Versenypályáról a természetbe

Arcok a megyéből: Spitzmüller Csaba, rallyversenyző.Sebesség, tempó, természet, vadászat. Ez tölti ki Spitzmüller Csaba mindennapjait. A rallypályákról jól ismert korábbi magyar bajnok felváltva a benzingőzben és a friss levegőn él. Két verseny között is az autósporttal foglakozik, de amikor az ideje engedi, nagyon szeret kerékpározni és a vadászat is közel áll a hozzá.

- A csapat többi tagjával egész télen rengeteget dolgoztunk azért, hogy el tudjunk indulni az idei román bajnokságban – tekintett vissza az elmúlt hónapok eseményeire a miskolci pilóta. – Szerencsére most sikerült úgy felkészülnünk, ahogyan rajtunk kívül álló okok miatt korábban még egyszer sem. Úgy érzem, hogy az irány jó, de nekünk és az autónak is sokat kell fejlődnie a várt sikerek eléréséhez.

Sorsod, Borsod

Spitzmüller Csaba valamennyi sikerét borsodi lakosként élte meg. Végigjárta a rally sportág ranglétráját, aminek az abszolút bajnoki címmel a csúcsára ért négy évvel ezelőtt. Ezután kipróbálhatta magát a Ferrari Challenge pályasorozatban, most pedig Romániában hódítaná el a győztesnek járó serlegeket.

- Azt szoktam mondani, hogy Sorsod, Borsod – folytatta az autóversenyző. – Úgy gondolom, ez abszolút illik ránk, a megyében élő emberekre. Én is úgy tapasztaltam, hogy hatalmas hendikeppel indulnak az itteni polgárok a fővárosiakhoz, vagy a Dunán-túliakhoz képest. Nyilván ezt egy személyes találkozás alkalmával nem érzékeltetik, ugyanakkor a lehetőségeket terén egyértelműen megmutatkozik. Ezt mi nem tudjuk megoldani, de bízzunk a politikusokban, hogy tesznek majd ezért a térségért is, és akkor talán változhat a helyzet a megítélésünkön.

Vadak közt

Amikor nem a gyorsasági szakaszokkal, az etapokkal vagy éppen az alkatrészek beszerzésével kell foglakozni, akkor Spitzmüller Csaba a természetbe menekül. A friss levegőn, a csendben tudja magát abszolút kikapcsolni és kipihenni a mindennapi pörgés után.

- Nagyon szeretek kerékpározni, és járni a természetet – erősítette meg Spici. – Időnként szükségem van arra, hogy elvonuljak a nagyvilágtól, csendben a vadak között töltsek néhány órát. Ekkor etetőket szoktam csinálni, és gondozom az erdőben élő állatokat. Nyilván ehhez a lövés is hozzátartozik, de csak kis mértékben. Nyolcvan százalék a gondoskodás, a többi pedig úgymond csak hab a tortán. Kicsit a végleteknek tűnik, a hangos, zajos világból át a csendbe, de én így szeretem.

ÉM – ME