Szúrópróbáztunk Miskolcon

Az önkormányzati

fenntartású szentpéteri kapui

temetőben péntek reggel a

környezet rendjén ügyködő

dolgozót nem láttunk, de ez nem

látszik magán a sírkerten: rend

van, nincsenek rothadozó

koszorú- és

virághalmok, a kukák

alján még elfogadható

mennyiségű hulladék. A füvet

– láthatóan – rendszeresen

nyírják, a sírok között

sem kell csalán- és gyomerdőben

bukdácsolni.

Egyetlen helyen tapasztaltunk

„rendellenességet”. A

temetőnek azon a részén,

ahol jellemzően a friss sírok

gyarapodnak, a 22-es parcella

végében a rozsdás

kerítést sok helyen teljesen

letaposták, egyik-másik

részén a tövében

nővő bozótos kivágott,

karvastagságú ágai dőltek

rá. A kerítés mentén

törött sírkő darabjait és

betonmaradványokat is látni. A

hiányosságok ellenére a

sírokat ápolgató idős

asszonyok – akik a korai időpont miatt

meglepően kevesen voltak –

elégedetten nyilatkoztak a rendről:

szerintük nem lehet egyszerű fenntartani a

tisztaságot egy ekkora területen. Egy

fehér hajú, hetvenes évei

elején járó hölgy viszont

arra hívta fel a figyelmünket, hogy a

fák még nem hullajtották el a

lombjaikat.

A református deszkatemetőben is

körülnéztünk, ahol a templom

előtti kis téren éppen egy

rendhagyó történelemóra

kellős közepébe

sétáltunk bele. Szerencsére a

tanárnőt nem sikerült

kizökkentenünk, töretlen

lelkesedéssel magyarázott tovább

Bató István

érdemeiről (a tehetős kereskedő

és felesége, Imre Eszter

újíttatta fel a templomot

1874-ben). A sírkertben mindössze

négy emberrel találkoztunk:

közülük ketten igyekeztek

összeseperni a sírokra

árnyékot vető gesztenyefák

termését, sárguló leveleit

– egyelőre nem sok sikerrel. A fákon

lévő levél mennyisége

alapján prognosztizálható, hogy ez

a tevékenység még

néhány hétig elfoglaltságot

ad a két a két férfinak. Egy

harmadik, munkásöltönyös

úriember egy sír

felújításán

dolgozott, míg egy hölgy éppen vizet

keresett a magával hozott virágok

számára. Alapvetően ebben a

sírkertben sem találtunk nagyobb

rendellenességet, bár az egyik

síremlék tövében fekete

nejlonzsákokban gyűlik a szemét

– ami remélhetőleg hamarosan

eltűnik onnan. Korábban egyik-másik

kriptának lakója is volt, néha ide

vette be magát télire egy-egy

hajléktalan, de ottjártunkkor ennek

– egyelőre – nem láttuk

nyomát: egyedül egy jól

táplált fekete macska bújt

elő az egyik apró

épületből, az ajtó

aljába – láthatóan

számára – vágott

nyíláson át.