Miskolci "bunkert" vegyenek!

Bunker, vagyis légoltalmi

óvóhely - előbbi

kifejezés a köznyelvben terjed el, de a

Polgári Védelem Miskolci

Kirendeltségének vezetője csak

ingatta a fejét a kifejezés

hallatán, mikor a miskolci és

Miskolc környéki

„bunkerekkel” kapcsolatos

kérdéseinkkel keressük meg.

Maradtunk tehát a légoltalmi

óvóhely kifejezésnél.

S miután ebben megegyeztük

záporoztak is a kérdéseink.

Mennyi óvóhelyet tartanak

számon Miskolcon és

körzetében, milyen állapotban

vannak, mire használják ezeket, és

szükség van-e fenntartásukra, egy

új típusú hadviselés

esetén mi ellen védhetnek? –

tettük fel kérdéseinket Leskó

Györgynek, a Miskolci

Polgári Védelmi (PV)

Kirendeltség parancsnokának, mielőtt

elindultunk volna „felderíteni”

néhány miskolci

óvóhelyet. Erről

készült

videónk: 

A legtöbb óvóhely

Megtudtuk: az óvó

helyek számában az elsők

között vagyunk Magyarországon, ugyanis

Miskolcon 278, Miskolc

környezetében pedig (ez további 40

település) 312 óvóhelyet

tartanak számon. Igaz ez a lakosság

csupán 16 százalékának

elrejtésére szolgál. Hogy egy

esetleges háborús helyzetben mi lenne a

többi emberrel? Háború előtt

szükségóvóhelyeket

építenek - adta meg a választ a PV

parancsnok.

- Ez a meglévő

óvóhelyi vagyon, amit

igyekszünk megtartani, s ez nem könnyű a

mostani költségvetési

források mellett. Ami a

hatékonyságot illeti,

érdekesség, hogy Vietnámban a II.

világháborúban a légi

bombázások idején árkokban

húzták meg magukat, és –

jelentős légi támadás mellett

is - kisebb volt a veszteség. Az

óvóhelyek

decentralizálják a tömeget, s hogy

ez mivel járhat arra példa a II.

világháború egyik

sötét hazai fejezete, mikor a hatvani nagy

közösségi

támadásnál 260-ember halt meg egy

telitaláltnál. A minősített

óvóhelyeken kívül

egyébként van még több ezer

megerősíthető pince és

tároló

( ilyen például a Deszkatemplom melletti

föld alatti pince, ami leginkább egy kisebb

alagútrendszerhez hasonlít – a

szerz.).

Amíg háborúra esély

van…

Amíg háborúra esély van,

szükséges fenntartani az

óvóhelyeket –

reagált másik

kérdésünkre Leskó

György.

- Természetesen változik a

hadművészet, a hadviselés,

így a tömeghadseregek és a

tömeges légitámadás

veszélye kisebb. De! Példának

okáért a Trianon utáni

újrafelfegyverkezéskor (mikor

megkezdték a légoltalmi

óvóhelyek

kialakítását), senki nem gondolta

volna, hogy amerikai légierődök

fogják bombázni Magyarországot.

1936-ban arra alakították ki az

óvóhelyek rendszerét,

hogy a kis-antant országainak

támadóerejét elviselje, s

például 1944-ben Miskolc is

többszörösét viselte el a

légitámadások során, mint

amire számítottak. Ez is példa

arra, hogy a katasztrófa és a

válságkezelés esetében

mindig a legrosszabb helyzetre kell

felkészülni, s ez a

békekatasztrófa-helyzetre is igaz –

hangsúlyozta a parancsnok.

Az Avason nincs

Elmondta: az óvóhelyeket

különböző osztályokba

sorolják, a szerint, hogy milyen nyomást

viselne

k el, és hogy a benne lévők

hány napig képesek

elzárkózni. A legnagyobb

védőképességűekből

nem sok van, a többséget lakosság

alatti romteher elbíró

létesítmények képviselik.

Ezekből Miskolcon és

környékén 160 darab van, az

állomány 80 százaléka.

