SÉTA: Rekviem a karácsonyért

Nem tudják, mi történik odalenn, és nem is tudják, mi tévők legyenek. Ám ekkor a legkisebb és legbájosabb angyal megszólal. Ő bizony lemegy a földre a halandók közé, és kideríti, hogy mi zaklatta fel ennyire őket szent karácsony előtt. A földön nagy zűrzavar, embertelen káosz fogadta. Az emberek – fiatalok és öregek – a bevásárlóközpontokat járták, és tolongva álltak sorba néhány giccses tárgy megszerzéséért.

Miért van az, hogy mindenki zsong? Miért nem a béke és a szeretet uralkodik karácsony előtt pár nappal a földön? – töprengett az ártatlan kis angyal. Fogta magát, és bement a legnagyobb bevásárlóközpontba, ahol a legtöbb ember nyüzsgött. Szegény kicsi angyalkát lökdösték, taszigálták, és szitkokat szórtak rá, mert ő csak állt egy helyben, és a bugyuta emberek nem fértek e parányi teremtéstől. Csak kapkodta a fejét az árak láttán, és nem hitt a szemének, hogy mindenki vagyonokat költ felesleges dolgokra, melyeknek senki se veszi hasznát. Az angyalka összeszedte minden bátorságát, és odalépett az egyik eladóhoz, hogy megkérdezze, miért szedik el a vétlen emberek összes pénzét. Az eladó csak legyintett, és félvállról odavetette neki, hogy ha nem akar pénzt költeni, ne jöjjön a boltba. A kis angyal egyre szomorúbban kóválygott a nagy bevásárlóközpontban.

Tízmillió

Tudta, hogy nem mehet vissza úgy az égiekhez, hogy nem deríti ki, mi is történt a földön ezzel a szent ünneppel. Ezért aztán betért egy másik boltba is, ahol tízmillió forintot kértek el egy egyszerű kis gyertyáért, és az emberek mégis úgy vették, mintha gyémántból lett volna. Azt hitték, hogy ami drága, az biztosan értékes is. Csupán azt felejtették el, hogy pénzért nem lehet mindent megvenni. Hol marad a gondoskodás és a szeretet? A parányi kis angyal ezt még mindig nem értette. Szíve egyre hevesebben vert, és félni kezdett az emberek között. Úgy érezte magát, mintha egy megvadult mamutcsordába került volna. A tolongás nőttön-nőtt, és piciny kis testecskéje nem volt ehhez szokva. Szegény teremtés elesett a bevásárlóközpont közepén. Zokogott, sikoltozott, de egyetlen emberben sem volt annyi emberség, hogy odalépjen hozzá, és felsegítse. A nagy, karácsony előtti zsongásban talán meg sem hallották a szegény angyalka sikolyát, ki csak segíteni szeretett volna rajtuk. Az egyetlen égi teremtés, aki az emberek segítségére sietett, ott lelte halálát köztük a nagy karácsonyi bevásárlás kellős közepén. Emberek, mentsétek meg az angyalkát, nyújtsatok segítő kezet feléje!

Kótai Márta

Karrina Szakképző Iskola