Mi lesz veled, „Sajó cipőbolt”?

(Igaz, már egy ideje nem cipőt lehet benne vásárolni, az okora mindjárt visszatérünk.) Szombaton este a műemlékvédelmisek jótékonysági báloznak, és öt (így fogalmaznak honlapjukon) balsorsú épület, épített emlék sorsáról döntenek. Amelyik a legtöbb szavazatot kapja a bálon, az kapja a felajánlott összeget. Az öt között szerepel még egy megyénkbéli, az abaújvári templom freskója, mellettük egy győri, egy zala megyei és egy kőszegi emlék versenyez a pénzért.

Közpénzt nem...

– Ha a miskolci épület nyerne, akkor, ha csak a töredékét is kapnák a szükséges pénznek, de legalább már lenne valami – mondta Okrutay Miklós műemlékfelügyelő, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi irodájának munkatársa.
Az épület ugyanis rettenetes állapotban van. Viszont műemlékvédelem alatt áll (az utcafronti homlokzat és a portálszerkezet miatt), tehát lebontani nem lehet, fel kellene újítani.
Jirkovszky Tamást, a Miskolc Holding Zrt. városfejlesztési igazgatóhelyettesét kérdeztük, lát-e esélyt az épület felújítására. Nem sokat, mondta. A ház magántulajdonban van, megpróbálták felvenni a kapcsolatot a tulajdonosokkal – idős, 90 év körüli házaspárról van szó –, akik értékesíteni nem akarják, és elzárkóztak a felújítástól is. Ettől kezdve az önkormányzat tehetetlen. Közpénzt nem költhet magántulajdonra, pályázati lehetőségek elvétve vannak. Illetve egyet tett, elkészíttette az épülethomlokzat felújításához szükséges tervdokumentumot, amit át tudna adni a tulajdonosnak.
Mivel műemlékről van szó, ebben az esetben az örökségvédelmi hivatal az építési hatóság.

Pályázatot írtak

– Az épület állapota egyre romlik, balesetveszélyessé válhat, így hatóságként köteleznünk kellett a tulajdonosokat a felújításra, karbantartásra, ám ennél több eszköz nincs a kezünkben – mondta Okrutay Miklós. – Ez annyit jelent, hogy egy bizonyos határidőig lépniük kell, különben bírságot szabunk ki rájuk.
Okrutay Miklós azonban megjegyezte, nem olyan családról van szó, akik ne akarnának bármit is tenni, egyszerűen lehetőségük nincs rá. 2008. végére sikerült ugyanis jogi úton (hosszú pereskedés után) kitenni a cipőboltot a bérleményből, nem is fizettek a tulajdonosoknak. A műemlékfelügyelőtől még megtudjuk, kezdeményezésére a család a napokban pályázatot nyújtott be, melyet a Nemzeti Kulturális Alap veszélyeztetett műemlékekre írt ki.
– Az esély nem nagy, hatalmas a túljelentkezés, és évente egyszer lehet pályázni – fűzte még hozzá. – De hátha.
Körülbelül tíz millió forintra lenne szükség a felújításhoz.

Még egy eszköz, de...

Okrutay Miklóstól megtudtuk, komoly pályázati pénzeket lehet nyerni műemlékvédelemre, de ezekre 100 milliós beruházások tudnak pályázni. Kisebb léptékű ügyekben – mint például a hajdani cipőbolt ügye is – erre (az említett NKA-s pályázaton kívül) nincs lehetőség.
Ha nem sikerülne kötelezni a tulajdonosokat a felújításra? A birságok után lenne még egy eszköz a kezükben, a kényszerhelyreállítás, ezzel azonban a gyakorlatban szinte sosem él az örökségvédelmi hatóság: nincs rá pénz. Ez annyit jelentene, hogy állami forrásból újítanák fel a műemlékvédelem alatt álló ingatlant, a felújítás költségeit pedig ráterhelnék a tulajdonosra.


„A zsidó kereskedőváros emléke”

Az épület sorsa az Agora, lapunk internetes levelező fóruma levelezőit is izgatta. „Meglepően olvastam, hogy a
város életében milyen fontos szerepet betöltő épületről van szó. A hajdani zsidó kereskedőváros utolsó autentikus emléke ez a ház” – írta Pusztai László.
Az épületre így próbálják felhívni a műemlékvédelmis bálózók figyelmét a www.muemlekem.hu portálon.
Az épület építtetője Wahl Józsefné, született Cziner Jolán Johanna, építési engedélyét 1899. május 5-én kapta meg. (...) Az épületet a miskolci zsidóság által gyakran foglalkoztatott Korach Miksa műépítész tervezte és építette. Benne az építtetők szándéka szerint az 1875-ben alapított Wahl Testvérek bútorkereskedése üzemelt volna, ám még talán az építés évében eladták azt. A vásárló Stamberger Bernát könyvkereskedő és nyomdász, kinek nyomdája és kötészete részben az épület pincéjében üzemelt, itt állították elő a többi között a Borsod-Miskolczi Hírlapot is. (...) 1945 után – ismeretlen időpontban – a Sajó Cipőbolt költözött falai közé. (...)
A hazai portálépítészet kiemelkedő mívességű alkotása mára rendkívül leromlott állapotot mutat.