Ilyenek például a Petneházi

bérházak, a régi

Bulgárföld és

általában az 1960-as évekig

épül lakótömbök alatti

pincék (addig ugyanis a hazai

építőipari törvény

szerint minden közösségi

lakótérre lakossági

óvóhelyet kellett kialakítani). A

parancsnok nagy problémának nevezte, hogy

Avason például egyetlen egy ilyen pince

sincs.

A nagy befogadó képességű

óvóhelyek

egyébként a lakosságtól

távol helyezkednek el, ilyenek a gyár

területén található

objektumok (amik a munkások

elrejtetésére szolgáltak). A sokak

által ismert lillafüredi Szikla

például nem lakossági

óvóhely, hanem - a Honvédelmi

Minisztérium kezelésében

álló – légvédelmi

vezetési óvóhely, ami arra

szolgált, hogy a légvédelmi

csapatok harcát rejtetten vezessék onnan.

A gyári óvóhelyek mellett

megemlíthető még a Pereces-Barosakna

vonalon húzódó régi

Graenzenstein-alagút, ami

megépítésekor Európa

leghosszabb keskenynyomtávú

alagútja volt, ami 40 méter hosszan

kész óvóhely is egyben.

Kirabolt óvóhelyek

 - Két nagy óvóhely

építési hullám volt:

’39-44-ig, Horthy idején, illetve az 50-es

években, a Jugoszláv

hidegháborús helyzetben, de több

olyan létesítmény van,

aminek építése

Horty idején

kezdődött el és

Rákosi alatt

fejeződött be – magyarázta a

parancsnok. Utóbbira példa

Miskolcon az ötödik utcai BGS

(bomba-gáz-surgár biztos)

óvóhely (ahova

„óvóhelytúránkon is

ellátogattunk), s ami két ütemben

épült meg. Ugyanezen

óvóhely kapcsán kaptunk

arra is választ: mennyire nehéz

megőrizni a meglévő

óvóhelyvagyont.

Ezt az óvóhelyet ugyanis egészen

az elmúlt időszakig évente

legalább 3 alkalommal feltörték

és az ott tárolt

gumicsizmákból és egyéb

felszerelésekből lovasítottak meg a

környékbeli lakók, de a

mozdítható (vagy kis

energiabefektetéssel

mozdíthatóvá tehető)

fémanyagoknak is lába kelt (mint

például az árurakodásra

szolgáló ajtó).

A itt található négy

ajtóból kettő feltörhetetlen,

az ellopott kétszárnyú ajtó

helyett pedig egy megerősített kaput

helyeztek fel, a másik

árurakodásra szolgáló

ajtót pedig leláncolták,

azóta az óvóhelyre nem

tudnak bejutni az illetéktelenek.

„Bunkert” vegyenek!

Felvetettük a parancsnoknak, néhány

országban egészen különleges

célokra is hasznosítják ezeket az

óvóhelyeket. Hallani

például arról, hogy fapados hotelt

alakítottak ki bennük, s úgy

tűnik hasonló nálunk is

lehetséges, ha a Sziklát vesszük

alapul, ahol egy ideig szórakozóhely

működött.

- Nem csak, hogy lehetséges, de

örülünk is a hasonló

lehetőségeknek. Mint említettem

nehéz az óvóhelyvagyon

fenntartása, s a bérbevevők

karbantartják a

létesítményt. Vannak

egyébként ilyen példák, a

Deszkatemplom mellett lévő pincét

gombászok használták egy

időben, a Weidlich udvarban lévő

objektum moziként és

edzőteremként is funkcionált, a

Rácz Ádám utcán

lévő pincét pedig egy ideg

biliárdteremnek vették bérbe, de

többségében

raktározási célokra

igénylik meg használatukat.

Kikötés, hogy a bérbevevő csak

a szabályok szerint használhatja az

egységet, illetve szükséghelyzetben

24 órán belül ki kell

üríteni és eredeti

rendeltetésére átadni.

