezésre jutni. Fontos a közös cél kitűzése, ha megvan, arra törekszünk, hogy ennek szellemében végezzük jól a munkát.

- Nemrégiben avatták a Miskolci Egyetemen a BC kínai központot, és hamarosan ösztöndíjprogramot indítanak. Emellett részt vettek a Miskolci Egyetem jövőjét illető szakmai beszélgetésen. Fontos az egyetemi és a szakmai képzés az önök számára? Hol kell erősíteni? Van-e olyan terület, ahol gond a megfelelően képzett szakemberek megtalálása?

Jason Ding: Nagyon fontos a nyelv oktatása és a kulturális megismerés, mert ez az együttműködés egyik alapja. Ha a BC hosszú távon szeretne fejődni, ahhoz elengedhetetlenek a jó szakemberek, ezért is fontos a Miskolci Egyetemmel való együttműködés a szakmai képzésen keresztül is. A tudományos kutatás területén szintén együttműködünk az egyetemmel, a BC igényeihez igazodva – például a szennyvíztisztítással kapcsolatban.

- A szakmai dolgokon túl szeretnénk, ha olvasóink az embert is megismernék az elnök-vezérigazgatói poszt mögött. Mi az, amit a magánéletéről megtudhatunk? Milyen környezetben nőtt fel, mivel foglalkoztak a szülei?

Jason Ding: Gyerekként végignéztem a kulturális forradalmat Kínában, amikor a gazdaság nem fejlődött és nem volt rendes oktatási rendszer. A szüleim földművesek voltak, egy faluban éltünk és nagyon szegények voltunk, néha nem tudtunk jóllakni sem. Iskolába jártunk ugyan, de nem volt tankönyvünk. A kulturális forradalom 1976-ig tartott, és tíz év szünet után 1977-ben lehetett újra érettségi vizsgát tenni az iskolákban. Az iskola elvégzése után öt évig én is a földeken dolgoztam, majd amikor lehetett, újra kezdtem a tanulást, és sikeresen levizsgáztam. Amikor sikerült bekerülni az egyetemre, nagyon sokat tanultam, mert tudtam, hogy ez egy hatalmas lehetőség. Majd hálás érzéssel léptem be első munkahelyemre. Több mint 30 éve dolgozom az izocianátok világában. Ezt kevesen mondhatják el magukról ebben az iparágban. Mivel gyermekkoromban nehéz helyzetben voltam, ezért kitartó vagyok, mindig a célom elérésére törekszem és sosem adom föl.

- Van-e gyermeke, unokája? Hobbija és háziállata? Van-e már kedvenc magyar étele? Hogy ízlenek a finom magyar borok és a hungarikumnak számító pálinkák?

Jason Ding: Egy fiam van, aki már szintén édesapa, az unokám majdnem 2 éves, fiú. A BC miatt mostanában kevesebb időt tudok együtt tölteni a családommal. A feleségem, aki tanár volt, de immár nyugdíjas, nem utazik velem Magyarországra. Májusban azonban itt volt a családi napon és nagyon kedves, őszinte, vendégszeretőnek találta a magyarokat. Hobbi? A munka után csak munka jön. És a test megerősítése, mert az fontos a munkához, akkor jobban tudunk dolgozni. A hobbihoz hasonlóan házi kedvencre sincs időm. Nagyon szeretem a magyar ételek közül a libamájat, de nem merek sokat enni belőle. Szeretem a tokaji borokat is, de csak mértékkel fogyasztom, mert egyébként ritkán iszom. Kóstoltam pálinkát is, de nekem túl magas az alkoholtartalma.

- Azt hallottam, hogy sok időt tölt Kazincbarcikán és szeret is itt lenni. Részben, mert itt nem a protokolláris események töltik ki az ideje nagy részét, hanem a munkára tud koncentrálni...

Jason Ding: Igen, ez így van, továbbá fontos nekem, hogy az időm nagy részét a csapatommal töltsem.

- Az itteni kínai dolgozók rendszeresen túráznak a környező hegyekben. Ön is csatlakozik hozzájuk?

Jason Ding: Szeretek velük túrázni, részben mert ez erősíti a testet, részben mert kikapcsol, tökéletesen tudok közben gondolkodni.

- Hogy tetszik az országunk, a megyénk? Milyen értékeinkkel sikerült megismerkednie?

Jason Ding: Nagyon szeretem. A levegő sokkal jobb itt, mint Kínában. A hús és a tej pedig sokkal finomabb. Régen nem szerettem a sajtot, de itt most nagyon sokat eszem, mert nagyon ízletes. A környékbeli túrázások mellett jártam már Lillafüreden, és voltam a barlangfürdőben is.

- Mi jut eszébe legelőször hazánkról, ha otthon megkérdezik, milyen Magyarország?

Jason Ding: A libamáj, a tokaji borok, hogy nagyon szép a Parlament épülete, és kék a Duna, ami pont kettéválasztja Budapestet. Kedves nekem az a táj, ahol nap mint nap sétálok Kazincbarcika környékén. Nagyon szép az ország, és vendégszerető a magyar nép. Mindig örömmel jövök ide.

- Uri Mariann -