Helyi közélet

2009.09.03. 11:33

Régi pénzek, újgazdagok - Gyűjtők és gyűjtögetők

<p>Miskolc - A csal&#225;d f&#233;ltve &#337;rz&#246;tt<br /> kincsei is &#225;ldozatul eshetnek a p&#233;nz&#252;gyi<br /> v&#225;ls&#225;gnak.</p>

Nem csak onnan lehet tudni, hogy a

gazdaság mégsem

dübörög azzal a kókai

hangerővel, hogy a bérek befagytak, az

árak és az adók viszont nem,

és a bankok annak ellenére egészen

jól tartják magukat, hogy

összeomlásuk veszélyére

hivatkozva nem nagyon igyekeznek megoldást

találni a kkv-k likviditási gondjaira,

hanem onnan is, hogy a hétköznapi embernek

is számos trükköt kell bevetnie, ha a

felszín fölött akarja tartani a

fejét. A százas izzót már a

legtöbben régen negyvenesre

cserélték, megtanultak

farhátból és parizerből

komplett menüsorokat

előállítani, lassan viszont

elérkezik annak is az ideje, hogy az eddig

jobbára csak érzelmi okokból

tartogatott, értékes(nek hitt)

vagyontárgyaiktól is megváljanak.

Egykor szellemi, ma

fűtőérték

Eleinte csak a Jókai-összes került le

a polcról, azonban az már olyan gyakori

és annyi reprintje van forgalomban, hogy

már gyakorlatilag semmi értéket

nem képvisel, főleg mert senki sem keres ma

szépirodalmat - és ez halmozottan igaz az

antikváriumokba bevitt klasszikusokra,

mondta a Mercurius Hungaricus

antikvárium egyik

üzletvezetője, Paulik Tibor.

Éppen ezért jelenleg szünetelteik is

ezeknek a könyveknek a

felvásárlását, ugyanis nem

lehet látni, mikor mutatkozik irántuk

kereslet, csak akkor vesznek könyvet, ha valami

nagy ritkasággal találkoznak, mondjuk egy

első kiadású, dedikált

példánnyal.

Értékes vagy

értéktelen?

Általában minden családnak van

„kincse”, amit ínséges

időkben is igyekszik megtartani, azonban a

régi pénzek, érmék

viszonylag hamar előkerültek a sublód

fiából. Ezt Szűcs

Tamás történész,

érmeszakértő is

megerősítette. Bár a piacot nem

ismerők azt gondolhatják, hogy a

válság miatt megszorult emberek most

olcsón megválnak értékes

érméiktől, amire a pénzzel

rendelkező, értékálló

befektetést keresők le is csapnak, a

valóságban ennél árnyaltabb

a kép. Az elmúlt évtizedekben

már annyiszor kerültek szorult helyzetbe a

korábban tisztes körülmények

között élők, hogy vagy már

évekkel ezelőtt eladták

érméiket, vagy minden áron meg

akarják tartani azokat.

– A válság hatása nem a

ritkaságoknál mérhető le,

hiszen ezekre továbbra is komoly

érdeklődés mutatkozik – mondta

Szűcs Tamás. – A

komoly gyűjtők

általában most is megadják a

kért árat. A visszaesés az

átlagos értéket

képviselő átlagos

érméknél jelentkezik:

eltűntek az ezeket kereső

„átlagos”

vásárlók, akik vagy azért

vettek egy-egy darabot, mert megtetszett nekik, vagy

mert azt remélték, hogy kisebb-nagyobb

haszonnal néhány év múlva

túladhatnak rajtuk. Az igazán

értékes darabok nagyon ritkák, de

azért előfordul, hogy valaki egy olyan

különlegességet hoz be, amire mondjuk

több gyűjtő is feni a fogát.

Ilyenkor az érdeklődés

természetesen az áron is

meglátszik.

Míg ott jártunk, egy húszas

évei elején járó

srác tévedt be az üzletbe, és

egy ezüst érmét szeretett volna

felértékeltetni: nem járt

sikerrel, valamilyen vatikáni

emlékérme volt, szépen

megmunkált, de sem dátum, sem

névérték nem volt rajta,

ráadásul egyetlen katalógusban sem

szerepelt: így az árát sem

lehetett meghatározni. Egy másik

érdeklődő, egy szerény,

negyvenes asszony százforintos

címletű

emlékérme-sorozatának

hiányzó darabjait igyekezett

megtalálni, talán sikerrel.

Kelendőek a letűnt

korok emlékei

A régiség- és

műtárgypiac egyébként

nagyjából úgy működik,

mint az átlagos termékek piaca,

bár komoly torzításokat is meg

lehet figyelni. A festményeket

például nagyon gyakran olyan valakik

veszik, akik „végtelen”

pénzzel rendelkeznek: nekik – a

műkereskedők ajánlása

alapján – gyakorlatilag bármit

bármennyiért el lehet adni. A

régiségek esetében pedig egy-egy

politikai változás is

árfelhajtó vagy lenyomó

hatással járhat. Például a

vasfüggöny összeomlása majdnem

maga alá temette a nyugat-európai

régiségpiacot, ugyanis a keletről

kiáramló nagy tömegű áru

felborogatta az évszázadok alatt

korábban kialakult

kereslet-kínálati viszonyokat. A

Szovjetunió közvagyonának

szétcincálása nyomán

meggazdagodott orosz oligarchák ma

bármennyit hajlandóak fizetni a

korábbi korszakok emlékeiért:

míg egy Lenin-rendet korábban száz

dollárért eladott a gazdája, addig

ennek tíz-hússzorosáért

vásárolják meg az orosz

mágnások, de olyan is előfordult

már, hogy egy ilyen érméért

Miskolcra utazott az egykori kitüntetett

unokája, és horribilis

összegért vásárolta vissza

nagyapja kitüntetését.

Sz. P.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában