A freskófalu: Bódvalenke pont eu

Bódvalenkén

csöpörög az eső, alig vannak az

utcán. Ketten arról diskurálnak,

hogy jó lenne, ha nem zárna be a bolt. A

mondatfoszlányokat elnyomja egy csupa rozsda

szippantós autó, de nem is arra

figyelünk, hanem a freskókra. A

lenkei házfalakra álmodott csoda

festményekre.

„Úgy tudom, hogy

János a kilences busszal

jön!” - mondja egy roma férfi, amikor

arról kérdezzük, hogy

Horváth

Jánosmiskolci

festőművész mikor érkezik.

Néhány perccel később egy

„mosókonyha” feliratú

ajtón egy asszonyság lép ki:

„Az uram szétgórta?” - mutat

a kapu előtt heverő diókra.

„Ejnye mán!”

Mi maradunk az udvaron, megnézzük az egyik

színpompás freskót.

Szép munka. Mesés.

„Az anyaföld szülte magokat ettük,

és a folyók adta bő vizet

ittuk...” - hirdeti az egyik írás.

Lejjebb ereszkedünk a Szabadság

utcán. Minden freskós házat

megnézünk a falu ezen

részén. „Ne minket tessék

fényképezni, hanem a

festményeket!” - kiált

felénk büszkén egy kis srác.

Azon vagyunk, majd a templomnál megleljük a

freskófalu irodát.

Ez már egy tárlat

„Elkészült kilenc freskó. Ez

már egy tárlat!” - invitál

hellyel a meleg szobában Pásztor

Eszter, az Európa Műhely

kulturális és

Közművelődési

Társaság projektvezetője,

akitől a freskófalu ötlete

származik. „Horváth

Jánosfestőművész

vezetésével öt

festőművész készítette a

műveket, amelyekre az elmúlt

hónapokban nem csak itthonról, hanem a

külföldi sajtó

részéről is óriási

volt az érdeklődés. Járt

nálunk és írt rólunk a a

Reuters, a BBC, az Al

Jazeera TV. A kanadai CBS, akik

elmondásuk szerint a New York

Timesból értesültek a

bódvalenkei freskófalu projektről.

Néhány napja az ORF volt a

vendégünk.” - sorolja.

Hogy miként látja a külföldi

sajtó Bódvalenkén

keresztül a romákat? A

„nyugati” média szerint a

roma kérdést helytelenül kezelik ma

Magyarországon.

„Ami most van, az nem old meg semmit. A

többségi társadalom

problémái a romákkal a

mélyszegénységből

adódik.” - mondja. „A

szegénységgel kell kezdeni valami. Ez a

projekt erre irányul. Arra, hogy

megpróbáljuk kihúzni a falut a

mélyszegénységből.

Hiszük, hogy az itt élők

munkájával ez sikerül!”

Sokk hatás

Ugyanakkor a másik kitörési pont

maga a művészet. A falakra festet

freskók, amely olyan művészet,

amiről talán még nem is hallottak.

„Amikor elkezdtük, akkor a falu

lakóit igyekeztünk megismertetni a

művészettel. Az akkori úgymond

egyszerűbb művekkel szemben most már

erősebb, továbbgondolásra

késztető művel születtek.

Látják, hogy a festmények

hozzájuk is szólnak. Hiszem, hogy nem

lehet félelemből cselekedni és nem

lehet mindenáron menekülni. Ez

mindannyiunkra vonatkozik!”

Pásztor Eszter elárulja, hogy 1985

óta óta tolmácsként

dolgozik és egész eddigi élete

– ahogy fogalmaz – a gazdagokhoz, a

hatalmasokhoz fűzte. Majd néhány

éve a szalonnaiHorváth

Zsolt elvitte

Bódvalenkére...

„Addig soha nem láttam ilyen

szegénységet. Sokk

hatásként ért, amit

tapasztaltam...” - jelenti ki. „Azt

mondták, hogy munka kellene. De ki hoz ide

munkát, befektetést? Egy nyomorult

kocsma nincs a faluban!”

Pásztor Eszternek eszébe

jutott egy élménye a 90-es

évekből, amikor Egyiptomban

több órás buszozással egy

arab falucskába vitték őket egy

csoporttal. Egy picinyke település

házait naiv festők művei

borították, amiért a világ

minden részérből

özönlöttek a turisták.

Puszták népe...

„A festés, a freskók maga az

egész ügy kerete.” - mondja.

„Szociális szövetkezetet, asztalos

műhelyt, mini varrodát,

kosárfonást,

ékszerkészítést

szeretnénk a faluba. Terveink szerint a

turizmusból extra jövedelemre tehetne szert

a közösség. Képzelje csak el!

Bódvalenkén, ahol a kétszáz

lakosból mindössze harmincan nem

romák, 16 ezer forint az

átlagjövedelem... Emlékszik

Illyés Gyula:

Puszták népe című

művére? A magyar nincstelenekről

szól, nem a romákról. Az

1930-as évek

mélyszegénységében

élő magyar emberek a

főszereplői. Egyszóval ez nem faji

kérdés, hanem sokkal inkább a

szegénységé, az

iskolázatlanságé.”

Horváth János

festőművésszel nem találkozunk.

Pásztor Eszter azt mondja, hogy

esőben nem lehet festeni. A

Szabadság utcán vidám

cigány férfiak

nyírják a füvet, egy kislány

integet. Még a Nap is

kikukucskál a felhők közül. De ez

csak arra jó, hogy hazafelé lássuk

a szegénységet. És a hitet, hogy

ki lehet törni.

Bódvalenke ki akar.