Miskolci motyók a gyomorból

Dr. Bangó Erzsébet

fül-orr-gégész főorvos praxisa

alatt számos apróbb tárgyat volt

már kénytelen

eltávolítani a garatból,

tüdőből, amelyek egy része

véletlenül, más része

szándékosan került oda. A

főorvos asszony elmondta: főleg

gyerekekkel fordul elő, hogy járni

tanulás közben

„félrenyelnek” olyan

apró tárgyakat, amiket a

szájukba vesznek, de idős emberekkel is

megesik, akiknél valamilyen idegrendszeri

megbetegedés következtében nem

működik megfelelően a nyelőreflex.

Bizonyos elmebetegségben szenvedők

között is gyakori, hogy bármit

képesek lenyelni. Vannak persze olyanok is, akik

szándékosan juttatnak idegen

tárgyat a szervezetükbe, mint

például a rabok, akik a

börtönnél kellemesebb

kórházi környezetben

eltöltendő egy-két nap vagy a

szökés lehetőségének

reményében „nyelnek”.

Itt nem ritkák a

fémtárgyak,

zsilettpengék, melyek

élét gondosan leragasztják, nehogy

nagy kárt tegyenek odabenn, de a főorvos

hallott már lenyelt

kisollóról is, amit

emberünk zsinórral gondosan

rögzített, hogy szükség

esetén magának is ki tudja húzni.

Ezekben az esetekben az a cél, hogy a

röntgenképen jól

látható legyen a tárgy, mert akkor

kórházba viszik az illető

fegyencet, ami a sivár börtönnapok

után akár egy üdüléssel

is felér. Az orvosoknak nincs mindig

ilyen szerencséjük, az esetek

döntő többségében olyan

tárgyat nyelünk félre vagy

szippantunk le, amely nem vet árnyékot a

röntgenen, így sokszor a

képalkotó módszerek

segítsége nélkül kell

megtalálniuk az idegen tárgyat.

Ahogy dr. Bangó Erzsébet

elmondta, a gyerekek esetében gyakori,

hogy valamilyen magvat, apróbb tárgyakat

dugnak az orrukba, vagy járni tanulás

közben félrenyelik, „kapják

le” azokat. A legkülönösebb, amit

a főorvos asszony kénytelen volt

eltávolítani, egy trombita

fúvókája volt: a gyerek

játszott vele, s mikor az letört a

trombitáról, a légútba

került, majd minden

lélegzetvételnél hangot adott. A

„cigányútra ment” magvak is

gyakoriak: mogyoró és szotyola

például elég sokszor kerül a

gyomor helyett a légutakba, és ezekre nem

ritkán csak jóval később

derül fény: amikor a gyerek

vissza-visszatérő

tüdőgyulladásban szenved,

ezekre is gyanakodni kell.

Amikor a tüdőbe kerülnek,

köhögésre ingerelnek ugyan,

de ez egy idő után elmúlik,

és amikor a szülők már

megnyugodtak, jelentkeznek a gyulladásos

tünetetek – hiszen a szervezet

igyekszik megszabadulni a nem odaillő

dolgoktól.

Az is előfordul, hogy ezek az apró

tárgyak vándorolnak; hol az egyik, hol a

másik oldalt okoznak problémát -

az egyik tüdőfélbe került

tárgy köhögésre ingerel, majd

kiszabadulva átkerül a másik

tüdőfélbe, és így

vándorolgat egészen addig, míg el

nem távolítják.

A magvak azért is

veszélyesek, mert hajlamosak a

megduzzadásra, és akkor

már körülményes az

eltávolításuk, egyetlen

előnyük, hogy viszonylag jól

darabolhatók. Sok gondot okoznak még az

apróbb gyöngyök és a

pénzérmék is, nemrégiben

egy ötvenforintost kellett

eltávolítani egy gyerek

torkából. A főorvos szerint

a hangrés bizonyos

mértékben gátat szab a

lekapható tárgyak

méretének, itt gyakran megakadnak a

nagyobb idegen testek. Mivel még

látható helyen vannak,

eltávolításuk nem annyira

körülményes.

A felnőttek általában a

kelleténél nagyobb falatok

lenyelése közben kerületnek bajban.

Volt olyan polifágiás beteg, aki

csomag vajat, doboz dzsemet próbált meg

csomagolásostól együtt

lenyelni, de egész doboznyi, eredeti

burkában lévő

gyógyszert is kellett már

eltávolítani a beteg

nyelőcsövéből.

Mint ahogy fentebb írtuk, az idősebb

emberek a nyelőreflex rendellenes

működése miatt kerülhetnek bajba,

de az is előidézheti a

problémát, hogy a

protézisükkel nem tudják, nem merik

megrágni az ételt: került elő

már komplett szendvics, vastag

hússzelettel, de az is megesett, hogy egy

epilepsziás rohamon átesett ember

torkából annak a fakanálnak a

darabjait kellett eltávolítani, amt a

fogai közé csúsztattak, hogy

megakadályozzák a nyelve

elharapását.

Dr. Bangó Erzsébet

szerint a legtöbb ilyen eset

megelőzhető: míg a gyerek

járni tanul, ne hagyjunk

aprópénzt, kulcsot, magvakat a keze

ügyében, mert a szájába veszi

és egy szempillantás alatt

bekövetkezhet a baj. Ne hagyjuk, hogy egyen

járkálás közben –

ropidarabokat is gyakran kell

eltávolítani a légutakból.

Ha mégis bekövetkezik a baj,

próbáljunk meg erőteljes, hirtelen

nyomást gyakorolni a szegycsont

környékére

(Heimlich-fogás), de kicsi gyerekek

esetében hatékony lehet, ha

fejjel lefelé fordítjuk és

úgy ütögetjük a

hátát.

Az ilyen gyerekeket kórházba

szállítását

célszerű a mentőkre bízni, akik

szükség esetén akár

helikoptert is bevethetnek. A félrenyelt

falatok, apró tárgyak

általában endoszkópos

módszerrel

eltávolíthatók, de ha a

tápcsatornába kerül,

sokszor természetes úton,

magától is képes

távozni a szervezetből.