Nézőpont: Vér(vész)helyzet

Az ilyen elektronikus leveleket nem törli ki csak úgy az ember, legalábbis a jó érzésű. Annak ellenére, hogy rosszul vagyok a vértől, s a véna szó kiejtésétől simán elfog a rosszul lét, azért mindig elgondolkodom: igen, most adni fogok. De eddig szerencsém volt, vagy nem az én vércsoportomat keresték, vagy már nem volt aktuális a felhívás. Így azzal a tudattal, hogy én mindent megtettem, elégedett voltam.
Persze közel sem teszek meg mindent, hiszen különböző körlevelek nélkül is rászánhatnám magam, hogy felkeresem a vérellátót, s megszabadítassam magam néhány deci vértől. De nem teszem, mert félek. Ezen mit sem segített az a szerdai látvány, amikor is egy kislány lett rosszul előttem a véradáson. Persze csak múló rosszullét volt, de elijesztett attól, hogy beüljek a székbe, s én is adjak vért. Igaz, nem is vért adni mentem, csak dolgozni.
Azért csak szégyelltem magam, hiszen mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy vér kell, segítségre szorul. Ezt mondogattam, s próbáltam rávenni magam, hogy beüljek a székbe. De aztán erősebbnek bizonyult a „hang”, ami sietetett, hogy igyekezzek vissza dolgozni. Persze ez nem a hatalmas munkakedvem volt, sokkal inkább kifogás.

Kapcsolódó cikk:

• Vérellátók nehéz helyzetben