Halott halottak napi vásár Miskolcon

„Engednünk kell az árakból, mert különben nyakunkon marad itt minden” – panaszkodott egy neve elhallgatását kérő kofa a búzatéri aluljáró centrum felőli részén tartott koszorú piacon, majd hozzátette - „Már tíz éve járunk a Búzára, idén viszont be sem engedtek, ezért vagyunk itt, de itt sokkal rosszabb. Jövőre már lehet, hogy ki se jövünk.

Tóth Szabina, szintén koszorúkat árul. Véleménye szerint, azért van pangás, mert az emberek még nem tudnak róla, hogy új helyre költöztek. Eddig voltak visszatérő vendégeink, akik tudták hol találnak, de mindegy, hiszen ott van még a jövő hét” – mondja bizakodva. A nővére most nyitott egy virágüzletet a Búza téren, Szabinaneki segít, de jómaga virágokat nem kötne: „Nem lenne hozzá türelmem.” A vásárlókkal kapcsolatos tapasztalatai, mint elárulta, nagyon vegyesek. „Azt nem szeretem, mikor gúnyosan azt megkérdezik: mi kerül ezen ennyibe. Persze ők nem tudják, hogy mennyi a gond vele.”

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon milyen praktikák léteznek ebben a szakmában. Az általunk megkérdezettek mindegyike egyetértett abban, hogy türelmesnek, kedvesnek kell lenni, és beszéltetni kell a vevőt, a legfontosabb viszont, hogy legyenek visszatérő vásárlók, akik mindig megtalálják az embert. Lényeges még a meleg, réteges ruhaviselet, nem beszélve az elhagyhatatlan, több funkciós övtáskáról, amely, a kényelmes hozzáférhetőség érdekében szigorúan elől, köldök magasságban viselendő.