Helyi közélet

2010.10.24. 10:57

Kutyavilág van a (menhelyi) kutyáknak

<p>Miskolc - Kutyavilág van az ebeknek, a menhelyieknek és maguknak a menhelyeknek mindenképp – mondja Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány alelnöke.</p>

Egy maroknyi állatvédő csoport nehezen tudja kezelni egy adott térség vagy nagyváros kóborállat-kérdését, ha a az emberek teljesen felelőtlenül gondolkoznak – ez a véleménye, azaz tapasztalata Kisfalvi Nyinának.

Az állatsegítők, állatmentők naponta sok-sok hívást fogadnak, de egyre több a nemkívánatos szaporulatokból származó kiskutya, illetve a „gazdás leadási igény”. Vagyis a kutyának van gazdája, de szeretne megszabadulni az állattól. Hely viszont nincs a menhelyen. Az állatsegítők állítják: nekik a legnehezebb, mert szeretnének minden jószágot megmenteni, de alig visznek ki a menhelyről kutyákat. Így befogadni sem tudnak mindig. Marad a várólista, meg minden lehetőség felkutatása, hogyan találhatnak jó gazdikat a kidobott elárvult egykori kedvenceknek.

– Hogyan értessük meg a gyerekekkel, mi lenne a helyes magatartás, amikor a felnőttek, még az idősebb generáció tagjai sem gondolkoznak empatikusan – mondja Kisfalvi Nyina, illusztrálva egy közelmúltbeli történettel: Egy idős úr kérte a minap segítségüket, hogy 10 éves kuvaszát vigyék el. Hiába volt a hosszú beszélgetés arról, hogy mégis milyen jövőt remél neki egy menhelyen, ő hajthatatlan maradt, vigyék el, ne is lássa, mert már nem hall jól, és csak fekszik naphosszat a kutya. Ő most már mit csináljon vele? És nem értette meg, hogy az a kutya, ha mást nem, irgalmat érdemel 10 év szolgálat után.

Ennél már csak az a szomorúbb, amikor kilátogatnak a menhelyre lehetséges gazdik, végigjárják az összes kenelt, megnézik mind a 200 kutyát, és persze csak nagyon ritkán találnak alkalmas ebet. Már menhelyre is azért járnak az emberek, hogy valami hasznot húzzanak, pedigrés állatokat, divatfajtákat keresve. Az ott dolgozóknak nap mint nap látni kell a szomorú sorsukat, néhányuk szenvedésébe belefacsarodik a szívük.

Tavasszal adták át az új menhelyet, de sajnos még mindig maradt a Pingyomon egy pár kutya. Nincs örökbeadás, így nincs hová költöztetni őket. Az időjárás sem kedvezett a teljes költözésnek. Az árvízi helyzet miatt is sok kutyus került be a menhelyre, egy részüket nem is kereste soha senki. A balesetes kóbor állatok száma is folyamatosan nő, ők is mind az emberi felelőtlenség áldozatai. Vagy megunták őket és szélnek eresztették, vagy eleve már utcán születtek. Mi lehet a megoldás? Csak a felelős állattartás hozhat eredményt.

Hogy ez mit jelent? Nem vállalni kutyát azoknak, akik nem tudnak róluk megfelelően gondoskodni. Aki pedig kutyust vagy cicát tart, ivartalaníttassa. Ennyi lenne nagyjából a recept. Hogy mikorra érnek el ide gondolatban az emberek Magyarországon? Maguktól nehezen – jelenti ki Kisfalvi Nyina. És folytatja:

– Például itt van a júliusi jogszabályi változás az egyedi megjelölésre (microchip). Ez is csak egy újabb tényező, ami a menhelyeket sújtja, mert se a nagyvárosokban, se a falvakban nem fognak az emberek tömegesen az állatorvosokhoz rohanni, hogy microchipet kapjon a kutyájuk 5000 forintért. De persze a menhelyeknek kötelező. Még a kötelező oltásokkal, betegségmegelőző vakcinákkal is el vannak maradva az emberek. Microchip?

Gyakran előfordul, hogy visszavisznek egy kutyát a menhelyre 1-2 év elteltével. Szegény párákat a menhelyen kapott oltásokon kívül semmilyen egészségügyi ellátásban nem részesítették, szerencsés esetben a veszettség elleni oltást legalább megkapták.

Szabados Gábor

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában