Helyi közélet

2012.04.18. 09:15

Jegyzet: Keresd a gyilkost

<em>Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete. Nagyfilmes Rolleflex gépével legalább egy tekercset elkattintgatott, abban a biztos tudatban, hogy másnap ez lesz a lap elsőoldalas címképe. A szép emlékű Bohus János szerkesztő keze nyomát máig is látni a fotó hátlapján. Szokása szerint vonalzójával többször is beméretezte, de nagyon tetszhetett neki, mert csak nem nyirbálta meg. Érezte vagy már tudhatta, - tanár úr, két lábon járó lexikon, - hogy még egyszer szükség lehet erre a beszédes felvételre.

Kordokumentum. A baloldali lakótelep az akkori szokás szerint a pusztába épült, nyoma sincs még a parknak a zöldellő fáknak. Arra sem gondoltak, hogy az odaköltözőknek autójuk is lesz majd. E miatt a házak mögé az úttal párhuzamosan garázssorokat húztak. Ahová kiszabadulhattak a férfiemberek a magas házak kaszniijaiból. Gyakran vittem oda Tóth úr garázsába javítatni a kocsimat, megtapasztalhattam az ottani klubéletet. Mint a tóparti víkendházakban berendezkedtek a kocsi tárolókban, akik földszinti levegőre vágytak.

A szemközti kórház kaszárnyának készült. Ettől a katonás jellegétől talán csak mostanra a XXI. századra szabadul meg. Számomra valamennyi pavilon közül a belgyógyászati tömb a legbeszédesebb. Őrzök egy képet abból az időből, amikor 1958-ban ott a terményforgalmi vállalat szocreál stílusú kapuja előtt apámmal egy Pobedának támaszkodunk. Akkoriban az épület még magán viselte az oda beszállásolt orosz katonák nyomait. A sors különös játéka, hogy nagybeteg apámtól ugyanebben a kórházi épületben búcsúztam el 1962-ben. Akkor és ott ismertem meg az aranyszivű nemzetközi hírű, Prónay Gábor orvosprofesszort, aki még évtizedekig az újságíró kamara felkérésére a tollforgatók egészségére is ügyelt. Ugyanebben a felújított szárnyban Szent Péterhez közeli állapotban már magam is tesztelhettem a hazai egészségügy felkészültségét.

Ám, hogy ki ne zökkenjünk a múlt árnyaiból, a fotó jobb sarkában feltűnik a nővérszálló. Az a négyszintes, amelynek az egyik földszinti ablakában egy szikével meggyilkolták Labancz Annát. Talán aznap este. Lehet, hogy ezen a napon esett meg a hazai kriminalisztikai történelem egyik legrejtélyesebb gyilkossága. A nyomozók minden környéken készült képet begyűjtöttek elemeztek. Ezt is tanulmányozták. A Kék fény jóvoltából egy egész ország szurkolt a miskolci rendőröknek. S az egész város pletykált, mindenki tudta ismerte a máig ismeretlen gyilkos orvost. Aki a rossznyelvek szerint kapcsolatai révén megúszta. Mára ez elévült, keresd a gyilkost címmel akár ki is tálalhatna valamelyik valóságshowban.


Csodákra képes egy megsárgult kép. A fotográfus a sarkon álló Borsodi Szénbányászati Tröszt tetejéről exponálhatott a miskolci Szeles utcára a hatvanas évek végén. S bár térképszerű a táj, egyetlen ránézésre kezdődhet az asztaltáncoltatás. Ezernyi emlékem kötődik ehhez a városrészhez. Szántó István jegyzete.

Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.

Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.

A miskolci panelkorszak kezdetén valóságos paradicsomnak tűntek ezek a tágas, aránylag magas beltéri lakások. Szántó István jegyzete.

Mi miskolciak félszavakból is megértjük egymást. Számunkra egy Sötét kapu létezik. Az az egy, amely összeköti az Avas felől leereszkedő Rákóczi utcát a Széchenyi úttal. Ha valami állandóságot keresnék, a változó mikrovilágunkban ennél biztosabbat aligha találnék. Nem tudok úgy átmenni ezen a dufarton, hogy meg ne érintsen a középkor lehelete. Tűző nyári napokon is sejtelmes hűs árad a nyitott árkád alatt. Szántó István jegyzete

Ez az egyetlen fotó számolatlanul ontja az ihletet. A Kossuth utcai iskolában jártam hét évig így kitörölhetetlenül emlékszem erre a városrészre. A Pátria ház helyén évszázadokig állt a Béke étteremnek átkeresztelt Székelykert az egyemeletes ódon ház földszintjén. Hazafelé ballagva beláthattam a széles üvegablakokon át a szerény vidéki vendéglőre hajazó sörözőbe. Estefelé pedig már korán kihallatszott a cigányzenészek hangolása. Ez az inkább vendéglő, mint étterem szerves része volt a városrész búfelejtő múlató negyedének. Ez volt a legpuritánabb, hűs boltíves kistermeivel a leghangulatosabb szórakozóhely Miskolcon. Szántó István jegyzete

Mitől híd az Ady híd? Már a kérdésen is fennakadt az unokám, mint, a városunkba látogatók közül sokan mások. Majd megmutattam a cikk alatti régi képet, amelyen még szabadon patakzik a Pecze a Szinvába. A hídon suhanó Nísa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant pedig jelzi, hogy a hetvenes években készülhetett a fotó feltehetően annak a háznak az erkélyéről, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Szántó István jegyzete

Nehéz úgy elsétálni a Búza tér mellett, hogy ne jusson eszembe a mostani dzsumbuj hatvanas évekbeli arculata. Az egyszerű földes grund a görög katolikus templom előtt ahol egymást váltották az állatvásárok és az utazó cirkuszok. Sokszor megesett, hogy a szegényes sátrakból kihallatszott az elefánt trombitálása vagy az oroszlánüvöltés. Tinédzserként irigyeltem az idősebb barátaimat, akik egy-egy jegyért egy állónapot robotolhattak a sátor felállításánál s segédkezhettek a tevék etetésénél. Szántó István jegyzete

Az öregség legbiztosabb jele, ha már mindenről eszünkbe jut valami. Miskolc legjellegzetesebb létesítményéről, a villanyrendőrről a képünkön látható emeletes vaskalitka képe ugrik be mindannyiunknak. Szántó István jegyzete


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában