Jegyzet: Magyar szmoking

Finoman kifejezve folyamatosan feszegettük az akkori rendszer hagyományosan szűk kereteit. Azt, hogy mi Erdélybe mentünk történelemidéző osztálykirándulásra, még csak-csak lenyelte a Földes gimnázium vonalas vezetése. Ám az igazi durranás a tablóképünk volt. Képzeljék el, hogy 1969-ben mindannyian Bocskai kabátban feszítettünk a Kazinczy utcai könyvesbolt kirakatában. Ma már elárulhatom, hogy a fotózáskor az egyik osztálytársunk – Fábián Pista – édesapjának a vőlegényi kabátjába bújtunk. Tetszett nem tetszett egymás után mindannyian magunkra erőszakoltuk azt az egyetlen magas nyakú, fekete zsinóros történelmi ruhadarabot.

Elfeledett történet. Ám most, hogy ifjú olimpikonjaink éppen ezt a köztudatban magyar szmokingként számon tartott viseletben képviselték az országot bennem is felelevenedett a régmúlt. Divatba, népviseletbe politikát szőni értelmetlen. Ugyanúgy, mint a múltőrző ruhadarabjainkat téves vagy ordas eszmékhez kapcsolni. A hetvenes évek végén sajnos ebben is tévedésben leledztek.

Ma viszont 2010- ben ezen rágódni felesleges. Ma is szívesen feszítenénk abban a viseltes, de tekintélyes Bocskaiban. Ha beleférnénk.

- Szántó István -