A Városháza alatt

Óvóhelytúránk

első állomása a

Városháza alatti pince volt, ami

központi

egységként funkcionált. Ez a

pince 1938-ban létesült, s itt kapott

helyet a városi riasztóközpont,

vagyis ahonnan az összes szirénát

irányították. A pice több

helyiséggel rendelkezik, többek

között két menekülő

útvonallal, amiből az egyik a

városháza udvarára vezet, a

másik a Széchenyi utcára. A

pincének több eredeti berendezése is

megmaradt, de egyéb célokra is

hasznosították az idők során,

így például üzemorvosi

rendelő is kapott itt helyet, míg ma

javarészt raktározási

célokat szolgál. Nézze meg a Városhaza

alatt készített

fotóinkat!: 

A Petőfi téri pince

Szembeötlő az a lezárt vasajtó,

ami a Deszkatemplom mellett, a Petőfi téren

kapott helyet, s ami pincét sejtet az út,

a házak, s még a Deszkatemplom alatt is

elnyúlva. Kísérőnk,

Vojtonovszki Gábor, a

Polgári Védelem Miskolci

Kirendeltségének előadója

elmondta: itt valamikor hadikórház

működött. Az elmúlt

években gombászok vették

bérbe, jelenleg viszont üres.

Miután némileg

körülményesen – egy autó

állta el a bejáratot – bejutottunk

érthető volt a bérbevétel: a

pince vizes, párás, hideg, de

legfőképpen sötét.

Lámpák fénye gyengének

bizonyult, ezért nem tudtuk belátni nagy

területeket, de lassan

felderítethettük, sok e

lágazású barlangrendszer van a

föld alatt. Miközben a fejünkre

víz csepegett, felfedeztük, hogy a falakon

néhol

cseppkőképződmények alakultak

ki. Nem egy barátságos hely. Nézze meg az itt

készült képeinket:

  A BGS-ben

Miskolc egyik legszembeötlőbb

óvóhelye az ötödik

utcán terül el. A Szikra mozi

lebontásával a főútról

is jól látható, de sokan –

miután a föld felett helyezkedik el –

gabonatárolónak, vagy hasonlónak

vélték a kockaépületet. Nem

az.

Aki megtekintette már közelebbről,

tudja is, hogy miért. A

„bunkert” magas

kerítés veszi körül, ami

tüskés dróthálóban

végződik (aminek egy része

már megrongálódott). A vastag

betonfalakból vasrudak állnak ki, s ez

meg is magyarázza, hogy miként

lehetséges föld felett

óvóhelyet felépíteni, a

vasrudakra ugyanis álcahálót lehet

felhelyezni.

Ez a létesítmény

úgynevezett BGS-óvóhely, vagyis

bomba-gáz-sugárbiztos. A kapun bejutva

kísérőnk egy masszív

vasajtóhoz vezet minket, amolyan igazi

„bunkeros” bejárathoz.

Ez Miskolc egyetlen olyan légoltalmi

óvóhelye, ahol minden megmaradt (majdnem)

az eredeti állapotában (A gyár

területén egy ugyanilyen

óvóhely található –

mondta kísérőnk - , ahol 16

éve még a műtőasztal is

megtalálható volt, de mára csak az

ötödik utcai őrizte meg eredeti

állapotát.). Az

óvóhely földszin

tje tele van berendezésekkel,

kapcsolótáblákkal,

figyelmeztető táblákkal, a falon

megtalálhatók az oxigénpalackok

tartóvasai, mellette a reduktor lóg

árván. Az objektum saját

áramfejlesztővel rendelkezik, de a

berendezés már nem működik, nem

úgy, mint a szellőzőrendszer, amit

Vojtonovszki Gábor be is

indított nekünk.

Még az épület is beleremegett a

hangjába.

Az óvóhely összesen

négy szinttel rendelkezik, a felső

három szint a „lakószint”. Ma

raktározási célokra

használják az objektumot,

gumicsizmák, gázálarcok és

számtalan lim-lomnak tűnő holmi hever

itt. Egy időben a Vöröskereszt és

a Máltai Szeretetszolgálat csomagjai

kaptak itt helyet. A BGS-bunker

képei: 

-OlKa-

Önnek mi a

véleménye? Szóljon hozzá

ITT!