2009.09.03. 11:33
Régi pénzek, újgazdagok - Gyűjtők és gyűjtögetők
<p>Miskolc - A család féltve őrzött<br /> kincsei is áldozatul eshetnek a pénzügyi<br /> válságnak.</p>
Nem csak onnan lehet tudni, hogy a
gazdaság mégsem
dübörög azzal a kókai
hangerővel, hogy a bérek befagytak, az
árak és az adók viszont nem,
és a bankok annak ellenére egészen
jól tartják magukat, hogy
összeomlásuk veszélyére
hivatkozva nem nagyon igyekeznek megoldást
találni a kkv-k likviditási gondjaira,
hanem onnan is, hogy a hétköznapi embernek
is számos trükköt kell bevetnie, ha a
felszín fölött akarja tartani a
fejét. A százas izzót már a
legtöbben régen negyvenesre
cserélték, megtanultak
farhátból és parizerből
komplett menüsorokat
előállítani, lassan viszont
elérkezik annak is az ideje, hogy az eddig
jobbára csak érzelmi okokból
tartogatott, értékes(nek hitt)
vagyontárgyaiktól is megváljanak.
Egykor szellemi, ma
fűtőérték
Eleinte csak a Jókai-összes került le
a polcról, azonban az már olyan gyakori
és annyi reprintje van forgalomban, hogy
már gyakorlatilag semmi értéket
nem képvisel, főleg mert senki sem keres ma
szépirodalmat - és ez halmozottan igaz az
antikváriumokba bevitt klasszikusokra,
mondta a Mercurius Hungaricus
antikvárium egyik
üzletvezetője, Paulik Tibor.
Éppen ezért jelenleg szünetelteik is
ezeknek a könyveknek a
felvásárlását, ugyanis nem
lehet látni, mikor mutatkozik irántuk
kereslet, csak akkor vesznek könyvet, ha valami
nagy ritkasággal találkoznak, mondjuk egy
első kiadású, dedikált
példánnyal.
Értékes vagy
értéktelen?
Általában minden családnak van
„kincse”, amit ínséges
időkben is igyekszik megtartani, azonban a
régi pénzek, érmék
viszonylag hamar előkerültek a sublód
fiából. Ezt Szűcs
Tamás történész,
érmeszakértő is
megerősítette. Bár a piacot nem
ismerők azt gondolhatják, hogy a
válság miatt megszorult emberek most
olcsón megválnak értékes
érméiktől, amire a pénzzel
rendelkező, értékálló
befektetést keresők le is csapnak, a
valóságban ennél árnyaltabb
a kép. Az elmúlt évtizedekben
már annyiszor kerültek szorult helyzetbe a
korábban tisztes körülmények
között élők, hogy vagy már
évekkel ezelőtt eladták
érméiket, vagy minden áron meg
akarják tartani azokat.
– A válság hatása nem a
ritkaságoknál mérhető le,
hiszen ezekre továbbra is komoly
érdeklődés mutatkozik – mondta
Szűcs Tamás. – A
komoly gyűjtők
általában most is megadják a
kért árat. A visszaesés az
átlagos értéket
képviselő átlagos
érméknél jelentkezik:
eltűntek az ezeket kereső
„átlagos”
vásárlók, akik vagy azért
vettek egy-egy darabot, mert megtetszett nekik, vagy
mert azt remélték, hogy kisebb-nagyobb
haszonnal néhány év múlva
túladhatnak rajtuk. Az igazán
értékes darabok nagyon ritkák, de
azért előfordul, hogy valaki egy olyan
különlegességet hoz be, amire mondjuk
több gyűjtő is feni a fogát.
Ilyenkor az érdeklődés
természetesen az áron is
meglátszik.
Míg ott jártunk, egy húszas
évei elején járó
srác tévedt be az üzletbe, és
egy ezüst érmét szeretett volna
felértékeltetni: nem járt
sikerrel, valamilyen vatikáni
emlékérme volt, szépen
megmunkált, de sem dátum, sem
névérték nem volt rajta,
ráadásul egyetlen katalógusban sem
szerepelt: így az árát sem
lehetett meghatározni. Egy másik
érdeklődő, egy szerény,
negyvenes asszony százforintos
címletű
emlékérme-sorozatának
hiányzó darabjait igyekezett
megtalálni, talán sikerrel.
Kelendőek a letűnt
korok emlékei
A régiség- és
műtárgypiac egyébként
nagyjából úgy működik,
mint az átlagos termékek piaca,
bár komoly torzításokat is meg
lehet figyelni. A festményeket
például nagyon gyakran olyan valakik
veszik, akik „végtelen”
pénzzel rendelkeznek: nekik – a
műkereskedők ajánlása
alapján – gyakorlatilag bármit
bármennyiért el lehet adni. A
régiségek esetében pedig egy-egy
politikai változás is
árfelhajtó vagy lenyomó
hatással járhat. Például a
vasfüggöny összeomlása majdnem
maga alá temette a nyugat-európai
régiségpiacot, ugyanis a keletről
kiáramló nagy tömegű áru
felborogatta az évszázadok alatt
korábban kialakult
kereslet-kínálati viszonyokat. A
Szovjetunió közvagyonának
szétcincálása nyomán
meggazdagodott orosz oligarchák ma
bármennyit hajlandóak fizetni a
korábbi korszakok emlékeiért:
míg egy Lenin-rendet korábban száz
dollárért eladott a gazdája, addig
ennek tíz-hússzorosáért
vásárolják meg az orosz
mágnások, de olyan is előfordult
már, hogy egy ilyen érméért
Miskolcra utazott az egykori kitüntetett
unokája, és horribilis
összegért vásárolta vissza
nagyapja kitüntetését.
Sz. P.